Összejött az angol–ausztrál álomdöntő a női világbajnokságon
2026. július 3. – Szerző: Krikettgalaxis
Mindkét elődöntőből az esélyesebb csapat jutott tovább, így kialakult a legtöbbek által vált párosítás a női vébé döntőjére: a házigazda Anglia találkozik majd vasárnap a világranglista élén álló ausztrálokkal! Ez a cikk az elődöntők rövid összefoglalója.
A londoni The Oval (illusztráció)A kép szerzője: Mark Percy, licenc: CC BY-SA 2.0
Az első elődöntőn a mindenki által döntőbe várt Ausztrália és az idáig csak meglepetésre eljutó Karib-térség találkozott. Az Ovalba sajnálatosan kevés, alig több mint 10 000 néző látogatott csak ki – ennek okául sokan Indiát jelölték meg, mert egyrészt korai (munkaidővel egybeeső) időpontban rendezték a meccset, hogy az indiai időzónában ne legyen túl későn, másrészt meg sok indiai szurkoló előre megvette a jegyét, mert azt remélték, az ő csapatuk jut be, és aztán csalódottságukban nem jöttek el... Az elsőre kézenfekvő a megoldás a jövőre nézve: fejleszteni és terjeszteni kell egész Európában a krikettet, DE NAGYON, hogy földrészünkön is százmilliók legyenek kíváncsiak egy ilyen meccsre! És akkor nem kell ennyire egy másik időzónához igazodni. A folyamat zajlik, de még eléggé az elején jár.
Rátérve a meccsre: Ausztrália a dobást választotta, és bár Hayley Matthews az elején berobbant, de aztán ő is lassított, társai meg sosem voltak gyorsak. El kell mondani, hogy Deandra Dottin, aki a közepes rendben üthetett volna, már az elején kidőlt, amikor még el sem kezdődött a meccs, de a pénzfeldobás már megvolt, és őt is benevezték a csapatba... Később, a 16. játszmában végülis be tudott állni, tehát nagyon nagy baja nem lehetett. Össze is ütött elég gyorsan 26 futást, de ez már túl késő volt, csapata csak 125-ig jutott el. Az ausztrálok 7 kaput szereztek összesen, ebből 6-ot lassú dobó. Ez az alacsony cél pedig nem okozott nekik gondot: Beth Mooney 36 labdából zárt 61-neskivel, és Ashleigh Garndernek is volt egy ennél még gyorsabb 35-je, így már a 13. játszma végén megszületett a papírforma eredmény: Ausztrália jutott a döntőbe. Időközben amúgy Ellyse Perry is visszavonult sérülten, de utóbb elmondták: ez inkább elővigyázatosság volt, komolyabb baja nincs, és a döntőben számítanak a játékára.
A második elődöntőre, ahol Anglia Dél-Afrikával találkozott, már több mint 21 000-en látogattak ki, ami új nézőcsúcs lett az Ovalban, már ami a női meccseket illeti. Ezúttal visszatérhetett a több mérkőzést sérülés miatt kihagyó angol kapitány, Nat Sciver, és ennek meg is lett az eredménye. Dél-Afrika a dobást választotta, de hiába búcsúztattak máris 3 ütőst az első 4 játszmában, Sciver és Heather Knight egy igen kitartó, ráadásul az erőfölény végétől kezdve fokozatosan gyorsító társulást alkotott, és majdnem a félidő végéig együtt is maradt! Mindkettejüknek meglett az 50, sőt, a visszatérő kapitány egészen 75-ig is eljutott. Összességében viszont Angliának csak 169 futása gyűlt össze, ami még messze volt attól, hogy eldöntötte volna a meccset a szünetre. És bizony a dél-afrikai nyitó pár, Laura Wolvaardt és Tazmin Brits ha nem is volt villámgyors, de majdnem az erőfölény végéig kibírta, és már 43/0 is volt nekik az állás egy időpillanatban. Ekkor viszont Wolvaardt kiesett, és a félidő feléig egyetlen újabb határt sem láthattunk. És utána is inkább a kiesésekben dúskáltunk, még ha néhány 4-es be is akadt: Brits 51-én kívül a többiek még csak 15-ig sem jutottak el, így az angol győzelem valószínűsége percről perce nőtt. Végül Dél-Afrika mindössze 129-et tudott összerakni, így bőven kikaptak: összejött az angol–ausztrál álomdöntő!
