Ausztráliának lett álomszerű az álomdöntő

2026. július 5. – Szerző: Krikettgalaxis

Nem lehet vita: Ausztrália a női krikett legjobbja továbbra is a világon. Veretlenül, magabiztosan meneteltek el a mai világbajnoki döntőig, ott pedig ugyanilyen magabiztosan, nagyobb megerőltetés nélkül múlták felül a házigazda angolokat is.

Ausztrál zászló (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Anglia még sosem veszített el női vébédöntőt hazai pályán (semmilyen formátumban), ám sosem győzték még le az ausztrálokat női vébédöntőben. Valamelyik sorozatnak ma meg kellett szakadnia, és el kellett dőlnie: vajon a legtöbbek által a világ legjobbjának tartott Ausztrália hetedszer lesz NH20-as világbajnok, vagy Anglia másodszor emelheti magasba a trófeát ebben a formátumban. A nagy kérdés most dőlt el a londoni Lord’sban, ahová özönlöttek a nézők: közel 29 000-en gyűltek össze végül.

A nézősereg (bár nem mindenki, mert sokan még az utcán várakoztak hosszú sorokban a bejutásra) először a világhírű koszovói énekesnő, Rita Ora fellépését élvezhette (már aki kedvelte őt), majd jött a pénzfeldobás: azt Ausztrália nyerte, és a dobást választották. Az összeállításokkal kapcsolatban egyetlen izgalmas kérdés volt: hogy az elődöntőben sérülten visszavonult Ellyse Perry vajon tud-e ma játszani – a választ pedig megkaptuk: tudott.

Az ausztrál dobók jól kezdték a meccset, már az erőfölényben búcsúztatták mindkét angol nyitó ütőst, ráadásul még csak 40 futást sem hagytak nekik. Akitől ezek után a hazaiak a legtöbbet várták, Nat Sciver is csak szenvedett: bár gyűjtögette szorgosan a pontokat, de csak igen lassan. A félidő fele 68/3-mal jött el, és bár később Sciver összekapart valahogyan egy 50-est, a legjobb ütősnek ma a 6. rendű Freya Kemp bizonyult, akinek 44-neski sikerült, 157-es aránnyal. De ezzel együtt is csak 150 gyűlt össze az angoloknak, amin már most érződött, hogy egy kicsit kevés lehet.

És igen, Georgia Voll például egy első labdából szerzett 4-essel mutatta meg, mire kell számítani ma a vendégektől... És bár ő aztán hamar kiesett, de a következő társulás, Beth Mooney és Phoebe Litchfield szinte már el is döntötte a trófea sorsát. Az erőfölény végére már 62/1-nél tartottak, és ahogy egy szurkoló egy cricinfós hozzászólásában megjegyezte: úgy néz ki, Ausztráliát csak egy csapat tudná kihívás elé állítani: egy Ausztrál B-válogatott... A félidő felénél már 98/1 volt az állás, és mindkét ütős már az 50-eshez közelített. Mooney-nak az meg is lett, de Litchfieldet azért csak sikerült kiejteni 48-cal – igaz, későn. Mooney újabb 4-esekkel jelentkezett, és még az is belefért, hogy a többiek, akik még bejöttek, lassúak legyenek: az ausztráloknak így is könnyedén, a 18. játszmában meglett a nyerő 153.

A(z óriási világrekordot jelentő) hetedik világbajnoki cím ünneplését a Clean Bandit együttes fellépése is segítette, a végén pedig az elmaradhatatlan pezsgőbontás. Aztán a csapat körbesétált a pályán, és köszöntötték egymást a nagy számban kilátogató szurkolóikkal. Hogy este, nem nyilvános helyeken hogyan ünnepeltek, azt sajnos nem láttuk, pedig biztos érdekes lehetett!

A döntő, sőt, a torna legjobb játékosának Beth Mooney-t választották: ő lett az első nő a világon, aki kétszer is elnyerte egy Húsz20-as vébé legjobbjának járó díjat, és szintén az első, aki kétszer is a meccs emberének választottak a döntőben.