Kevés futás, nem sok hazai szerencse az MLC pomonai szakaszában
2026. július 6. – Szerző: Krikettgalaxis
Újabb hét mérkőzéssel folytatódott az amerikai MLC liga, méghozzá egy új stadionban, a 2028-as olimpia helyszínén, Los Angeles közelében. A talaj nehéz volt az ütésre, de talán pont emiatt sok izgalmas mérkőzés zajlott, amiből a hazai csapat, a Los Angeles Knight Riders egyelőre nem jött ki jól: csak az 5. helyen állnak, bár nagyon szoros az állás.
Los Angeles látképe (illusztráció)A kép szerzője: Nserrano (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Az új pályán (természetesen?) a nyitómeccset a hazai csapat, a Knight Riders játszotta, ellenfelük pedig a Washington volt. Érdekes módon a tejesen ismeretlen talajon a lilák az ütést választották: nem is jött be nekik, úgy látszik, nagyon nem tudták, mire számítsanak. A varratos elmozdulás és a pattanás nehézzé tette a gyors vagy az ütős által gyorsnak várt, de megtévesztően lassabb labdák megjátszását, így bár az erőfölényt még 40/1-gyel zárták, utána nagyon leromlott az ütőjáték. Az emberek is elkezdtek sorra kiesni, és már a 18. játszmában elfogyott az egész csapat, mindössze 108 futással! A dobók közül Saurabh Netravalkar és Mitchell Owen is 3–3 kaput szerzett. De azért a Freedom számára sem ment könnyen az ütés, legalábbis az elején: ők is gyorsan elvesztettek két ütőst, viszont utána Steven Smith és Mark Chapman megmentette őket, és a 12. játszma végére 14/2-ről 76/2-re is följöttek. Végül a 18. játszma elején sikerült a kergetés a fővárosiaknak. A Los Angeles ezzel a vereséggel lesüllyedt az utolsó helyre.
A második mérkőzésen a Seattle-nek meglett volna az esélye, hogy egyedüli 8 pontosként az élre ugorjon, de a New York megakadályozta őket ebben: így a tabella még jobban összesűrűsödött, és a 6-ból 5 csapatnak már 6 pontja lett. Az ütés ezúttal is igen nehéz volt ezen a talajon, csak Quinton de Kock érzett rá az első félidőben, hogy mit kell itt csinálni: ő 61-ig jutott el, ami a végére kisült, hogy csapata, az MINY összpontszámának közel a fele lett, ugyanis csak 132-t tudtak elérni összesen. A legjobb Orcas-dobó Marcus Stoinis volt, aki 3 kapuval és 14 pöttyös labdával zárt. Csakhogy ez az alacsony cél is túl magas volt a kergetőknek: bár Stoinis ütésben is a legjobbjuk volt, de ez a legjobbság is csak 36 futást jelentett, ugyanis rajta kívül senki még csak 20-ig sem ért el... Itt a dobók közül Romario Shepherd emelkedett ki, aki 3 ütőst ejtett ki. Végül a New York szűken, 5 futással, de csak nyert valahogyan.
A következő találkozónak úgy álltunk neki, hogy ha a Los Angeles legyőzi a Texast, akkor mindenkinek egyenlő pontja lesz a tabellán. És hát nem megtörtént? De, a szép számú hazai közönség előtt játszó lilák nagy örömére. A vendégeknél ma debütált az MLC-ben Dian Forrester, ám az első félidő, amikor ők ütöttek, nem róla szólt, hanem Saiteja Mukkamalláról, aki nyitó létére a 19. játszmáig bent tudott maradni, azalatt pedig 80 futást kaszált be, miközben a csapat második legjobbja csak 29-et. A Knight Ridersnél hagyományosan sok a karibi játékos: mai 5 kapujukat is mind ők szerezték. A 174-es cél kergetése aztán egyre reménytelenebbnek tűnt számukra, a mélypont a 11. játszma után volt, amikor még csak 63/3-ra álltak, de akkor jött Rovman Powell, és elképesztő mennyiségű határt zúdított: 25 dobásból már 73-nál tartott, és csak utána esett ki. De a Super Kings számára ekkor már késő volt, a kevés hiányzó futást is ledolgozták a hazaiak, és megszerezték 6. pontjukat a tabellán.
Természetesen így legközelebb a Unicorns és a Freedom máris a listavezető helyért harcolhatott. Az ütésre kényszerülő San Francisco nem kezdett rosszul, de a 6. játszma megrengette őket: akkor Jack Edwards három emberüket is búcsúztatta, így hirtelen 45/4-re zuhantak. De volt egy olyan időszak a félidő végéhez közeledve is, amikor három egymás utáni érvényes labda (közte egy szélessel) újabb három kaput hozott. És mivel összességében is rengeteg volt a nullás, így a csapat csupán 126-ot ért el összesen. Igen ám, de majdnem beomlott a Washington is a kergetés elején: az első két játszma fordulóján náluk is kiesett két labdából két ütős, de azért náluk legalább később ott volt Steven Smith, aki 56, illetve Mark Chapman, aki 44 futásig jutott el, és ez elég volt ahhoz, hogy a 19. játszma elején a fővárosiak megnyerjék a meccset. És följöjjenek az első helyre.
Még ugyanezen a napon, szombaton (magyar idő szerint már vasárnap) volt még egy meccs, és még egy élre ugrás: az MI New York ugyanis (éppen hogy, de) felülmúlta a Knight Riderst. Ennek talán az előjele volt, hogy Trent Boult az első játszmát szűzre dobta – igaz, aztán némelyik lila ütős egész szépen begyorsított, és például Jason Holdernek már 43 futása volt, amikor a 22. vele szembeni dobásból kiesett. A félidő hullámzását viszont jól mutatta, hogy a 17. játszma is szűz lett – ezt meg Corbin Bosch dobta. A New York így egy 166-os cél kergetésébe vághatott bele. Ez viszont nagyon nehezen ment nekik, 7 játszma után például még 38/2-re álltak. Viszont aztán jött az a Kieron Pollard, aki már annyiszor, de annyiszor megmentette éppen aktuális csapatát a nehéz helyzetekből: és most is! 35 dobásból 63-neskit ért el, ami Corey Anderson hatosaival kiegészülve elég volt a győzelemhez 1 megmaradó dobással!
Másnap folytatódott az alacsony pontösszegű mérkőzések sora: először a Seattle és a Texas találkozásán. A sárgák a dobást választották, és elsősorban Adam Milne két kapujának is köszönhetően 3 játszma után már 16/3-ra szorították az ellenfelet. És a folytatásban sem javult az Orcas ütőjátéka: bár néha becsúszott egy-két határ, de nem túl sok, embereik pedig folyamatosan estek ki. A legtöbb futást a 9. rendű Cameron Gannon gyűjtötte: 20-at, és azt is lassan... A cél így csak 122 lett, de mint tudjuk, nem szabad addig megítélni egy eredményt, amíg a másik fél is nem ütött! Vagy amíg a másik fél csak 2 játszmát ütött. Merthogy két játszma után, 21/0-nál úgy tűnt, a 122-t pillanatok alatt lekergethetik. De akkor Ottniel Baartman egy játszmán belül két kaput szerzett, és itt is következett a szenvedés, ami az első félidőben. Az utolsó 4 dobás előtt még 10 futás hiányzott a Super Kingsnek: azért ez meglehetett volna. Csakhogy ezt a játszmát Daszun Sánaka dobta, ő pedig az utolsó 4 labdából mesternégyest (!) szerzett, így a Seattle megvédte a pontjait!
És végül szintén kevés, még az előzőnél is kevesebb futás gyűlt a szakasz utolsó meccsén, ahol ismét trónfosztás történt: most az MI New Yorkot legyőző San Francisco állt a tabella élére. A keleti partiak ütésre kényszerültek, és mindjárt az első játszmában kacsával elvesztették De Kockot, majd az erőfölény végéig még 3 ütősük búcsúzott. A folytatás meg még rosszabb lett: a 7. játszmát Hárisz Rouf szűzre dobta egy újabb kapuval, így 10 játszma után 53/6 volt az állás. Kisebb csoda, hogy innen még 100 fölé el tudtak érni a végére, miközben amúgy Matthew Short négy, Brody Couch pedig három kaput gyűjtött. A második félidőben aztán az MLC-újonc afgán dobó, Faiszal Hán Ahmadzí kezdett, és mindjárt az első érvényes labdájából kaput szerzett, de ez kevés volt: a Unicorns azért érezhetően jobban ütött, és már az erőfölény végére 49/2-nél tartottak. Igaz, hogy utána még lassultak egy kicsit, de a majdnem 50-esig jutó, kitartó Sanjay Krishnamurthi segítségével már a 17. játszmában megnyerték. Ezzel följöttek 8 pontra, sőt, jó NFA-juknak köszönhetően az első helyre is!
A liga két szünnap után visszatér Texasba, ahol a csoportkör utolsó 8 találkozóját rendezik majd.
