Kaliforniaiak az élen az MLC csoportköre után
2026. július 13. – Szerző: Krikettgalaxis
A San Francisco Unicorns és a Los Angeles Knight Riders végzett az MLC tabellájának első két helyén, így ők jutottak az első elődöntőbe, míg a másik két továbbjutó a Washington Freedom és az MI New York lett.
A Golden Gate híd San Franciscónál (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Visszatért az MLC Texasba, hogy itt rendezzék a csoportkör utolsó szakaszát. Az előző szakasz egy New York–San Francisco találkozóval zárult, ez a mostani pedig egy ugyanilyen párosítással kezdődött, igaz, jócskán kicserélődött csapatokkal, főleg az MI esetében. Ez a pálya, mint emlékezhetünk, sokkal ütősbarátabb volt korábban, mint a pomonai, így amikor az MINY az erőfölényt 50/2-vel fejezte be, nem állíthattuk, hogy ez annyira fényes. Az meg még kevésbé, hogy a folytatásban sorra vesztették el a kapuikat, főleg a végén, amikor volt két egymás utáni játszma is, amikor négyen búcsúztak. Mai legjobb pontszerzőjük a nyitó Ryan Rickelton volt a maga 35-jével, így összesen csak 143-ig jutottak el. Ami a statisztikák szerint kevésnek számított. Ezek után az SFU 52/0-s erőfölénye már sokkal jobbnak érződött – igaz, utána Romario Shepherd lehozott egy szűz játszmát kapuval: neki ez már a 3. szüze volt ebben a szezonban, miközben senki másnak még csak kettő sincs! De a San Francisco visszajött: az eddig is aktív nyitó, Lhuan-dré Pretorius már a 10. játszmára 50-est ért el, később pedig még gyorsított is, és a 16. játszmában egy 4-essel megszerezte a 100-ast és egyben csapata győzelmét is!
A következő mérkőzés ünnepi volt, bár nem valószínű, hogy bárki is megünnepelte volna, ugyanis a Krikettgalaxison kívül nem láttuk, hogy máshol is számolnák egy liga meccset – de mi számoljuk, és tudjuk, hogy ez volt a világ 100. MLC-mérkőzése! A Los Angeles és a Washington találkozott egymással, és egy jó kis izgalmas, ide-oda hullámzó találkozót hoztak össze. A fővárosiak a dobást választották, viszont a nyugati partiak elég jól kezdték az ütést, elsősorban a 3. kapus párjuk, Andre Fletcher és Matthew Tromp volt jó, akik egyénileg is 50-esig jutottak. Igaz, ezek után Ben Dwarshuis egy játszmán belül kiejtette mindkettejüket, és később is volt két olyan játszma, amikor két-két ütős hullott ki, de sok volt a határ is, így a lilák 192-ig jutottak el. A kergetés során a Washingtonnál a 4. kapus társulás volt a legjobb, amit Andries Gous és Lahiru Milanta alkotott: ők a 12. játszma végére már 109/3-ig hozták föl csapatukat, de ezek után lassulás történt és kapuk is jöttek, így végül a Knight Riders 18 futással nyert. Sunil Narine eközben egy ilyen sok futást hozó sávon pedig 3,5-ös gazdálkodással dobott: nem semmi!
Az első pénteki (magyar idő szerint szombatra átlógó) meccsen a két félidő, főleg a második mozgalmas vége döntött az MINY javára a Seattle-lel szemben. Az egész mérkőzésre jellemző volt a kiegyenlítetlenség, mindkét csapatban nagyon sokan estek ki kevés ponttal, néhányan viszont jó sokat bekaszáltak. Az ütésre kényszerülő kékeknél utóbbi kategóriába Kieron Pollard és a 27 labdából 66-neskit teljesítő Tadzsindra Szinh tartozott: nekik köszönhetően hiába Marcus Stoinis ötös zsákmánya, amiből hármat amúgy a 19. játszmában szerzett, az utolsó 3 játszmában 48 futás gyűlt, és végül 179-ig följöttek. De Tim Seifertnek és Matthew Breetzkének köszönhetően végig az Orcas kezében volt a meccs: előbbi 88 futásig is eljutott, így például 5 játszmával a vége előtt már csak 43 futás kellett nekik, és még 9 kapujuk megvolt. De akkor hirtelen összeomlottak, és nem sikerült beérni a célba! Az utolsó 4 játszmában például csak 17 futást tudtak szerezni, miközben 4-en is kiestek... Így aztán a két csapat helyet is cserélt a tabellán: az MI följött a másodikra, a Seattle visszaesett a negyedikre.
Ezek után a Los Angeles és a San Francisco találkozott a kaliforniai rangadón, és ez is kicsit hasonló volt az előzőhöz: sok kicsi pontszám mellett néhány nagy mindkét csapatban, bár talán most nem annyira szélsőséges eloszlásban. A lilák az ütést választották, és mindjárt az egyik nyitójuk, Colin Munro 50-est ért el, amit hamarosan két 40-es követett Andre Russelltől és Tromptól – a leggyorsabb közülük Russell volt. Utána azonban itt is lassulás és kiesések jöttek, Hárisz Rouf 3 kaput is szerzett, így az eredmény 184 lett. Az ellenfélnél pedig még több volt a kicsi pontszám, és itt is hárman érték el a 40-et: Matthew Short, Hasszan Hán és Hammád Ázam, azonban ez is kevés volt: bár volt olyan pillanat a félidő felénél, sőt, nem sokkal a vége előtt is, amikor még teljesen kiegyenlítettnek érződött minden, de a végére az SFU lemaradt a célról. A Kinght Ridersnél Jason Holder négyes zsákmányt szerzett, és ez volt a kulcs.
Következő nap az első meccsen már nagy volt a tét: a Texas veresége esetén búcsúzhatott a továbbjutás reményeitől. A mérkőzés pedig nagyon izgalmasan, hullámzóan alakult: váltakoztak azok az időszakok, amikor úgy nézett ki, ez fog történni, meg azok, amikor az, hogy nem ez. Először az ellenfél, a Freedom indult jobban, takarékosan dobva, de aztán Faf du Plessis és Saiteja Mukkamalla, a texasi nyitó pár belemelegedett, és majdnem 100-ig eljutottak majdnem a félidő felére. Igen ám, de onnantól kiesések áradata indult meg, így csak 165-ig tudott elérni a csapat a végére. A kergetés 8. játszmája után pedig már 79/1 volt az állás, és szinte biztos volt a fővárosi győzelem – de ez is megfordult, és most náluk jött jópár kiesés és lassuló pontszerzés, így 16 játszma után, 114/6-nál megint a Super Kings volt az esélyes. De még ekkor is volt egy csavar: főként Dwarshuis határütéseinek köszönhetően a Washington mégis visszakapaszkodott, és megnyerte: a TSK ezzel az első kiesővé vált!
Aztán egy újabb olyan összecsapás jött, amikor lehetőség volt egy búcsúra: most a Seattle izgulhatott, hogy ne kapjanak ki a Unicornstól. Ehhez képest, először ütve, három játszma alatt máris két ütőst vesztettek – igaz, utána az 50 fölé jutó Breetzke vezérletével, majd például a szintén majdnem félszázat teljesítő Stoinis (és mások) segítségével már egy egész szép 190-et tudtak felmutatni a végére. Bár ezen a pályán ez inkább átlagos volt, mint kimagasló. És nagy sajnálatukra Finn Allen, aki mostanában nem volt annyira jó formában, ma éppen ennek ellenkezőjét mutatta: 200 fölötti aránnyal szerzett 65-öt, így igen jó San Franciscó-i esélyekkel érkezett el a félidő utolsó időszaka. Bár amikor 2 játszmával a vége előtt még 20 futás kellett nekik, abból még bármi lehetett volna – viszont aztán Hasszan Hán lehozott egy 6–4–4–6-ot, és el is dőlt: az Orcas idén sem jutott be a legjobb négybe.
Most már csak a rájátszás párosításai voltak kérdésesek, az MI és a Washington találkozóján már két továbbjutott gárda csapott össze. Bár az első labdából a New York 8 futást szerzett/kapott (5 széles + 2 széles + 1 szimpla), de utána már gyengébben ment nekik: az erőfölény csak 42/2 lett. De ekkor már a pályán volt Nicholas Pooran, aki ma egymaga a hátán vitte a csapatot: ő végül közel 200-as aránnyal teljesített 86-ot, míg a második legjobb ütős csak 26-ig jutott. A New York végül 187-et szedett össze, amiből kegyetlenül sok, 21 volt a széles extra! A kergetésben a WF sem kezdett jól, ők is gyorsan vesztettek két embert, de utána Rachin Ravindra és Gous szupersebességre váltott: előbbi 200-as aránnyal 60-at, utóbbi pedig 96 futást kaszált be, és a végére már belefért néhány kiesés, így is elég simán, 9 megmaradó dobással a fővárosiak nyertek.
Az utolsó meccsen az LAKR azért küzdött, hogy meglegyen nekik az első elődöntős hely, a Super Kings pedig azért, hogy elkerüljék a szégyenletes utolsó helyet. Az ütésre kényszerülő Texas több gyors kiesés ellenére igen szépen haladt, 8 játszma után már 89/3-ra álltak, később pedig Shubham Ranjane 50 fölé is bekukucskált – ám ő már kicsit lassabb volt, a 6. és lejjebbi rendű ütősök pedig kifejezetten szenvedtek, így a sárgák csak 171-et tudtak összekaparni a végére. A Los Angeles számára viszont ha ez a pontszám nem is annyira, de az aggodalomra adhatott okot, hogy dobás közben Ali Khan keze megsérült, így ma mindössze 1 labdát tudott eldobni... A második félidőben, ahogy telt-múlt az idő, lassan egyre nőttek a lilák esélyei: két kiemelkedő ütősük a nyitó Munro, majd a 4. rendű Tromp volt, akik fejenként 60 körüli pontszámot arattak le, így az utolsó játszma elején sikerült megnyerniük a meccset.
Az első elődöntőben tehát a két kaliforniai csapat, a Unicorns és a Knight Riders csap majd össze, míg a végselejtezőben a New York és a Washington. Ez a két meccs szerdán lesz, de az időzónakülönbség miatt mi csütörtök reggel jelenítjük majd meg az eredményeket.
