Átalakul az ENN-vébé is, de ez nem mindenkinek tetszik

2026. július 17. – Szerző: Krikettgalaxis

Bár a 2028-as ENN-világbajnokság 10-ről 14 csapatosra bővül, de a napokban bejelentették, hogy nem egészen az lesz a lebonyolítása, amit eddig mondogattak – a változás pedig a kicsik kárára történt, úgyhogy náluk nagy most az elégedetlenség.

Különféle zászlók (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Nem elég, hogy a Húsz20-as világbajnokság selejtezőinek lebonyolítását menet közben megváltoztatták, most kiderült: maguknak a világbajnokságoknak a formátuma is új lesz. NH20-ban és ENN-ben is.

A Húsz20-as vébénél még nem akkora nagy a felfordulás, marad a 20 csapat és az 55 mérkőzés, csak most nem négy darab ötös, hanem öt darab négyes csoport lesz, aztán pedig nem Szuperhatos, hanem Szupertízes.

Viszont az egynapos formátumban sokkal jelentősebb módosítások történtek, amik – érthető módon – a kisebb csapatoknál eléggé kiverték a biztosítékot. Az megint csak kevésbé lényeges, hogy az eddig tervezett Szuperhatos helyett Szuperhetes lesz, a sokkal fontosabb változás, hogy az alapszakaszbeli két hetes csoport helyett két hatos csoport lesz – vagyis a 14-ből csak 12-en játszanak majd! Ugyanis bevezetnek a torna elejére egy új, három mérkőzésből álló úgynevezett Szupersorozatot (hogy ez mitől szuper, azt ne kérdezze senki), ahol a három leggyengébben rangsorolt csapat egymással játszik, és csak a legjobb jut tovább.

Vagyis nézzük, ez mit jelent a kisebbek számára! Először is mindenkinek le kell játszania a körülbelül három éven át tartó 2. ligában 36 mérkőzést, hogy aztán az itteni legjobbak továbbjussanak egy újabb selejtezőbe. És csak onnan lehet kijutni a vébére, szóval nem könnyű. És akkor gondoljuk el, hogy valaki ezt végigszenvedi, örül, hogy de jó, kijutott, és akkor a Szupersorozatban kap két meccset, és ha éppenséggel nem ők a háromból a legjobbak, akkor mehetnek haza. Anélkül, hogy egyetlen egyszer is pályára léptek volna a nagy csapatok ellen.

Nem is csoda, hogy néhány nap alatt sokan szóvá tették ennek a rendszernek az igazságtalanságait. Köztük volt például a skót, a holland és a namíbiai válogatott kapitánya, Richie Berrington, Scott Edwards és Gerhard Erasmus is, de hasonló véleményen volt például a skót George Munsey vagy éppen a saját közösségi oldalán megnyilatkozó két holland játékos, Max O’Dowd és Logan van Beek. O’Dowd üzenete máris híressé vált, sokan sokhelyütt idézték, így mi is megtesszük: Szóval azt mondod nekem, hogy a társult országoknak egy 3 éves 50 játszmás tornán kell játszaniuk ahhoz, hogy kvalifikálják magukat egy selejtezőre, onnan pedig egy másik háromcsapatos selejtezőre kvalifikáljanak, onnan pedig kvalifikáljanak egy világbajnokságra.

De szó esett arról is (például Tom Moffat, a Krikettezők Világszövetségének (WCA) elnöke is megemlítette), hogy a Nemzetközi Krikett-tanács (ICC) döntéshozatala átláthatatlan, és hiányoznak belőle az egyeztetések. Moffat így fogalmazott: Az ICC jogosult meghatározni a világesemények struktúráját. Amikor azonban kötelezettségeket vállalnak a játékkal kapcsolatban, kvalifikációs útvonalakat alakítanak ki, és az országok és a játékosok éveket fektetnek e lehetőségek kiaknázásába, a jelentős változások valódi konzultációt, átláthatóságot és világos magyarázatot érdemelnek.