Tavaly utolsó, idén bajnok: ez a Los Angeles!
2026. július 19. – Szerző: Krikettgalaxis
Nem akármilyen MLC-döntőt láthatott az oaklandi közönség: a Los Angeles Knight Riders ugyanis a lehető legkisebb különbséggel, egyetlen futással verte a Washington Freedomot, így a tavalyi 6. (utolsó) hely után a lilák most megszerezték történetük első bajnoki címét.
Los Angeles látképe (illusztráció)A kép szerzője: Nserrano (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
De még mielőtt rátérnénk a döntőre, előbb egy kicsit foglalkozzunk a második elődöntővel, mert még arról nem írtunk hírt. Ez már nagyobb téttel zajlott, mint az első: az itteni vesztesnek már nem volt több esélye. A pénzfeldobást az SFU nyerte, és a dobást választották. A Washingtonnál azonban Mitchell Owen és Steven Smith, a két nyitó, ott folytatta, ahol a csapat a végselejtezőben abbahagyta: már az erőfölény végére 83 futásuk volt, igaz, ekkorra Owen éppen kiesett. Mindketten végül 40 fölé jutottak, de a nap sztárja ismét Andries Gous lett, aki pedig 73-at gyűjtött. És bár volt néhány takarékosabb játszma is a félidő során, Xavier Bartlett 3 ember is kiejtett, Gulám Madasszár pedig kettőt, ráadásul mindketten 10 alatt gazdálkodtak, de a fővárosiak így is eljutottak 238-ig. De, mint legutóbb láttuk, ez a nagy szám még nem jelentett semmit! És valóban, az egyszarvúk ütősei is nagy lendülettel kapcsolódtak be, különösen a 3. rendű Matthew Short, aki a 8. játszma végére 50 fölött, a 18. elején pedig már 100 fölött járt, a végére pedig 121-neskiig is eljutott. Azonban a többiek ennyire azért nem voltak kimagaslóak, így a San Francisco szűken, de lemaradt a célról. Két játszmával a vége előtt talán még lett volna esélyük, mert csak
29 hiányzott nekik, de ekkor Saurabh Netravalkar kiváló, határmentes játszmája megpecsételte a sorsukat. Így aztán a döntőbe a Washington jutott be!
És akkor jött a döntő. Ahogy világszerte több helyen, a kezdés előtt itt is egy perces gyászszünettel emlékeztek meg a legendás Garfield Sobersről, aki épp most hunyt el. Az ütésre kényszerülő Knight Riders nyitói, Andre Fletcher és Colin Munro végigcsinálták kiesés nélkül az erőfölényt, de azért ezen a kicsi pályán talán kevésnek tűnt a megszerzett 54 futás. Utána aztán nagyon váltakozó sikerű játszmák jöttek: volt, amikor két kapu, volt, amikor négy 6-os született egyetlen játszmán belül. Összességében is nagyon vegyesek voltak az eredmények: Munro és Fletcher 40 és 50 között végzett, Matthew Tromp gyorsan bekaszált 39-et, de a többiek legfejebb 10-ig jutottak el. A csapat haladási sebessége a félidő második felében folyamatosan csökkent, végül csak 164-et tudtak összeszedni, ami kevéskének tűnt. A második játékrész azzal kezdődött, hogy az első labdából a bíró tévesen kiküldte Owent, akit a videózás megmentett, de Sunil Narine aztán nagyon hamar szabályosan is ki tudta ejteni, ahogy még gyorsan két másik embert is, és máris lehetségesnek tűnt a sikeres védés! Utána azért Gous és Nikhil Chaudhary még visszakapaszkodott, de aztán Jason Holder is lecsapott kétszer egy játszmán belül, és ahogy közeledtünk a végéhez, egyre szorosabb és izgalmasabb lett minden. Az utolsó játszma előtt 14 hiányzott a fővárosiaknak, ráadásul ezek után Shadley van Schalkwyk első labdáját Obus Pienaar 6-osra ütötte (egyéni 50-est is szerezve ezzel), így most már a Washington volt a fő esélyes. De ekkor Van Schalkwyk két dobásból két kaput szerzett, majd jött két dobásból 5 futás, végül egy szimpla és egy kifutás: a lehető legkisebb különbséggel a Los Angelesé lett a győzelem! Érdekesség, hogy a mérkőzésen hét (!) olyan játszma is volt, amikor legalább két ütős esett ki.
A 2026-os MLC-ben összesítve Gous gyűjtötte a legtöbb futást, 547-et, míg 18 kapuval hárman zártak a dobóranglista élén: Ottniel Baartman (Seattle), Andre Russell (Los Angeles) és a már említett Narine, akit nem csak a döntő, de az egész torna legjobb játékosának is megválasztottak!
Végül pedig a ligatörténet növekedését mutató szokásos statisztikánk jön. Az idei szezon kezdetekor elég volt 6 mérkőzést lejátszani vagy 33 futást begyűjteni ahhoz, hogy valaki bekerüljön az MLC 100 legjobb játékosa közé, már ami a lejátszott meccsek vagy a gyűjtött futások számot jelenti. Ugyanehhez (a 100-ba kerüléshez) most már 9 találkozón kellett pályára lépni, illetve 68 futást szerezni. Még nem annyira komoly, de már komolyabb, mint volt. A dobóknál tavaly még nem is volt 100 ember, aki valaha szerzett kaput az MLC-ben – most már volt, több is, mint 100, de most még egyetlen kapu elég ahhoz, hogy bent legyen valaki az első 100-ban.
