Változatos sorozatot nyert Új-Zéland Guyanában és Barbadoson
2026. július 22. – Szerző: Krikettgalaxis
Manapság szokatlanul sok, öt ENN-meccsre látta vendégül a Karib-térség Új-Zélandot, de igazán nem bánta senki, hogy ennyi volt a meccs: sok változatosságot és 2–3-as vendéggyőzelmet hozott a sorozat.
Az új-zélandi főváros, Wellington látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
2027-ben jön az ENN-világbajnokság, és bizony, alig kaptunk még észbe, de máris 2026 második fele van! Egyre fontosabb a felkészülés erre a mostanában kissé elhanyagoltnak érződő formátumra, ráadásul a Karib-térségnek jövő március végéig még a világranlistapontokra is szüksége van, hogy egyáltalán automatikusan kijussanak a vébére, és ne kelljen külön selejtezőt játszaniuk. Ez a nem kevesebb mint 5 meccsből álló sorozat mind a felkészülésre, mind a ranglistán való előrelépésre kiváló alkalmat biztosított. Az első három mérkőzést Guyanában, az utolsó kettőt Barbados szigetén rendezték.
Az első mérkőzésen mindkét csapatban volt egy-egy újonc: Vitel Lawes a karibiaknál és Matthew Fisher az új-zélandiaknál, mindketten dobók. Lawes, a 19 éves jamaikai esete azért volt különleges, mert neki ez volt élete első professzionális meccse, és máris a válogatottban! 2003 óta, amióta három formátum van, rajta kívül csak 3-an voltak így a teljes jogú tagországok férfi játékosai közül! És mindjárt ő szerezte a mai első kaput is, a jól haladó nyitókat 80/0 után megtörve. Új-Zéland aztán le is lassult, ahogy telt az idő, és bár első 7 ütősük mind legalább 21 futást szerzett, de a végén volt olyan időszak is, amikor 45 labdán át egyetlen határt sem ütött senki. Az eredmény végül 267 lett, ami első ránézésre nem olyan sok, de azért ezen a pályán nem is rossz. Lawes 3 kapuval zárt, de Alzarri Josephnek 4 is összejött. A Karib-térség egyelőre olyan közepesen haladt a kergetésben, mígnem összeállt a 3. kapus pár, Keacy Carty és Shai Hope, akik 95, illetve 87 futást gyűjtöttek, 92/2-ről 223/2-re följőve, és jó alapot adva a győzelemre. Igaz, Cartynak volt egy vitás esete: ütés után leverte a saját pálcáit, de a videóbíró úgy ítélte meg, hogy addigra az ütőmozdulat már véget ért, így nem számított sajátkapu-döntésnek. A győzelem pedig, amire az imént említett alap megvolt, a 49. játszmában érkezett el: 1–0 a hazaiaknak.
A második meccsről kevesebbet fogunk írni, mert gyorsan vége lett, kevesebb dolog történt. De ami igen, az annál figyelemfelkeltőbb volt! Az ütésre kényszerülő Karib-térség elég jól kezdett, John Campbell és Ackeem Auguste a 11. játszmában már 63/0-nál járt, ezek után viszont egy irdatlan méretű összeomlás kezdődött. A legnagyobb szerepet ebben Jayden Lennox vállalata, aki 5-ös zsákmányt szerzett 2,37-es gazdálkodás mellett, amivel a 3. legjobb valaha volt új-zélandi ENN-dobóteljesítményt mutatta be a pörgetők közül. Az eredmény pedig az lett, hogy a hazaiak 63/0-ról 138/10-re rogytak be. És hiába kezdett Új-Zéland sokkal rosszabbul, mint ők (52 futás után már a 3. emberüket vesztették el), de a cél olyan alacsony volt, hogy nem tudták elrontani. Néhány 20-as és 30-as tartománybeli pontszámmal már a 33. játszmában sikerült a kergetés.
A harmadik találkozót biztonságos, lassú ütőjátékkal kezdték a karibiak, de ez a biztonság csak a kiesések kockázatát csökkenti, a sérülésektől nem véd: szegény Campbell combhajlítója meg is sérült, de úgy nézett ki, elég csúnyán: hordágyon kellett levinni a játékost már a 6. játszmában, és később sem tudott visszajönni. A pontszerzés utána sem gyorsult, és hiába ért el Carty 48-at, de az is 77 dobásból jött, és mások 30-ig sem jutottak el. A 29. játszmától pedig egy rút összeomlás következett: 121/3-ról 140/9-ig dőlt be a csapat, miközben Lennox 4-es zsákmányra jött föl. És mivel Campbell sérült volt, így itt vége is lett a félidőnek. Aztán a kergetésben Új-Zéland sem sietett sehova, nekik is eltartott elég sokáig, mire elérték ezt a célt, de megpróbáltatások nélkül elérték: igaz, hogy Lawes most is három ütőst kiejtett, de 6-ból 5-en, akik bejöttek ütni, a 20-as–30-as tartományban végeztek, és ez bőven elég volt az új-zélandi sikerhez.
A negyedik találkozó volt az, ami már eldönthette a sorozatot Új-Zéland javára: el is döntötte, bár csak hajszálon múlt! Természetesen a szervezők most is megemlékeztek a napokban elhunyt legendás játékosról, Garry Sobersről, aki a 4. és 5. meccsnek helyszínt adó Barbadosról származott – például úgy, hogy erre a két találkozóra ingyenessé tették a belépést! Új-Zéland a dobást választotta, az pedig kiválóan ment nekik: főleg a 10. és a 20. játszma között olyan sok és nagy csapást mértek az ellenfélre, hogy már most szinte eldőlni látszott a meccs: a 19. játszmában már 71/5 volt az állás. A félidő során egyedül Amir Jangoo és a 8. rendű Gudakesh Motie alkotott érdemlegeset ütésben: előbbi átlépte, utóbbi megközelítette az 50-et, míg a dobók közül Fisher volt a legeredményesebb 3 kapuval. A karibiak így csak 188-ig jutottak el, igaz, ez azért jóval szebb volt, mint amit a 71/5-nél várni lehetett! Ráadásul a második félidőt Matthew Forde egy szűzzel kezdte kapuval, majd pillanatok múlva még egy ütőst kiejtett, és máris nyílttá vált a meccs. Később Mark Chapman 80 futásával aztán nagy esélyt adott Új-Zélandnak, de a többiek eléggé gyengélkedtek, míg Motie dobásban is remekelt: ötös zsákmányt szerzett. Így a végre rendkívül izgalmasra sikerült: Új-Zéland már a 9. emberét is elvesztette, amikor még 9 futás hiányzott nekik a győzelemhez. Mi ehhez képest a focivébé döntője, ami ezzel egy időben zajlott??? Végül az itteni drámából a vendégek jöttek ki győztesen, amikor az egész meccsen jól játszó Mitchell Santner beütötte a győztes szimplát.
Az utolsó meccsen hamar meglátszott, hogy a sorozaton itt és most a legjobb az ütésre a talaj. Az ütésre kényszerülő Új-Zélandnál már a nyitó Will Young 50-est ért el (közben pedig megszerezte 2000. ENN-futását), később pedig Nick Kelly és Tom Latham is megtette ugyanezt. Új-Zéland a 35. játszmában már 181/3-ra állt, de aztán erre a jó alapra nem tudott eléggé ráépítkezni, és hiába lett a végül elért 268-as eredményük a sorozat legjobb első félidei pontszáma, kicsit csalódottak lehettek. Nem úgy Alzarri Joseph, aki ma is két kaput gyűjtött, amelyek itt, a Kensington Ovalban már a 32. és 33. kapui voltak – ez pedig egy pici rekordot jelentett, ugyanis férfi ENN-ben nincs rajta kívül olyan karibi dobó, aki egy adott pályán ennél több ütőst ejtett volna ki. A második féidőben a hazaiak nagyon agresszívan kezdtek, a 6. játszmában már 57/0-nál tartottak, de aztán hamar jött két kapu, és megtörte a lendületet. Ám azért első 4 ütősük nekik is legalább 20 futást gyűjtött, az utána jövő kettő, Sherfane Rutherford és Shimron Hetmyer meg fejenként több mint 60-at, így nem sokkal a 30. játszma utántól kezdve már bőven a Karib-térség volt az esélyes. A végén még egy kicsit izgulniuk kellett, mert túl hamar elvesztettek jópár kaput, de azért kettő megmaradt nekik, és beértek a célba.
A sorozatot tehát 2–3-ra a vendégek nyerték, és ezt is beleszámítva az egymás elleni örökmérlegük férfi ENN-ben a következő: 76 találkozásuk közül 33 végződött karibi sikerrel, 36 új-zélandival, 7 pedig eredmény nélkül zárult.
