India felébredt

2026. július 26. – Szerző: Krikettgalaxis

Megszakadt India rég nem látott rossz sorozata NH20-ban: Zimbabwe otthonában végre tudtak nyerni, ráadásul a sorozatot 0–3-ra vitték el. Bár az ellenfél nem volt túl erős, lélektanilag ez is sokat számíthat nekik.

A Tádzs Mahal (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Máskor egy Zimbabwe–India sorozatra, ha érdeklődünk is iránta, azt azért mégsem szoktuk mondani, hogy nagyon izgalmasnak reméljük. Most viszont más volt a helyzet. India az elmúlt hetekben Írországtól is elszenvedett egy sorozatvereséget is, aztán meg Angliától is, de úgy, hogy ott nagyon nagy mértékű kudarcokat szenvedtek, nem éppen szoros meccseken kaptak ki. Zimbabwe viszont egy sikeres időszakon volt túl: jobbak voltak, mint a hozzájuk látogató Banglades – igaz, csak a hosszabb formátumokban, mert NH20-ban pont a vendégek nyertek. Vajon ezek után mi sülhetett ki ezen két ország találkozásából? Lássuk!

Az első mérkőzésen három újoncot is avatott a két csapat: Zimbabwénél a más formátumokból már ismert Ben Curran és Newman Nyamhuri volt az, míg Indiánál az az Asok Sarmá, aki más formátumban sem volt még válogatott soha, bár az IPL-ben már láthattuk idén tavasszal. Majdnem két év után visszatért az indiai csapatba Majank Jádav is, aki Sarmával együtt nyitotta a dobást: különlegesség, hogy mindketten éppen 2002. június 17-én születtek! De ami fontosabb, az az, hogy Jádav már a mérkőzés első dobásából kaput szerzett, és Zimbabwe a folytatásban sem tudott beindulni. Csak az 5. rendtől voltak olyan ütőseik, akik 10-nél több futásra voltak képesek, de olyan túl sokra azért ők sem, így összesen csak 125-ig jutottak el. Sarmá bemutatkozása nem volt valami jó, de Jádav még egy kaput is szerzett, és takarékos is volt. A második félidő leginkább Vaibhav Szúrjavansíról szólt (úgy sejtjük, lesz még a jövőben néhány ilyen félidő, ami róla szól...), ugyanis nagyon gyorsan eljutott 50-esig, így a maga 15 éves korával (amit persze néhányan vitatnak, hogy valós-e) a valaha volt legfiatalabb ütős lett, aki férfi NH20-ban 50-est szerzett! Igaz, hogy a következő dobásból aztán kiesett, de csapatát nem kellett félteni, a többiek is igen hamar, már a 14. játszmában elérték az alacsony célt.

A második találkozón (amikor a csapatok fekete karszalaggal játszottak Sylvester Matshaka, a Zimbabwei Krikett-tanács alelnökének halála miatt) ismét bemutatkozott egy indiai újonc, méghozzá egy sebes dobó, Jas Thákur. Zimbabwe a dobással való kezdés mellett döntött, de hiába ejtették ki a két nyitót hamar, és hiába volt egy lassabban haladó ütős is, a félidő második felében Ísán Kisan és Tilak Varmá nagyon begyorsult, alig láttunk tőlük nullást, határt viszont annál többet – végül előbbi 81, utóbbi 60 futásig jutott igen gyorsan. Végül, bár voltak pillanatok, amikor több is kinézett, 219-cel zárt a csapat, ami persze így is többnek tűnt, mint elég. És valóban: a kergetés 34/0-ig haladt zökkenőmentesen, de akkor, a 4. játszma végén az újonc Thákur megszerezte első válogatottbeli kapuját, és innentől kezdve szinte minden játszmában kiesett egy-egy újabb ütős, és végül senkinek sem lett több futása, mint ennek a Thákur-labdának az áldozatának, Brian Bennettnek... India így nagy, 90 futásos győzelmet aratott, és csak amiatt aggódhattak, hogy dobás közben Prinsz Jádav bal lába megsérült, és nem tudta folytatni. Érdekesség, hogy a végén Abhisek Sarmá is szerzett 3 kaput: indiai nyitó ütős (merthogy ő az) NH20-ban ilyet még sosem csinált!

A harmadik meccs megerősítette a feljebb írt jóslatunkat: máris jött egy félidő, ami ismét Szúrjavansíról szólt. Most India választotta, hogy ők üthessenek először, és a gyerek már az első labdát 4-esre ütötte (igaz, csak szerencsével), majd az erőfölény végére ő maga 35-nél tartott, a 10. játszmában 50-nél, és csak 81-gyel esett ki a 15-ödikben Brad Evans nagyszerű, vetődéses elkapásának következtében... Miközben amúgy a többiek elég lassan haladtak mellette az ezúttal nehezebb talaj miatt. A második félidő azonnal Bennett kiesésével indult, majd hamarosan Thákur ejtett ki két embert két egymás utáni labdából, viszont ekkor jött be ütni Ryan Burl, és egy kis tartást adott Zimbabwének. Igaz, a győzelmi valószínűségük így is játszmáról játszmára csökkent, mert gyors ő sem volt, de legalább egy szép 50-es meglett neki, így ezúttal a hazaiak vereségének mértéke elviselhetőbb, csupán 35 futás lett.

India tehát 0–3-ra besöpörte a sorozatot, ami azt jelenti, hogy a két ország egymás elleni örökmérlege férfi NH20-ban ezek után már 14–3 India javára.