A második számú Dél-Afrika is elég erős

2026. szeptember 6. – Szerző: Krikettgalaxis

Afrika három legerősebb válogatottja gyűlt össze, hogy megmérkőzzön egymással, de a közülük kimagasló Dél-Afrika nem éppen a legerősebb összeállításában érkezett. Ennek ellenére a döcögős kezdés után belelendültek, és simán megnyerték az egészet. Mélység tehát van náluk, a többieknél pedig küzdés, és az is szép!

A dél-afrikai kormány székhelye Pretoriában (illusztráció)

A kép szerzője: Hühnerauge (Flickr), licenc: CC BY 2.0

A krikettben ma még az az egyik nagyon sajnálatos dolog, hogy az Ázsia-kupán kívül más kontinensbajnokságoknak nem sok értelme lenne, ezért nincsenek is. Még kell néhány év, mire mindenhol feltörekszik néhány válogatott, és olyan erős lesz, hogy lesz érdemi verseny – mert most lényegében minden területen csak egy kiemelkedő csapat van. Talán még Afrika áll ahhoz a legközelebb, hogy érdekes földrészbajnokságot lehessen rendezni: a nagyágyú Dél-Afrikát azért Zimbabwe, esetleg Namíbia megtréfálhatja. És talán még jön föl melléjük hamarosan Uganda és Tanzánia, esetleg Nigéria és Kenya is.

Most azért Dél-Afrika, Zimbabwe és Namíbia összejött egymással egy háromcsapatos, Namíbiában rendezett tornán: sokan már ezt egy leendő Afrika-bajnokság előzményének tekintik! Ennek ellenére Dél-Afrika annyira nagyon nem vette komolyan a tornát: legerősebb játékosaiknak zöme nem jött el, inkább egy amolyan második számú válogatottat állítottak ki olyan emberekből, akik korábban kevés lehetőséget kaptak.

A nyitómeccsen ennek meg is lett az eredménye: Namíbia meg tudta őket verni! De aztán magukra találtak a még így is esélyes dél-afrikaiak, és innentől nem hibáztak: a csoportkört 3 győzelemmel, az első helyen zárták. Ezek után kicsit érdekesnek volt mondható, hogy Zimbabwét viszont nem tudták legyőzni a namíbiaiak – viszont nagy csatákat láthattunk a házigazdáktól, szóval nem fulladt unalomba a torna!

A döntőbe így Dél-Afrika és Zimbabwe jutott be, és ott sem volt kérdés, ki a jobb: előbbiek egy 206-os célt állítottak fel, aminek Zimbabwe a közelébe sem ért, így aztán Dél-Afrika lett a bajnok. Látszott tehát, hogy rendelkeznek merítési lehetőséggel, ha valaki éppen nem elérhető vagy gyenge formába kerül az első számú válogatottjukban!

Külön kiemelnénk viszont a csoportkörből az első Zimbabwe-Namíbiát, amikor először megdőlt egy társulási világrekord, aztán ugyanez a rekord még egyszer megdőlt! A 7. kapuért ugyanis férfi NH20-ban eddig 92 volt a csúcs, de most Ryan Burl és Brad Evans az első félidőben 94-et hozott össze – majd a másodikban Zane Green és Alexander Busing-Volschenk 110-et!

Érdekesség, hogy összesítve Lhuan-dré Pretorius és Dewald Brevis is éppen 226 futást szedett össze, így ők holtversenyben végeztek az ütősranglista élén. A dobóknál pedig honfitársuk, Duan Jansen volt a legeredményesebb 11 kapuval.