A harmadik teszten már mutatott életjeleket Pakisztán is
2026. szeptember 12. – Szerző: Krikettgalaxis
Ismét borzalmasan kezdett Pakisztán a harmadik, egyben utolsó angliai tesztjén, de később meglepően szép időszakokat is mutattak, és néhány egyéni teljesítményük is kiemelkedő volt. A győzelemhez azonban ez is kevés volt, végül Anglia 3–0-ra zsebelte be a sorozatot.
A Háromoroszlánosok jelképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ki lehet kapni Angliától, nem olyan nagy szégyen az. De azért annak a Pakisztánnak, amelyik nem is olyan rég még a világ egyik élcsapata volt, ilyen arányban, mint az előző két teszten, azért nem illene, hogy finoman fogalmazzunk. Így gondolták a PCB-nél, a pakisztáni tanácsnál is, ezért aztán igazán radikális intézkedéseket hoztak a második teszt után: a fél csapatot hazaküldték, új emberek sokaságát utaztatták Angliába, és még az edzőt, Szarfaráz Ahmedet is leváltották: helyette ezúttal már Mike Hesson, az eddigi fehér labdás edző irányította őket.
A meccs helyszíne Birmingham, még pontosabban Edgbaston volt, ahol a szokásosnál kisebb és csendesebb nézősereg várta a csapatokat: hiába, úgy látszik, ez a gyenge Pakisztán már a nézőket sem csalogatja sajnos. Az angoloknál semmi érdekes nem volt az összeállításban, viszont a vendégeknél három abszolút tesztújonc is bemutatkozott: Gázi Gori, a kapus, valamint a mindenes Mohammad Imrán és az igen gyors dobó Razaulláh.
Anglia a dobást választotta, és bár az első játszmában videózás után vissza lett vonva egy megadott LKE, mégsem kellett elszontyolodniuk: a folytatásban sorra jöttek az újabb megadott, és most már érvényben is maradt kapuk. Közben Ollie Robinson megszerezte 100. tesztkapuját, de ma nála is szebben gyűjtögetett Josh Tongue, aki négyes zsákmánnyal zárta az első negyedet. Ami igen rövidre sikerült: amikor például a 21. játszmában már a 7. ember esett ki, azt is lehetett hinni, hogy akár ebéd előtt véget ér a játékrész... De azért elsősorban Szaúd Sakílnak köszönhetően kihúzták ebédig meg még egy kicsit tovább: az ütős végül 43 futást gyűjtött, amivel messze-messze kiemelkedett csapatából. Pakisztán végül 133-mal zárt, és még bőven volt idő elkezdeni a második játékrészt is. Ott is volt néhány angol is, aki kevés ponttal esett ki, de a nyitó Emilio Gay szép lassan csak elért 60-at (ami neki új egyéni csúcs), később pedig Harry Brook egy gyorsabb 52-neskit, így a nap végére már nem csak hogy előnybe fordultak az angolok, de az előnyt 23-ra is növelték, mindössze 4 kieséssel. Razaulláh amúgy két kaput is szerzett, szóval neki legalább szép lett a bemutatkozása, de másnak nem nagyon örülhettek a vendégek...
A második napot Razaulláh kezdte, de nagyon pazarlóan, úgyhogy hamar le is váltották – de aztán a többiek sem voltak túlontúl takarékosak. Anglia lendületét Brook buta kifutása törte meg, átmenetileg, de mind ő, mind később Dan Lawrence és Jamie Smith 60 fölé is eljutott, sőt, a végén még a 9. rendű Robinsonnak is meglett az 50-es. Anglia pedig egészen 453-ig elszáguldott, mire kiesett az utolsó emberük is: egyébként Razaulláhnak azért csak sikerült ma is két kapu, és a másik újonc, Mohammad Imrán is megszerezte pályafutása első, majd második tesztkapuját is. A harmadik játékrészben Smith helyett Jordan Cox állt be a kapuk mögé, de ezen nem múlt semmi: Robinson dobásaiból az első játszmában két másik mezőnyjátékos kapott el egy-egy ütőst, kacsával, amivel 0/2-re alakult az állás... Az egyik elkapó egyébként Root volt, akinek ez a 220. tesztelkapása volt, amivel újra átvette a világranglista első helyét Steven Smithtől (a kapusokat nem számítva). A borzalmas kezdés után aztán Azán Avaisz és Sán Maszúd 52/2-re szépített, de a 13. játszmában eső miatt megszakadt a játék, és nem is folytatták tovább.
A harmadik nap akár nagyon rövid idő alatt is véget érhetett volna az unalomba fulladó meccs, ehelyett egy olyan napot kaptunk, ami magyarázza, hogy miért is imádják oly sokan annyira a teszt krikettet! Pakisztán ugyanis feltámadt, és ilyen előzmények után talán jogosan mondhatjuk azt, hogy csodát művelt: végigütötték a napot, és pár futás híján teljesítették azt a magas pontszámot, amit Anglia is a második negyedben. Igaz, a végére elfogytak, így a cél Anglia számára csak 130 lett, tehát valószínű volt a hazai győzelem, de ez akkor is szép volt a vendégektől. Kezdődött azzal, hogy Avaisz és Maszúd a turné első pakisztáni 100-as társulását hozta össze, egyéni 50-esekkel, sőt, Maszúd 95-ig is eljutott, aztán folytatódott a sorozaton eddig igen gyengén muzsikáló Bábar Ázam csodás dallamaival (bocsánat a hülye metaforáért vagy mi ez), amelyek 76 futást eredményeztek, majd a végére jött a csattanó. Nem elég, hogy a 10. rendű Mohammad Abbász is teljesített 42-t, de a 9. rendű Razaulláh is 81-et, benne 9 darab hatossal! Ezzel a 81-gyel egyrészt ő lett a világ legeredményesebb legalább 9. rendű tesztdebütánsa, másrészt a 9 maximummal beállította Tim Southee rekordját, hiszen ő 2008-as bemutatkozásakor szintén 9-et zúdított.
A negyedik nap kezdete, ami pontosan a negyedik játékrész kezdetével esett egybe, igazán gyönyörű perceket hozott Pakisztán számára: az első játszmában Mohammad Abbász kikacsázta mindkét angol nyitó ütőst! De a hazaiak nem omlottak össze (ahogy pedig már sokszor láttuk tőlük mostanában): a következő társulás, Cox és Root már nem hibázott, és bár időnként szerencséjük is volt, amikor megúsztak egy-egy meleg helyzetet, de összességében szépen haladtak előre, mindketten 50-est teljesítettek, és még mielőtt beköszöntött volna az ebédidő, már meg is nyerték a mérkőzést.
Anglia ezzel 3–0-ra vitte el a sorozatot, a Pakisztán elleni teszt-örökmérlegük pedig tovább javult: 95 meccsből most már 33-at nyertek meg, míg ellenfelük csak 23-at, 39 döntetlen mellett. A tesztvébé tabelláján nem történt elmozdulás: Anglia továbbra is a hatodik, Pakisztán pedig a 9., azaz utolsó.
