Skóciai győzelem az első ETPL-ben

2026. szeptember 20. – Szerző: Krikettgalaxis

A Dùn Èideann-i Edinburgh Castle Rockers kerül be a történelemkönyvekbe (ha lesznek még egyáltalán könyvek a jövőben), mint az első nagy európai krikettliga, az ETPL első bajnoka. Bár összesítésben a két holland csapat jóval több pontot szerzett, mint a két ír és a két skót, de a csoportkört, majd a döntőt is az ECR nyerte meg.

A Dùn Èideann-i vár (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Bár a pályák lelátóira nem látogattak ki hatalmas tömegek, mégis kijelenthetjük, hogy nagy érdeklődés övezte Európa (és a világ) legújabb, magas színvonalúnak ígérkező Húsz20-as krikettligáját, az ETPL-t. Már csak azért is, mert számos nagy krikettnemzet nagy játékosa ott volt a hat frissen alapított klub keretében, akik szépen kiegészítették a holland, skót és ír magokat.

Mi is részben ezért döntöttünk úgy, hogy felvesszük az adatbázisba az ETPL-meccsek adatlapjait (részben meg azért, mert ha a világ legnagyobb krikettadatbázisává szeretnénk válni, akkor amúgy is kötelező). Na meg részben azért, mert úgy sejtjük, fényes jövő áll a liga előtt! Főleg akkor, ha a következő években újabb országok csapataival egészül ki – a következő lehetne például Olaszország. De ez még csak álmodozás.

Ahogy a hatcsapatos ligáknál lenni szokott, előbb itt is egy olyan csoportkört rendeztek, ahol mindenki mindenkivel kétszer találkozott, ám nem úgy, hogy egyszer idegenben, egyszer otthon – ez túl sok utazgatás lett volna. A torna első felét teljes egészében a hollandia Hága mellett rendezték, a második felét pedig az ír főváros szomszédságában, Mullach Íde településen.

Sokáig úgy alakult a csoportkör, hogy úgy tűnt, mindhárom résztvevő ország egyik csapata elég erős, a másik meg elég gyenge. De aztán a hollandok eleinte gyengének tűnő gárdája, az Amsterdam Flames elkezdett egyre följebb és följebb jönni, és végül a második helyre futott be a végig elég jól teljesítő Edinburgh Castle Rockers mögé. Sőt, még le is túrta a továbbjutó helyről a másik holland csapatot, a Rotterdam Dockerst, akik pedig nagyon jól kezdtek. Az íreknél a Belfast Wolves volt a jó csapat, a Dublin Guardians pedig a rossz: utóbbiak csak két meccset tudtak megnyerni. Pont úgy, ahogy az utolsó helyet megszerző Glasgow Cosmic. Végül a pontszámok igen érdekesen alakultak: az első 4 helyezettnek mind 13 pontja volt, a másik kettőnek pedig 4, így a továbbjutásról a nettó futási arány döntött. Ja, mert azt még nem mondtuk, hogy itt, sok más bajnoksággal ellentétben, nem az első 4, csak az első 3 jutott tovább!

A második Flames és a harmadik Wolves az elődöntőben találkozott egymással, ahol az északírek elég könnyen nyertek – ám nem sokkal volt nehezebb dolga őellenük a döntőben a Castle Rockersnek sem, akik végül 8 megmaradó labdával kergették le az előttük álló 151-es célt.

Egyelőre nagy rekordokról nem tudunk beszámolni: minden csapat új volt, úgyhogy szinte minden meccsen megdőlt néhány egyéni csapatcsúcs vagy társulási rekord. De megemlíthető mondjuk Tom Curran mesterhármasa a 11. meccsen (ECR–BW), illetve az összesített eredmények: a torna legjobbjának is megválasztott Faf du Plessis 449 futást gyűjtött, míg 19 kapuval két dobó, Michaell Bracewell és az újjászületett, megújult labdafogást alkalmazó Anrich Nortje végzett a dobóranglisták élén.