Közel volt az elképzelhetetlen japán krikettcsoda

2026. szeptember 22. (utolsó módosítás: 2026. szeptember 22. 13:46) – Szerző: Krikettgalaxis

Nehéz pályán, egy eső miatt lerövidült felkészülési mérkőzésen, különleges hangulatban találkozott egymással története során először az indiai és a japán válogatott – és bizony a lelkes hazaiak közel is jártak a hatalmas meglepetéshez: India csak 2 futással tudta őket valahogyan megverni!

Az Arakurajama Szengen park Japánban, Jamanasi prefektúrában, háttérben a Fudzsival (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Japánban a baseball iránti imádat (szinte) mindent elsöpör – márpedig egy, a baseballhoz hasonló (hiába sokkal jobb) sportnak ilyen körülmények között igen nehéz dolga van, ha gyökeret akar verni. A britek ugyan már 1863-ban is kriketteztek Japán területén, de az csak egy elszigetelt eset volt – csak az 1980-as években kezdődött el az igen lassú, viszont kitartó fejlődés: az 1984-ben alapított első egyetemi liga még ma is létezik.

Az utóbbi években aztán a fejlődés felgyorsult: nemzetközi krikettpályák épültek, a regisztrált japán krikettjátékosok száma ugrásszerűen megnőtt: a 2020-as 3500-ról mostanra már 8800-ra emelkedett, miközben az elmúlt években mintegy 20 000-en vettek részt valamilyen formában a krikettben.

Bár a Tocsigi prefektúrában található Szano városa japán viszonylatban nem éppen egy nagy város (olyan 115 000 körüli lakója van), de ma ez számít a krikett központjának az országban. Itt található az egyik nemzetközi pálya, és manapság egyre inkább megjelenik ez a sport az utcákon is. A városban öt csatornafedél például krikettes jeleneteket ábrázol a Kurosicudzsi (fekete inas) című animéből, a Tanuma nevű állomás épületének falára pedig akcióban levő krikettjátékosok képeit festették.

2026. nagy évnek indult a japán krikett szempontjából – de nem annyira Szanóéból. Mert ugyan az országban rendezik meg az Ázsia-játékokat, de azon belül a krikett-tornát nem Szanóban, hanem Aicsi prefektúrában, Nissinben. De aztán gondolkodtak egy kicsit a japánok (ez nem valami szokatlan tevékenység náluk), és az jutott eszükbe, mi lenne, ha biztosítanának felkészülési lehetőséget a vendégcsapatoknak, akik az előző, Hangcsouban rendezett játékokon nem igazán tudtak edzeni a fellépésük előtt. Az új pályára úgyis új sávot kellett építeni, de a szanói pályáé is megérett már a cserére: úgy döntöttek, ugyanolyan agyagot használnak fel a két pályához, és akkor Szanóban lesz lehetőség felkészülni a nissini körülményekre. Aztán tovább mentek még egy lépéssel: feltették a kérdést a nagy válogatottaknak: velük, a japán válogatottal nincs-e kedvük egy felkészülési meccset játszani?

Képzelhető, mekkora lett az izgatottság, amikor India igennel válaszolt! Igen, India, a világbajnoki címvédő: a japán játékosok nem is álmodhattak volna arról korábban, hogy ilyen szintű ellenfél ellen játsszanak! Egyből megmozdult a város, rengeteg önkéntes kezdett dolgozni a mérkőzés megszervezésén és lebonyolításán, a körülbelül 500 fős lelátót pedig ideiglenesen 2000-esre bővítették. Olyan szurkolókat is vártak a meccsre, akik eddig azt sem tudták, mi az a krikett: számukra színes ábrákkal ellátott papírokat osztogattak, amelyen röviden összefoglalták, mit is kell tudni erről a sportról.

Ahogy azonban közeledett a nagy nap, az időjárással kapcsolatos hírek egyre aggasztóbbá kezdtek válni: a nagy nappal együtt az eső is közeledett. És valóban: szeptember 22-én, 13 órakor, amikor tervezték, nem lehetett elkezdeni a játékot. A sors azonban mégis kegyes volt egy kicsit: az idő lassan megjavult, és néhány óra várakozás után a lehető legrövidebb, 5–5 játszmás mérkőzésre még maradt idő! A szurkolóknak nem szegte kedvét a sok várakozás (a baseball is ilyen, hozzá lehettek már szokva...), a lelátókat megtöltő sereg így is kitűnő hangulatot teremtett.

Magáról a meccsről aztán kevesebbet lehet írni, mint az előzményekről és a körítésről. India az ütést választotta, de meglepve kellett tapasztalniuk, hogy a körülmények igen nehezek. Ütőseik a sok nedvességet beszívott, majd felső rétegében kissé megszáradni kezdő talajon szenvedtek a pontszerzéssel, például egyetlen 6-os sem jött össze nekik (de 4-es is csak kettő), miközben 4 emberük is kiesett, és csak Srejasz Ajjar volt képes két számjegyű eredményre. Amikor a szünetben 32-t mutatott az eredményjelző, sokan már csodaszagot éreztek a levegőben. De azért India dobói sem pont középmezőnybeliek: igencsak megnehezítették a tapasztalatlan japán ütősök dolgát, akik szintén nem igazán tudtak a megfelelő ütemben haladni a pontszerzéssel. Náluk is csak egy játékos lépte át a 10-et (Kadovaki-Furemingu Kenderu), miközben Vásingtan Szundar két kaput is szerzett, és még egy kifutás is volt. Az utolsó játszma előtt már 9 futás hiányzott a japán győzelemhez, amit Aksar Patelnek sikerült megvédenie – igaz, történt egy először vitatott eset, amiről aztán kiderült, hogy a játékvezető végül helyesen ítélt. A 3. dobás először széles lett, majd a megismételt labdát is először szélesnek ítélte a bíró. Ám egy kis vitázás után a keresztláb pozícióban álló másik játékvezető is beavatkozott: ő a tapasztaltabb (sőt, az ICC elit testületének is tagjaként tevékenykedő) Chris Brown volt, és az ő közbenjárásával a széles ítélet vissza lett vonva. Történt ugyanis, hogy az ütős egy úgynevezett átváltós ütéssel kísérletezett és megváltoztatta az ütőpózát, az eredetileg a láb-oldalra érkező labdát így gyakorlatilag kéz-oldalivá téve. A láb-oldalra érkező labdáknál szigorú a széles-szabály, viszont éppen emiatt, hogy ilyen átváltással ki lehet cselezni őket, itt beépítettek egy új szabálypontot: ilyenkor a széles megítélésekor mindkét oldalt úgy kell tekinteni, mintha kéz-oldal lenne! Úgy tűnik, az eredeti ítéletet meghozó bíró, Szágéto Kuriszu egy pillanatra megfeledkezett erről a szabályról... Aztán folytatódott a játék, és lehet, hogy ezen múlt, de végül az eredmény egy igen szűk, 2 futásos indiai győzelem lett!

Lehet mondani, hogy itt ma nem is az eredmény volt a lényeges – de ezt a szöveget csak akkor vennénk be, ha papírforma szerinti nagy különbségű indiai győzelmet láthattunk volna. Így azért... pont, pont, pont.