Az Észak-Amerika-kupa is komolytalan volt
2026. szeptember 28. – Szerző: Krikettgalaxis
A címmel az előző hírünkre utalunk, ahol megállapítottuk, hogy a most zárult női Dél-Amerika-bajnokság nem volt éppenséggel túl komoly dolog. Sajnos a vele egy időben játszott férfi Észak-Amerika-kupa sem: egyrészt a szereplők, másrészt az időjárás miatt.
Bermudai látkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Jól indult az Észak-Amerika-kupa tervezése: eleinte úgy nézett ki, áprilisban három szigetcsoport mellett az USA és a Kanada is részt vesz majd rajta. De aztán áttették szeptemberre, a két nagy pedig eltűnt a résztvevők listájáról (sajnos az okát nem tudjuk), így eléggé vérszegénnyé változott a torna... De még így is jobb, mint a semmi!
Azonban a kitűzött szeptember 20-i indulás sem tudott megvalósulni: az aznapra tervezett Bermuda–Kajmán találkozó az eső miatt elmaradt. Akkor még úgy nézett ki, a torna halad tovább a tervezett módon, csak akkor ez a meccs eredmény nélkül, pontosztozkodással lesz elkönyvelve. De aztán nem igazán akart javulni az idő, ezért a nemzetközi krikett világában szokatlan módon eléggé áttervezték az időbeosztást: napokkal eltolták az egészet, és besűrítették a hat csoportmeccset három napra. Így a csoportkör szeptember 23-tól 25-ig tartott, és egy-egy napon két-két találkozó volt: érdekes módon mindig ugyanaz a két együttes találkozott egymással kétszer egy napon belül. De hiába az áttervezés, az eső visszatért, és a 24-i nap második meccse, bár a pénzfeldobást megtartották, egyetlen eldobott labda nélkül zárult, a 25-i napon pedig mindkét Bermuda–Bahama teljesen elmaradt. Azaz: hatból csak három meccset lehetett lejátszani.
Még az a szerencse, hogy ezzel nem túl sok igazságtalanság történt, mert a három csapat közül mindegyik továbbjutott a csoportból: az első helyen végző házigazda Kajmán-szigetek rögtön a döntőbe, míg a második Bermuda és a harmadik Bahama-szigetek az elődöntőbe. Utóbbin Bermuda aztán letarolta ellenfelét: 6.1 játszma alatt lekergették a 83-as célt, és a döntőben sem kegyelmeztek ellenfelüknek: a csoportkörben még 1–1-re végeztek egymás ellen, de most egyértelmű volt Bermuda fölénye, hiszen 42 futással nyertek úgy is, hogy csak 15–15 játszmára rövidült a találkozó.
Összesítésben a legtöbb futás a Kajmán-szigeteki Jermaine Baker nevéhez fűződött, aki 140-et gyűjtött, míg 7–7 kapuval két bermudai dobó, Delray Rawlins és a most újoncként bemutatkozó Kwaisi James végzett a dobóranglista élén.
