◀
▶

Ausztrália erősíti az első helyét a tesztvébén

2026. október 13. – Szerző: Krikettgalaxis

Gyenge kezdés és nem túl meggyőző végjáték Ausztráliától a Dél-Afrika elleni első, durbani teszten: de ez is belefért a vendégeknek, hiszen közben jó időszakaik, és ami még fontosabb, néhány kiemelkedő egyéni teljesítményük is volt, így a végére sima ausztrál győzelem alakult ki.

A Tizenkét apostol nevű sziklaegyüttes az ausztrál Victoria állam partjainál (illusztráció)A Tizenkét apostol nevű sziklaegyüttes az ausztrál Victoria állam partjainál (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Dél-Afrikában az emberek imádják a Húsz20-as krikettet, de sajnos a tesztre valahogy nem annyira kíváncsiak. Különösen fájó ez mostanában, amikor válogatottjuk ebben a formátumban fent van a világ csúcsán, tavaly megnyerte a tesztvébét is, és a mostani idényben is harcban van a döntőbe jutásért. Most pedig a tavalyi döntős ellenfelüket, Ausztráliát fogadták, úgyhogy végképp minden meglett volna ahhoz, hogy tömegek tóduljanak a durbani stadionba – ez azonban sajnos nem történt meg, sok volt az üres szék.

A csapatok összeállításában volt pár érdekesség. Például a hazaiaknál kimaradt Kagiso Rabada, aki egész télen (ami nálunk a nyár volt) a térdhajlítójával bajlódott, viszont három és fél év után újra bekerült Anrich Nortje. Az ausztrálok egy sokadik nyitó párral próbálkoztak: Travis Head párja ezúttal az a Nic Maddinson volt, aki utoljára 2016-ban (!) játszott tesztet – időközben pedig legyőzött egy súlyos betegséget. Különlegesség volt, hogy így az ausztrál csapat összes játékosa 30 év feletti volt: tesztben ilyen még csak ötödször történt meg a világon!

Maddinson aztán kis híján hamar kiesett, csak Dél-Afrika nem kért videót egy LKE-re, amit a bíró nem adott meg – pedig később kiderült, hogy az lett volna... De mindegy, így legalább 33 labdáig húzta szegény – pont nélkül! Ugyanis végül 0 (33)-mal búcsúzott, amivel új ausztrál rekordot állított fel: ilyen sok labdával még soha egyetlen nyitójuk sem kacsázott... Eddigre ráadásul már Head is ki volt esve, úgyhogy nem álltak jól a vendégek, és ezen az sem segített, hogy Steven Smith hamarosan megelőzte az ausztrál ütősranglistán a 3. helyezett Steve Waugh-t, akinek csak 10 927 tesztfutása volt összesen, Smithnek pedig, mire ma 25-tel kiesett, 10 945 lett. De ez már csak ebéd után történt. Smith kiesésével 84/4 lett az állás, innen viszont Matt Renshaw és Alex Carey nagyot harcolt: bár kevés pontot szereztek, de sokáig nem estek ki, és ez most kellett az ausztráloknak. De a 42. játszmában Nortje kétszer is lecsapott, így hirtelen 124/6 lett – ahonnan meg Renshaw és Pat Cummins vitte tovább hosszú időn át a vendégeket. Teánál például 149/6 volt az állás, majd az utána hátralevő időben sem estek ki – igaz, ez az idő már nem volt olyan sok, mert egészen besötétedett, így 65.2 játszma után, 187/6-tal lett vége az első napnak.

A második nap a nagy ausztrál feltámadásról szólt, amelynek középpontjában Renshaw állt, vagyis tevékenykedett. De kellett hozzá néhány sorvégi társ is, elsősorban a 10. rendű Nathan Lyon. Történt ugyanis, hogy Renshaw rögtön a mai 2. dobásból megszerezte az 50-esét, de Cummins még viszonylag a nap elején kiesett, sőt, amikor 80 játszma elteltével a dobók azonnal kikérték az új labdát, Mitchell Starckkal is nagyon hamar végeztek. De most jött Lyon és Renshaw, és csak maradtak és maradtak sokáig. Méghozzá az ilyenkor szokásos munkamegosztást tökéletesen kivitelezve: Lyon tűrt és védekezett, Renshaw gyűjtögetett. Így aztán a 93. játszmában meglett Renshaw 100-asa, a 119-edikben pedig már a 150-et is elérte, még mindig Lyon társaságában. Amikor a társulás elérte a közös 100-at, egy érdekes rekord is megdőlt, méghozzá bőven: Glenn McGrath a 102. tesztjén volt először egy 100-as társulás tagja – Lyon pedig most a 144. tesztjén! Végül a 129. játszmában, 27 futással, 364-nél esett ki, Rendhaw pedig 190-nel, közvetlenül tea után. Vagyis a 200 nem lett meg, ami bosszantó lehetett – de az, hogy Ausztrália a kimondottan rossz kezdés után 390-nel zárta a félidőt, felülírhatta ezt a bosszúságot számára is. A második játékrész pedig szintén ausztrál örömmel indult: még nem volt pontja Dél-Afrikának, amikor sikerült kiejteni az első ütőst – igaz, aztán 27/1-ig följöttek a 9. játszmára, amikor is újból idő előtt lefújták a játékot a sötétség miatt, mint tegnap.

Másnak Dél-Afrika szép építkezésbe kezdett, meglepően sok 4-essel, csak a 19. játszmában Bedingham hármat is beütött egymás után. De aztán rövidesen eljött a szép haladás vége, 84 futásról 99-re följönni például már majdnem 10 játszmába telt és 3 kapuba került nekik, és így Bedingham is éppen lemaradt az 50-esről. A folytatásban olyan kis egyenletes volt a játék, egyik ütős sem esett ki olcsón, de sokáig sem jutott senki, egyik dobó sem parádézott, de egy-két kaput sokan szereztek. Ebédkor 115/4-et mutatott az eredményjelző, teánál pedig 238/8-at, és időközben (vasárnap lévén) szerencsére a szurkolók is szebb számban kezdtek felbukkanni a lelátókon, és időnként még egy kis hangulatot is teremtettek. Végül tea után a sorvég egy kicsit még durvult, Simon Harmer, Keshav Maharaj és Nortje összesen 11 határt ütött be, és egészen 284-ig fölhozták Dél-Afrikát. De Ausztrália így is 106-os vezetést szerzett – pont annyit, mint az ezzel egy időben zajló másik teszten Banglades Afganisztán ellen. Most jött viszont a 3. játékrész, ahol Maddinson azonnal lemosta magáról az első játékrész szégyenét: most első labdából egy 4-essel kezdett, később pedig még két határt is beütött, köztük egy hatost. Csakhogy a 6. játszma közben megint úgy ítélték meg, hogy túl besötétedett, így 33/0-nál ez a nap is véget ért.

A negyedik napon Head hamar kiesett, de Maddinson szárnyalt, méghozzá majdnem 50-ig: 48-cal búcsúzott, 38 labda után. És ahogy az előző játékrészben, úgy most is a sok közepes teljesítmény jellemezte a következő időszakot: 20–40 közti pontszámok tömege, amiből azért kimagaslott Renshaw a maga 82-jével. Smith is egyébként 27-et ért el, miután egyszer sisakon találta egy labda – ennek az esetnek aztán szövődményei is lettek, és a következő negyed elején már ki sem jött a mezőnybe. További érdekesség, hogy Marnus Labuschagne ebben a játékrészben is pontosan 37 (58)-at ért el, mint az elsőben: olyan eset, amikor valaki legalább 20 labdával nézett szembe és legalább 20 futást gyűjtött, és pont egyenlő lett a két-két adata egy teszten belül, utoljára (és egyetlen egyszer) 1977-ben volt, amikor Szaijad Kirmání eredménye kétszer 29 (62) lett. (Illetve néhány nagyon régi tesztről nem ismert minden adat, ott nem tudjuk, volt-e még ilyen.) Ahogy közeledett a tea, az ütősök egyre jobban rákapcsoltak, Cummins például nagyon gyorsan kizúdított négy hatost, de aztán teánál, 314/6-tal a vendégek lezárták a játékrészüket. Ez hatalmas, 421-es célt jelentett Dél-Afrika számára... A folytatás aztán kevésbé lett egyenletes: Ryan Rickelton most is hamar búcsúzott, de Aiden Markram és Bedingham majdnem 20 játszmát lehozott együtt, és Bedingham megint az 50-es kapujában esett ki. Utána viszont két ember is 1–1 futással búcsúzott – közülük Temba Bavumát Renshaw ejtette ki, akinek ez lett élete első teszkapuja: ez a meccs igazán álomszerű volt neki! Így aztán Dél-Afrika 73/1-ről 86/4-re esett, amit végül 102/4-re tudott szépíteni a nap végére. Markram egyelőre jól haladt, 45-neskinél tartott.

Az 5. nap elejére tehát eddig 1090 futás született és 30 kapu veszett el – mindkét szám pontosan ugyanannyi, mint a már említett, most zajló másik teszt 5. napjának elején! Elképesztő véletlen, ilyen nincs, és mégis van!

Aztán a játékban is volt egy kis hasonlóság a másik teszttel: a sok védekezés és jó szándékú időhúzás. Először is elsősorban Wiaan Mulder részéről, bár Markram sem kockáztatott éppenséggel sokat. Mulder több mint 100 labdát túlélt, Markram pedig már a 200-hoz közelített, amikor a 67. játszmában Josh Hazlewood elhozta az áttörést előbbi kiejtésével. Aztán szinte azonnal Renshaw is még egyszer eredményes volt, és a hosszú dél-afrikai küzdelem gyümölcse lepottyant a fáról. Ebédkor 166/6 volt az állás, amit Markram és a néha meglepően agresszív Marco Jansen még feltornászott 200 fölé, de akkor megint jött Hazlewood, és pillanatokon belül még 3 kaput szerzett, meg még Starc is egyet, és a meccsnek hirtelen vége is lett. Hazlewood pályafutása legjobb mutatóit produkálta 6 kapuval és 49 hagyott futással, Ausztrália pedig 214 futással nyert.


Alapból nem látható kép
◀
▶
×