◀
▶

Végigszántott ellenfelein Afganisztán

2026. október 23. – Szerző: Krikettgalaxis

Bangladest egyszer, Zimbabwét pedig kétszer fektette két vállra az afgán válogatott egy háromcsapatos ENN-tornán, és mivel más ellenfél nem volt, így ez azt jelenti, hogy 100%-os teljesítménnyel meg is nyerték a rendezvényt.

A Band-e Amir tórendszer egyik része (Afganisztán első nemzeti parkja) (illusztráció)A Band-e Amir tórendszer egyik része (Afganisztán első nemzeti parkja) (illusztráció)

A kép szerzője: Carl Montgomery (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Nemrég elhangzott, amit sokan sejtettek: a jövőben az ICC le kívánja csökkenteni a kétoldalú ENN-sorozatok számát. Ám ez korántsem jelenti a formátum halálát: a világbajnokság továbbra is kiemelt esemény lesz, sőt, nagyobb számban visszatérhetnek a régebben gyakori, mára viszont megritkult többcsapatos barátságos tornák ebben a formátumban! Bár még nem ennek a döntésnek volt a következménye, de most is megrendeztek egy ilyet, méghozzá Afganisztán vendéglátása mellett – ami azt jelentette, hogy a helyszín az Egyesült Arab Emírségek volt.

Először is a két vendégcsapat csapott össze, azaz Zimbabwe és Banglades. Előbbieknél most debütált ENN-ben a tesztből már ismert Tafadzwa Tsiga, míg utóbbiaknál, mivel Litan Dász csípősérülés miatt kénytelen volt kihagyni a sorozatot, most volt először kapitány ebben a formátumban Táohíd Hridaj. Zimbabwe az ütést választotta, de az első játszma szűz lett kapuval, majd sokáig lassan csordogált a meccs – mígnem a 7. játszmában, 24/3 után összeállt a Brendan Taylor és Craig Ervine alkotta pár, akik ezerszer jobbak voltak, mint a magas rend. Ők ketten éppen 150 közös futást raktak össze, egyénileg 80, illetve 90 fölé is eljutva, sőt, közben Taylor összesítésben följött 6837 futásra, amivel mától ő a legeredményesebb zimbabwei ENN-ütős, hiszen megelőzte a legendás Andy Flowert! Összesítésben a csapat végül egy kihívást jelentő 271-et tudott felmutatni. A legjobb dobó egyértelműen Tászkin Áhmed volt, 3 kapuval a magas rendből, és alacsony gazdálkodással. A kergetés során a bengáliak 6 játszma alatt följöttek 47/0-ra, ami igen szép volt, de innentől hanyatlani kezdett a játékuk. Egész gyorsan elkezdték sorozatban veszteni a kapuikat, és az is sokat elmond, hogy egyik legeredményesebb ütősük ma a 8. rendű Risád Hoszen lett, köszönhetően egy 4–4–4–4-es minisorozatának a 32. játszmában. De utána ő is nagyon hamar kiesett, méghozzá Sikandar Raza 100. ENN-skalpjaként, majd pillanatok múlva egy újabb kieséssel a meccsnek is vége lett: Zimbabwe 99 futással nyert.

A második mérkőzésen bemutatkozott Afganisztán, méghozzá Zimbabwe ellen. Az ázsiaiak az ütést választották, és jó rajtot vettek, de Rahmánulláh Gurbáz 25 futás után a saját agresszivitásának áldozata lett. Sebaj, mert utána Ibráhim Zadrán és Szedikulláh Atal egy fantasztikus társulást csinált, 90, illetve 102 egyéni futással. Zadránnak ez elég bosszantó lehetett, hogy megint az ideges kilencvenesek idején búcsúzott: ezen a pályán sorozatban harmadszor történt meg vele! A játékrész vége azonban nem sikerült jól az afgánoknak, lelassultak, és sok embert vesztettek – Brad Evans és Ernest Masuku is például 3–3 kapuval zárt. A cél azonban így is 295 lett, ami nem kevés. Főleg úgy, hogy ezúttal nem ment az ütés Zimbabwének, pedig még a bíró jóindulata is velük volt: a 8. játszmában kidobták ugyanis Brian Bennettett, de ő reklamált, hogy megzavarta, hogy a dobónak a dobás közben leesett a földre a törülközője. Ez valóban zavaró tud lenni, amikor a labdára kell koncentrálni, csakhogy ilyenkor az ütősnek időben jeleznie kellene, ő viszont megpróbálta megjátszani a labdát, és csak az után tiltakozott, hogy eltalálták a kapuját... A bíró ennek ellenére megengedte, hogy maradjon a pályán. Ez végül nem számított sokat, mert a Raza–Ryan Burl társuláson kívül (akik majdnem 20 játszmát kibírtak) senki sem mutatott jó játékot, és ez a társulás is rendkívül kicsi aránnyal működött. A végén még Rásid Hán is megrázta magát, könnyedén összehozott egy 4-es zsákmányt, Zimbabwe pedig a 39. játszmában elfogyott, és nagyon súlyos, 158 futásos vereséget szenvedett.

A harmadik alkalom már nem Abu-Dzabiban volt, mint az eddigiek, hanem Sardzsában, egy közismerten lassabb pályán. Bangladesnek (akik Álisz Iszlám személyében ENN-újoncot is avattak) győzelemre, azon belül is nagyobbfajta győzelemre lett volna szüksége az afgánok ellen. De azok után, hogy az ütést választották, a 2. játszmában Jámin Ahmadzí két labdából két ütősüket kiejtette, majd a 7. játszmában Azmatulláh Omarzí is kétszer lecsapott: 28/4... Az összeomlástól azonban a nyitó Száif Hászán és a 6. rendű Párbhedzs Hoszen Iman megmentette őket: a társulás innen 121/4-ig jutott, Hoszen Iman pedig később egymaga 70-ig is. De a többiek megint gyengék voltak, Rásid Hán pedig megint 4-es zsákmányt szerzett, úgyhogy Banglades csak 160 futást tudott összeszedni a végére. A pálya azonban jó pörgetőbarát volt, szóval még bármi megtörténhetett volna – és éppenséggel az történt, hogy egy gyors dobó kezdett bele az afgán ütősök megtizedelésébe: Tászkin Áhmed a 7. játszmára máris kettőnél tartott. De előbb Ibráhim Zadrán és Rahmat Sáh, majd előbbi kiesése után Sáh és Hasmatulláh Sáhídí már jól ellenállt a gyorsaknak és a pörgetőknek is, és szép lassan, de biztosan vitték Afganisztánt a cél felé. Ami aztán a 36. játszmában meg is lett, így kialakult a döntő párosítása: Afganisztán–Zimbabwe.

Ezt a döntőt pedig szintén Sardzsában rendezték meg. Zimbabwe az ütést választotta, de nem kevesebb mint 4 emberüket elvesztették már a 13. játszmáig, így eléggé bajba kerültek már ekkor. Utána viszont Raza és Burl elkezdte őket kihúzni a csáva legmélyéről (lehet ezt így mondani, vagy ez hülyeség?) azzal, hogy több mint 14 újabb játszmát kibírtak kiesés nélkül (igaz, kellett hozzá, hogy Zadrán elhibázzon egy igen könnyű elkapást), Raza pedig később egészen 68 futásig is eljutott. De a 27. játszmától megint nagyon gyorsan kiesett 5 ütős, nem kis részben a megint 3 kaput szerző, ma a 250. nemzetközi meccsét játszó Rásid Hánnak köszönhetően – aki ezzel egyébként Umar Gul után a világ második dobója lett, aki 6 egymás utáni ENN-meccsen legalább 3 ütőst kiejtett. A zimbabwei 10. társulás még afgán szemmel nézve bosszantóan sokáig kihúzta, de a csapat így is elfogyott 169 futással. Ez már most megsejttette a végeredményt, de az, hogy 9 játszma után már 66/0 volt a kergetés, lényegében egyértelművé is tette azt. Na jó, ezek után Newman Nyamhuri még két gyors kaput szerzett, de Zadránnal senki sem bírt, és Rahmat Sáh is begyűjtött 43-at, mielőtt kiesett volna. Zadrán végül 70-neskivel végzett, amikor az afgánok a 35. játszmában megszerezték a győzelmet. Azaz az igen megérdemelt tornagyőzelmet!


Alapból nem látható kép
◀
▶
×