Ománnak még a négy vereség is belefért
2026. november 4. – Szerző: Krikettgalaxis
Annak ellenére, hogy Omán a világbajnokság 2. ligájának utolsó fordulójában mind a négy mérkőzésén vereséget szenvedett, végül 0,05-ös NFA-különbséggel mégis bent maradt a továbbjutást érő 4. helyen, a most nem játszó Namíbiát leszorítva onnan.
Ománi tájkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ez előtt a forduló előtt már majdnem minden kérdés eldőlt, de egyvalami még nem. Azt tudtuk, hogy Hollandia már biztos továbbjutó, és azt is, hogy az Emírségek biztos tovább nem jutó. De hogy Ománnal mi lesz, az csak most derült ki! Ugyanis 4 vereség esetén jó esély volt rá, hogy leszorulnak az 5. helyre, és Namíbia megelőzi őket, bár ehhez még az NFA-nak is úgy kellett alakulnia. Persze Omán nem akart számolgatni: nekik egy győzelem elég lett volna a továbbjutáshoz.
Az első mérkőzés azonban nem vitt közelebb senkit a megoldáshoz: ugyanis itt még csak a házigazda Emírségek és Hollandia játszott. Az EAE az ütést választotta, de a 9. játszmában Timm van der Gugten két emberüket is búcsúztatta, ami nagy csapás volt. De utána azért Tanis Szurí és Ráhul Csoprá szépen megmentette őket – igaz, Csoprának aztán sérülten vissza kellett vonulnia. Jött viszont az 5. rendű Aksdíp Náth, és 68-at hozott a konyhára, sőt, Csoprá a végére vissza is jött, és 82-neskivel zárt. Azonban a három említett ütősön kívül a többiek nem sokat mutattak, így az eredmény csak 244 lett – Van der Gugten azonban mutatott még többet, és 5-ös zsákmányt ért el. Aztán a második félidőben már korántsem jött ilyen korai kapuvesztés, mint az elsőben: a nyitó pár 102/0-ig vitte, amiből az oroszlánrészt Max O’Dowd vállalta magára. És igaz, hogy Huzaima Tanvír összesen 4 kaput szerzett, igaz, hogy Hollandia egy időpillanatban még 166/6-on is állt, de O’Dowd százasa és az utolsó pár 36–36 futása elegendő volt ahhoz, hogy időben nézve kényelmesen, 37 megmaradó dobással megnyerjék a meccset.
A második találkozón Hollandia ütésre kényszerült Omán ellen, de úgy tűnik, nem bánták: két nyitójuk, O’Dowd és a fiatal Cedric de Lange a 12. játszmában már 102/0-nál tartott. És igaz, hogy ezek után Árjan Bist két gyors kapuval visszahozta egy kicsit a saját csapatát, de De Lange így is később eljutott az egyéni 100-asig, sőt, a 4. rendű Bas de Leede a 145-neskiig! Az már csak hab volt a tortán, hogy a végén Michael Levitt is beütött egy gyors 29-et, amivel együtt Hollandia egy gigászi 372-es célt állított fel ellenfele elé. A rutinos ománi nyitón, Dzsatindra Szinhen nem múlt, hogy a sikeres kergetés esélye folyamatosan csökkent a második félidőben, hiszen ő 67 futást is szerzett, de sem a másik nyitó, az abszolút újonc Dzsít Sáh, sem senki más a 6. rendig nem tudott eleget vagy keveset, de gyorsan hozzátenni. Egyedül a 7. rendű Zikria Iszlám harcolt még, de mire ő sorra került, már szinte elenyésző volt a remény: ezen az ő gyors 77-e sem tudott már változtatni. Az utolsó játszmában aztán utolsóként ő is kiesett, és Hollandia nagyon magabiztosan, 106 futással győzedelmeskedett.
A harmadik alkalom még mindig nem döntött Omán sorsáról: merthogy most meg az Emírségektől kaptak ki. Dzsatindra Szinhről még csak-csak mondhatjuk, hogy sokat tett a bizonytalanság elkerüléséért, hiszen nyitó létére csak a 39. játszmában búcsúzott, ám ezalatt is csak 88 futást tudott összeszedni. A többiek viszont ennél is sokkal kevesebbet (38 volt a 2. legmagasabb pontszám, a harmadik pedig 17), ami nem kis részben Avaisz Alí Sáh érdeme volt. Ő eddig életében egy ENN-kaput sem szerzett, ma pedig egyből ötöt is! Omán így csak 196 futást tudott felmutatni – igaz, ellenfeleik sem haladtak sokkal gyorsabban. Olyannyira nem, hogy nagyjából a 2. félidő felétől kezdve konkrétan alatta voltak időarányosan Omán teljesítményének! És még csak egy 50-esük sem volt. Ám egyvalami mellettük szólt: az, hogy kevés emberük esett ki, így az alacsony sebességet több ideig tudták vinni, és ez a 48. játszmában azt eredményezte nekik, hogy elérték a célt.
A negyedik meccsen az Emírségek még egy újabb becsületgyőzelmet aratott, méghozzá Hollandia ellen. A narancsok az ütés mellett döntöttek, ám egyik nyitójuk, De Lange sorsa ma aranykacsa lett, és a rendkívül lassan haladó Noah Croes is csak 16 futást számlált, amikor a 16. játszmában búcsúzott. Ámde O’Dowd és Scott Edwards már egész máshogy teljesített: előbbi 6-tal több, utóbbi 6-tal kevesebb futást szerzett, mint 100, miközben a 38. játszmára már a 182/2-t is elérték. Innen egy igen magas eredményt is el lehetett volna érni, de ekkor Ájan Áfzal Hán megtörte a lendületet azzal, hogy két labdájából két ütőst búcsúztatott, és innentől Hollandia már nem igazán tudott gyorsítani, csak a legeslegvégén, így 263-mal zártak. Viszont az Emírségeknél ott volt Adíb Uszmáni, aki két részletben (egyszer megsérült, visszavonult, de később visszajött) és Aksdíp Náth, akik külön-külön és együtt is jók voltak: 81, illetve 99 futást zsebeltek be. Így aztán hiába, hogy például Aryan Dutt kiválóan dobott (1 kapu, de ami még fontosabb: 3,9-es gazdálkodás 10 játszmán át), az EAE 1 megmaradó játszmával mégis beért a célba.
Az ötödik mérkőzésen Hollandia is befejezte a szereplését a tornán, méghozzá egy nagy arányú győzelemmel. Először is dobójátékuk volt igen takarékos Omán ellen, egyetlen ütőst sem hagytak legalább 100-as aránnyal haladni, sőt, 84-gyel sem, aki pedig a legtöbb futást szerezte ellenük (Mudzsibur Álí, 44-et), csak 56-os aránnyal gyűjtötte a futásokat. Bár a 39. játszma előtt még 138/4 volt az állás, de utána Omán gyorsan kezdte elveszíteni az újabb embereit is: végül Colin Ackermann 4-es zsákmányának is köszönhetően még az 50 játszmát sem tudták végigütni, és 182-vel elfogytak. A kergetés pedig simán ment: egy kapu 8. játszmabeli elvesztése után De Lange és Zach Lion-Cachet már a győzelem kapujába, 179-ig vezette őket. Az utolsó lépések megtétele még egy kis fájdalomba került, mindkét ütőst kifutották, de 14 teljes játszma így is megmaradt, amikor a hollandok beértek a célba.
A hatodik összecsapáson volt az utolsó lehetősége Ománnak, hogy bebiztosítsa a továbbjutást, de mivel a régebbi vereségeik nem voltak annyira súlyosak, így NFA-ban még mindig jobban álltak, mint Namíbia, így egy kisebb vagy akár közepes méretű vereség még belefért volna nekik ma. És ez is történt! Miután a dobást választották, hiába ejtett ki Sakíl Ahmed két emírségekbeli ütőst is a 7. játszmában, utána Uszmáni és Csoprá is éppen 47 futásig jutott el, és később is volt egy 43-as pontszám, a 7. rendű Bászil Hamíd részéről. A végére még gyorsítani tudó Emírségek így 226-ig jutott el, bár azért ez nem volt éppenséggel túl sok. De Omán magas rendje eléggé leszerepelt, az első 5 ütős között 30-ig sem ért el senki, sőt, 12 fölé is csak egyvalaki jutott el. Később Mudzsibur Álí még 65 futást összeszedett, de az utána következők is keveset szereztek, miközben a dobók egyenletesen jól játszottak: így 42 futásos Emírségek-győzelem lett a vége, amivel Omán még éppen a vonal fölött maradt: egyenlő pontjuk lett Namíbiával, de a nettó futási arányuk 0,05-tel jobb lett!
A közel három évig tartó 2. liga mind a 24 fordulója tehát véget ért: 136 mérkőzést játszottak le, 8 pedig elmaradt. Az első 4 helyen az USA, Hollandia, Skócia és Omán végzett: jövő februárban így ők biztosan a selejtező következő körében játszanak majd, és nem utolsó sorban újabb 4 évre megőrizték az ENN-státuszukat. Ellenben Namíbia, Nepál, Kanada és az Emírségek egy körrel alacsonyabb szinten selejtez majd decemberben, ahol akár az is lehet a vége, hogy elvesztik jogosultságukat az ENN-re. Legalábbis 4 évvel ezelőtt így volt a szabály, most meg nem derült még ki, csak sejtjük, hogy most is így lesz.
A hosszú ligában összesítve az amerikai Milind Kumar gyűjtötte a legtöbb futást, 1380, miközben a dobók közül az ománi Sakíl Ahmed emelkedett ki a legjobban, aki 59 ellenfelét ejtette ki.