Nagy amerikai fordítással kezdődött el a világbajnokság

2024. június 2. – Szerző: Krikettgalaxis

Sokáig a nagy rivális Kanada állt jobban a társházigazda USA ellen a világbajnokság Dallas melletti nyitómeccsén, ám Aaron Jones valami egészen elképesztő ütőjátékkal az amerikaiaknak nyerte meg a meccset.

Dallas látképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Egy krikettvébé mindig nagy előzetes izgalommal jár, de idén talán a szokásosnál is nagyobbal: mégpedig azért, mert a hagyományos krikettnagyhatalom Karib-térség mellett részben az Amerikai Egyesült Államok is bekapcsolódott rendezőként. Az az USA, ahol az utóbbi években robbanásszerű fejlődésnek indult a sportág, de mivel nagyon alacsony szintről indult, ezért egyelőre még ez a robbanás sem volt elég ahhoz, hogy a lakosság nagyobb részének érdeklődését felkeltse. Mindenesetre sokan abban reménykednek, hogy ahogy az 1994-es focivébé, úgy most ez a rendezvény is, ha nem is azonnal, de néhány éven, évtizeden belül világszinten is jelentős tényezővé teheti az országot ebben a sportban is. Mi is reménykedünk benne (még ha vannak is dolgok, amiket nem kedvelünk Amerikával kapcsolatban), hiszen minél bővebb a krikett nagy családja világszinten, annál jobb!

Bár összességében több találkozót rendeznek majd a Karib-térségben, de a nyitómeccset például mindjárt itt is rendezték Texasban, Dallas mellett. És mindjárt két ősi rivális csapott össze: a házigazdák és Kanada. Kérdezhetnénk: miért ősi, ha az első NH20-at csak 2019-ben játszották egymás ellen? A válasz egyrészt a földrajzi közelség és a kriketten kívüli történelmi hagyományok, másrészt pedig az az emlékezetes 1844-es (igen, 180 évvel ezelőtti) összecsapás, amely e két ország között zajlott, és amely a világ első nemzetközi krikettmeccse volt! A mostani vébét megelőzően egyébként felkészülésként négy NH20-at játszott már egymással ez a két csapat – akkor mind a négyet az USA nyerte.

A világbajnokság egyébként idén először 20-csapatos, és mindkét mai válogatottunk is idén először vesz rajta részt. A pályáról természetesen a hazaiaknak lehetett sok tapasztalata, bár az elmúlt napok esőzései azért számukra is hoztak egy-két ismeretlen tényezőt a talaj viselkedésével kapcsolatban. Bár elvileg minden jegyet eladtak mára, kezdéskor még alig több mint félig voltak tele a lelátók – igaz, ez sokhelyütt jelenség a krikettben, hogy a szurkolók lassan töltik meg a stadionokat. De azért az esemény jelentőségét bizonyítja az is, hogy megjelent a helyszínen Greg Abbott, Texas állam kormányzója is!

Az amerikaiak a dobást választották. Aaron Johnson mindjárt az első labdából meg is szerezte a torna első pontját, sőt, pontjait, sőt, határját: négyest ütött. A következő játszmában már kettő, a harmadikban meg már 3 négyes is jött, de aztán egy kicsit lassult a játék, az erőfölény pedig 50/1-gyel zárult, miután Johnson kiesett. A másik nyitó ütős, Navneet Dhaliwal viszont sokáig vitte, és bár a 3. rendű Pargat Singhet egy kockázatos második futás megkísérlése miatt hamar kifutották, az utána bejövő Nicholas Kirton megint stabil volt – Dhaliwal és Kirton társulásban 67, de egyénileg mindketten több mint 50 futásig jutottak, sőt, Dhaliwal 61-e a valaha volt legmagasabb pontszám lett, amit egy világbajnokságon egy nem teljes jogú ICC-tagország játékosa debütáló meccsén el tudott érni. Vesztét végül az Új-Zélandról honosított Corey Anderson jelentette, aki első vébédobásából kiejtette. A végére Kanada még egy kicsit begyorsított, főként Shreyas Movva 16-ból elért 32-jének köszönhetően, így igen szép, 194-es eredménnyel végeztek. Ez a világbajnokságok történetnének legjobb eredménye, amit nem teljes jogú csapat ért el, ráadásul az USA ekkora pontszámot NH20-ban még soha nem kergetett le.

Az esélyek tehát már most Kanada oldalán álltak, a második félidő második dobása után meg aztán főleg: ekkor ugyanis Kaleem Sana csapdázta LKE-be Steven Taylort, aki hiába videóztatott, egyértelmű volt az eset. Rövidesen Richard Illingworth játékvezető magához hívatta Movva kapust és a kanadai kapitányt, Saad Bin Zafart, és valamit egy szigorú főnök ábrázatával az arcán magyarázott nekik: talán a kapus beszólt valami csúnyát az ütősöknek? Sajnos nem derült ki, de a pályán levő feszültséget jól jelezte az eset. A játék aztán nyugodtabban folytatódott, és lassabban is, már ami a pontszerzés ütemét illeti: az erőfölény végén például 41/1, 8 játszma után 48/2 volt az állás: nagyon érett a vendéggyőzelem. Ekkor már bent volt a pályán a 4. rendű amerikai ütős, Aaron Jones is, aki az első négy vele szembeni (szabályos) labdából 0, azaz nulla pontot szerzett – de ettől a pillanattól kezdve akkorát fordult a világ, hogy azt elhinni is nehéz. Andries Gousszal karöltve ugyanis elkezdték szórni a pontokat: a következő 36 dobásból, amivel Jones szembe nézett, 10-et (!) hatosra ütött (világbajnokságon ennél többre még csak egyetlen egyszer volt példa), összesen pedig 94 (!) futást szedett össze belőlük! Emellett Gous 46-ból elért 65-je már teljesen el is törpül. A legkimagaslóbb játszma egyébként a 14. volt, amikor 33 (!) ponttal gazdagodott az USA: igaz, ehhez kellett Jeremy Gordon, a kanadai dobó bénázása is, aki csak ebben az egy játszmában 3-szor dobott széleset és 2-szer rosszat... Ennek az eszméletlen gyorsításnak a gyümölcseként pedig nem csak hogy megnyerték a meccset az amerikaiak, de 14 dobással a vége előtt nyerték meg, ami igazán nem semmi! Rendkívül érdekes kérdés, hogy mire mennek majd India és Pakisztán ellen, akik szintén ugyanebben a csoportban vannak.