Valakinek történelmet kellett írnia: Uganda lett az

2024. június 6. – Szerző: Krikettgalaxis

Biztos volt (hogy ha az időjárás engedi), ma egy válogatott meg fogja szerezni története első világbajnoki győzelmét, hiszen a két összekerült csapat, Uganda és Pápua Új-Guinea is csak vereségekkel rendelkezik eddig. Bár kiemelkedő egyéni teljesítményt senkitől nem láttunk, de csapatként Uganda hozta ezt a történelmi győzelmet.

Gorilla az ugandai Bwindi Áthatolhatatlan Erdő nevű nemzeti parkban (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Érdekes módon, miközben Új-Zéland még be sem mutatkozott a világbajnokság C csoportjában, addig Pápua Új-Guinea és Uganda már a második mérkőzését játszotta ma (vagyis ottani helyi idő szerint tegnap). Mindketten vesztes összecsapással kezdték a tornát, de míg a pápuák egy kicsit meg tudták szorongatni a Karib-térséget, addig Uganda rendkívül sima vereségbe futott bele Afganisztán ellen. Bár tudni lehetett, hogy a mai vesztes matematikailag még nem esik ki, de aki esetleg komolyan gondolta volna a továbbjutást, annak azért csak a győzelem lett volna az elfogadható. Igaz, a romantikus álmodozókon kívül valószínűleg nem sokan voltak, akik egy fabatkánál többet tettek volna arra, hogy a két együttes közül bármelyik is továbbjut a végén.

Míg az ázsiaiak egyet változtattak múltkori összeállításukon (Kabua Morea helyett egy ugyancsak sebes dobó, Norman Vanua érkezett), addig Uganda három helyen is cserélt: Bilal Hassan, Ronak Patel és Henry Ssenyondo helyét Juma Miyagi, Kenneth Waiswa és Frank Nsubuga vette át.

Ezen a világbajnokságon eddig kiemelkedően sok szűz játszmát láthattunk, és ez az irányvonal ma sem szakadt meg. A dobást választó Ugandának mindjárt az első játszmája pont nélkülire sikerült, méghozzá Alpesh Ramjani jóvoltából, sőt, közben még Assad Vala is kiesett LKE miatt. Az ütősök szenvedését az is jelzi, hogy amikor hamarosan 17/2 volt az állás, akkor ebből a 17-ből 11 pont extrából származott! Az erőfölény végéig újabb ütős esett ki, így akkor 33/3-at mutatott az eredményjelző, sőt, pár dobás múlva Lega Siaka és Hiri Hiri hibázott: egy szimpla után úgy döntöttek (Siaka ösztönzésére), megpróbálnak egy második futást, ám erre már nem volt idejük, így Siakát kifutották. Innentől kezdve a félidő feléig már csak egyetlen határ született (eddig sem volt sok), így akkor Pápua Új-Guinea 48/4-re állt. Már ez is eléggé rosszat sejtetett számukra, de amikor jött a 43 éves Nsubuga, és a 11. játszmát szűzre dobta kapuval, a teljes összeomlás fenyegette a piros-feketéket. És erre mi történt a 13. játszmában? Nsubuga dobott még egy szüzet, még egy kapuval... A dobó végül 2/4-es teljesítménnyel zárta a játékrészt: ez a 4 ellene szerzett futás (4 játszma alatt) a világbajnokságok történetének legjobb eredménye – ahogy az is, hogy 20 pöttyös labda született ellene! Végül a pápuák alacsonyabb rendű ütősei sem tudtak már sokat hozzáadni az ereményhez: Uganda célja mindössze 78 lett.

Az Afganisztán ellen nyújtott ütőjátékukból kiindulva persze nem mondhattuk, hogy ezt a célt is gyerekjáték lenne számukra elérni – bár persze most nem Fazalhak Fárúkíkkal és Rásid Hánokkal néztek szembe. Viszont Alei Naókkal és Norman Vanuákkal igen, akik ebben az esetben éppen olyan hatékonyak voltak, mint az afgán világsztárok: 3 játszma után már 8/3 állt az eredményjelzőn! Aztán amikor már úgy tűnt, talán megnyugszanak egy kicsit az afrikaiak, jött a negyedik kapu is, ezúttal Chad Sopertől, így az erőfölény 25/4-gyel zárult, sőt, mivel Uganda sem tudott határokat szerezni (egyetlen négyesük volt az első 10 játszmában), így a félidő felére 44/5-re tudtak csak följönni. Egyetlen igazi reménységük Riazat Ali Shah volt, aki szintén lassan ugyan, de legalább kiesés nélkül haladt előre: csak 33 ponttal, a 18. játszma végén esett ki, de ekkor már csak 2 pont hiányzott nekik a győzelemhez, ami így aztán meg is lett végül. Világraszóló ünneplést ugyan nem csaptak, de azért odamentek a szurkolótáboruk elé, és látszott, hogy mindenki nagyon boldog!