Lassan indult, de begyorsult az antiguai teszt az első napon

2024. november 22. – Szerző: Krikettgalaxis

Teljesen más jellegű volt a mai második teszt az elsőhöz képest: sokkal kevesebb kapu, viszont főleg a tea után jóval több futás jellemezte. A Karib-térség viszonylag elégedett lehet a maga 250 elért futásával, de Bangladesnek sem kell elszontyolodnia, hiszen 5 ütőst azért kiejtettek.

Antiguai tájkép (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Karib-térség–Banglades. Talán nem a legcsalogatóbb párosítás, amikor tesztről van szó (Húsz20-ban érdekesebbnek tűnne), de mint tudjuk: néha az ilyenekből sülnek ki a leglátványosabb, legizgalmasabb összecsapások.

Ezúttal viszont elég sok előjel szólt az egyik csapat mellett és sok a másik ellen: a Karib-térség egyértelműen esélyesebbnek érződött. Már csak azért is, mert a sorozat első meccsére az antiguai pályát választották, ahol Banglades legutóbbi két tesztjén egyszer egy 103-as, egyszer pedig egy 43-as eredményre volt képes (két jobb játékrész mellett). De azért is, mert a vendégektől sérülés miatt hiányzott Musfikur Rahim és a kapitány, Nádzsmul Hoszen Sánta (aki helyett ma Mehedí Hászán Mirádzs vezette a csapatot). A karibiak mellett szólt, hogy a pálya híresen jól segíti a gyors dobókat, márpedig náluk most egész garmadával vannak jó formában levő sebes dobók – négyet ma is játszattak közülük. De azért náluk sem minden fenékig tejfel: a csapat ütőereje sok kívánnivalót hagy maga után, többek között elmondható, hogy 2024-ben az összes tesztcsapat közül az övék a legrosszabb ütési átlag...

Külön érdekesség, hogy napra pontosan 50 éve mutatkozott be a tesztben a legendás Viv Richards – aki nem mellesleg ennek a stadionnak a névadója is!

Ma a pálya alapján elég kézenfekvőnek tűnt az ütést választani – olyannyira, hogy a tévés közvetítésben azt is mondták be a pénzfeldobáskor, hogy Banglades az ütést választotta. Aztán hamarosan kiderült, hogy nem is: hanem a dobást! Mint mondták: az elején szeretnék kihasználni azt, hogy várhatóan a gyors dobókat szépen fogja segíteni a talaj. Az idő egyébként a kezdéskor még szép volt, bár szinte minden napra jósoltak valamennyi esőt.

Az ütést Kraigg Brathwaite és Mikyle Louis kezdte, a dobást pedig Hászán Máhmud és Sariful Iszlám. Az ugyan hamar kiderült, hogy az előzetes várakozások nem igazolódtak be: volt egy kis görbülés a gyors labdákban, de egyáltalán nem volt olyan veszélyes a pálya, mint hinni lehetett. Ennek ellenére az ütősök igen visszafogottan, vagy mondjuk szebben: meggondoltan ütöttek, és például az első 13 játszmában csak 24 futást szereztek. Elsősorban Brathwaite volt az, aki a tőle megszokott túl lassú játékot hozta – de ezt már nem folytathatta sokáig, hiszen pár dobás múlva Tászkin Áhmed elérte az áttörést, és egy bíró szavás LKE-vel búcsúztatta a 38 dobásból 4 ponton álló ütőst. Aztán a következő Áhmed-játszma a frissen beállt Keacy Carty végét is elhozta, aki talán már elvesztette a türelmét, miután az első 7 labdából nem szerzett pontot, és a 8-adikra túl korán mozdult rá, rosszul találta el, és el tudták kapni. A 23. játszma végéig, amikor is eljött az ebédidő, egy apró fokkal már agresszívebb játékot láttunk Louis-tól és Kavem Hodge-tól több négyessel, így az állás akkorra 50/2-re nőtt. Pörgető dobásoknak eddig mindössze 1 játszmányi nyoma volt.

Szünet után ugyanaz a lassú játék folytatódott, mint előtte, de azért ennek volt némi eredménye karibi szempontból: Louis a 32. játszma végén (amúgy kissé meglepő módon pont egy 4-esből) eljutott az 50-es mérföldkőig – a 38-adikban pedig Hodge ennek pont a feléig egy szimpla futással. Csakhogy megpróbálkoztak egy második futással is, viszont a ferde láb felé ütött labda nem ment elég messzire, Táidzsul Iszlám, a mezőnyjátékos pedig elég gyors volt, és jó erővel rá is dobta a kapura a labdát. Igaz, hogy közvetlenül nem találta el, de Litan Dász, a kapus már ott tartotta a kapu mellett a kezeit, és amint hozzá jutott a labda, már döntötte is le a karót. Hodge hiába vetődött, kifutás lett a vége, a csapat 83 pontjánál. A következő ütős Alick Athanaze volt, aki Louis-val megintcsak szépen megtalálta a helyét a pályán, és többnyire magabiztosan (néha egy kis szerencsével) állták az ekkor már lassú dobókra váltó Banglades támadásait. A szerencséhez olyan esetek is hozzátartoznak, mint például a 44. játszma végén, amikor egy magasra felütött labdát egészen elfújt a szél a mezőnyjátékos elől, aki szerette volna elkapni... A tea az 54. játszma után érkezett el, amikor 116/3 volt az állás: ez egyik csapatnak sem volt se túl jó, se túl rossz, ahogy a pályáról is az volt megállapítható, hogy egész jól kiegyensúlyozott lehetőségeket nyújt a dobók és az ütősök számára. Jó kis igazi tesztmeccs!

Azt nem tudjuk, miféle teát vagy egyebet ittak Athanaze-ék a szünetben, de hogy jó cucc volt, az biztos. Egyre gyorsították ugyanis a játékukat, sőt, a 62. játszmában Louis már a meccs első hatosát is bemutatta, a 65-ödikben pedig már 50-nél járt ő is. Közvetlenül e mérföldkő elérése után egy kis ijedtséget hozott Louis-ra, amikor élezése az első katona, Hászán Mirádzs felé szállt, ám aztán a mezőnyjátékos elejtette az elkapást: az első komoly mezőnyhiba a mérkőzésen. A 74. játszma után mindkét ütős már a 100-ashoz közelített: igaz, hogy Louis sokkal közelebb volt hozzá, de Athanaze amióta beállt, hipergyorsan haladt, így izgalmas kérdés volt, melyikük éri el előbb a 100-at. Csakhogy Hászán Mirádzs közbeszólt, és sikerült úgy dobnia, hogy megint élezés lett belőle, és most a katona sem hibázott: Louis 97 futással kiesett! Ugyanez a balszerencse pedig rögtön utolérte Athanaze-t is: ő Táidzsul Iszlám dobásából rontott el egy kockázatos kanalazást, aminek a vége a világ egyik legkönnyebb kapuselkapása lett. Ő 90 ponttal búcsúzott. A következő időszakban Justin Greaves és Joshua Da Silva ütött, méghozzá megint viszonylag jól. Banglades a 80 játszma elteltével azonnal kikérte az új labdát, és visszatért Hászán Mahmúdhoz, ám őt Da Silva mindjárt az első 4 dobásból 11 ponttal üdvözölte. 83 játszma után a bírók megmérték a fényt, és úgy döntöttek, gyors dobókat most már nem engedélyeznek. Ekkor Banglades úgy döntött, megpróbálkozik az új labdával is a pörgetéssel, és ebből két kiesésveszély is kialakult, de még egy újabb játszmát már lassú dobásokkal sem engedtek a bírók, és szép kerek 250/5-nél véget ért a nap.