Hátrányból fordított Pakisztán a zimbabwei sorozaton
2024. november 28. – Szerző: Krikettgalaxis
Meglepetésre a vendéglátó Zimbabwe egész jelentős arányú győzelmével kezdődött el a hárommeccses ENN-sorozat, de aztán a következő két találkozón Pakisztán visszavágott, méghozzá nem is kicsit, így 1–2-re ők lettek a végső győztesek.
Az 1600-as években épült Mahábat Hán-mecset Pesavarban (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Mostanában az egyik legnehezebb dolog azt követni, mikor ki Pakisztán edzője. Az elmúlt hetekben mindössze egy lemondás és egymást követően két ideiglenes kinevezés történt, amelynek eredményeként ezen a sorozaton éppen Ákib Dzsáved irányította a válogatottat. Hiába tehát a múltkori, kisebb csodával felérő sorozatgyőzelem Ausztráliában, most megint változások jöttek – megjósolhatatlan volt, hogy ez mire lesz elég a mindig lelkes és sérülések miatt senkit sem nélkülöző Zimbabwe ellen. A sorozatra egyébként teljes egészében Bulawayóban került sor.
Az első mérkőzésen nem kevesebb mint 5 ENN-újonc avatására került sor. Pakisztánnál most játszott először ebben a formátumban Ámir Dzsamál, Faiszal Akram és Haszíbulláh Hán, míg Zimbabwénél Brian Bennett és Trevor Gwandu is. A csapatok egyébként a zimbabwei gyermeknap alkalmából narancs sapkában érkeztek ki kezdéskor a pályára. Pakisztán a dobást választotta, és bár a nyitó pár kevesebb mint 6 játszma alatt 40 pontra jött föl, de utána följavult a vendégek játéka, és egyrészt elkezdtek kapukat szerezni, másrészt sikeresen le tudták lassítani a pontszerzés ütemét is. Érdekes módon a legeredményesebb zimbabwei ütős a 9. rendű Richard Ngarava lett, aki majdnem megszerezte pályafutása első 50-esét, de végül 48-nál kiesett. A legjobb dobó pedig az egyik debütáns, Akram lett, aki 3 kapuját 3,0-s gazdálkodás mellett gyűjtötte be. A hazaiak nem hogy az 50 játszmát nem tudták végigütni, de még 40-et is alig, pontszámuk pedig csak egy kicsit haladta meg a 200-at, így könnyű kergetés nézett ki a második félidőre. Ehelyett azonban pont az ellenkezőjét láttuk: a pakisztáni ütősök még jobban szenvedtek, mint ellenfeleik az imént, és még csak 20 pontig sem tudott eljutni senki. Blessing Muzarabani és Sean Williams is 2–2 kaput szerzett úgy, hogy gazdálkodásuk nem haladta meg a 2-t. 21 játszma után már 60/6 volt az állás, ekkor pedig eleredt az eső, ami miatt nem lehetett folyatni a játékot: mivel a DL-eljárással kiszámolt cél 141 lett volna, így Zimbabwe meglepetésre nagy, 80 futásos győzelmet aratott.
A második meccsen Pakisztán aztán megmutatta, hogy azért az nem úgy van az: és elsöpörte az ellenfelét. Ma is avattak két újoncot: Taijab Táhirt, az ütőst és Abrár Ahmedet, a dobót – de kettejük közül csak utóbbi avatkozott egyáltalán játékba, ő viszont igen jól. Az ütést választó Zimbabwe első embere is már egy Ahmed-dobás után esett ki, de az még csak kifutás volt, így nem számít a dobó érdemének, később viszont 4 ütőst is búcsúztatott – Szalmán Ága pedig hármat, ez pedig már önmagában is mutatja, hogy ismét egy pörgetőbarát pályával álltunk szemben, még ha nem is annyira, mint legutóbb. Ezúttal 40 pontig senki sem jutott el, a 30-at pedig csak ketten lépték át – és a 10. ütős még hamarabb kiesett, mint múltkor: már a 33. játszmában. A 146-os cél pedig a legkisebb megerőltetés nélkül is meglett Pakisztánnak. A nyitó pár két tagja, Szaím Ajúb és Abdulláh Safík elég különböző modorban játszott: előbbi gyorsan, míg utóbbi lassan, de szépen kiegészítették egymást. Ajúb már a 10. játszmában 50-ig, majd a 17. játszmában, mindössze 53 vele szembeni dobás után 100-asig jutott: legalább ilyen gyors ENN-100-ast pakisztáni részről még csak Sáhid Afrídí ért el – igaz, ő kétszer is. Mindenesetre most ennek a 100-asnak is köszönhetően kapuvesztés nélkül, 18.2 játszma alatt meglett a vendégek győzelme.
A harmadik találkozó annyiban hasonlított az előzőhöz, hogy ez is könnyed pakisztáni sikert hozott, de a meccs képe azért más volt. Már csak azért is, mert ezúttal, hogy kipróbálják azt is, a vendégek az ütést választották – de azért is, mert most nem avatott senki újoncot. A két nyitó, Ajúb és Safík most is jól indult, de azért annyira mégsem sikerült nekik kiválóan, mint múltkor, csak 58 futásig jutottak el, mire Ajúb kiesett – viszont Safíknak később meglett az egyéni 50-es is (bár csak éppen hogy). De az semmi: a 3. rendű Kámrán Gulám több mint kétszer annyi, 103 pontot kaszált be, méghozzá 100-nál is (egy picit) kevesebb dobásból. És mivel az utána jövő 3 ütős is mind 30 körül végzett, így a végére Pakisztán átlépte a 300-at is, ami azért nem rossz. Zimbabwe viszont időarányosan egészen jól versenyben volt a kergetés során, csak éppen az volt a bökkenő, hogy közben túl sok kaput elvesztettek: hiába volt több pontjuk például még 40 játszma után is, mint Pakisztánnak 40 után, mert ekkorra már 9 emberük kiesett. A tizedik pedig a következő dobásból, így ismét csak messze voltak még attól is, hogy akár az 50 játszmát végigjátsszák – hát még a győzelemtől. Legjobb ütősük ma egyébként Craig Ervine volt, aki 51 futást szerzett, de ez is bőven kevés lett a végelszámoláskor.
Pakisztán tehát 1–2-re elvitte a sorozatot, a történelmi örökmérlegben pedig összesítve már 56 meccset megnyert a 65-ből. A maradék 9 közül pedig csak 5 végződött zimbabwei győzelemmel, mert kettő holtverseny lett, kettő pedig eredmény nélkül ért véget.
Most egy kis pihenő jön a csapatoknak, aztán vasárnaptól NH20-ban is megmérkőznek egymással.
