Afganisztán is megdöntötte saját rekordját, de a meccs döntetlen lett
2024. december 30. – Szerző: Krikettgalaxis
Nem kevesebb mint 699 futást gyűjtött be az afgán válogatott a Zimbabwe elleni teszt második játékrészében – csakhogy ez a pontgyűjtés már az 5. napon fejeződött be, így esély sem volt, hogy bármi más legyen a végeredmény, mint döntetlen. Nem is érdemelt volna vereséget egyik csapat sem.
A kép szerzője: Carl Montgomery (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Tegnap az eső miatt kevés játék zajlott, de valljuk be, ha jobb az idő, és végig tudják játszani a napot, akkor is kevés lett volna az esély, hogy valamelyik együttes megszerezze a győzelmet. Egyáltalán melyikük állt közelebb a sikerhez? Túl korai még ezt értékelgetni, hiszen csak a második játékrész... ööö... elején (?) járunk: Afganisztán még csak 3 kaput vesztett el! Igaz, hogy pontszámuk már most 515 volt, de ez is még 71-gyel kevesebb, mint amit Zimbabwe az első félidőben összehozott. Az csapatrekord volt – de az afgán 515 még nem, hiszen 2021-ben egyszer már 545-ig is eljutottak! Ha eredményért nem is, de például azért még küzdhettek, hogy ezt megdöntsék – vagy hogy például Hasmatulláh Sáhídínak meglegyen a 200.
Vagy hogy Afszar Zazáinak az 50, hiszen ő 46-tal fejezte be az előző napot, míg Sáhídí 179-cel. A játékrészből egyébként 156 játszma telt el. A dobójátékról ma sem igazán lehetett ódákat zengedezni: az ütősök ugyanúgy haladtak előre, mint tegnap vagy azelőtt. A Zazái-féle 50-es a 159. játszmában lett meg, majd 160 játszma elteltével kikérhetővé vált az új labda (ilyen is ritkán van) – Zimbabwe azonban nem kérte ki, és közepes sebességű és lassú dobókkal próbálkozott a régivel. A 164. játszmában a vendégcsapat följött 546-ra, amivel tehát meglett nekik a rekorddöntés – Sáhídí viszont nem erőltette meg magát, hogy minél előbb elérje a 200-at: inkább a biztosra ment, és csak a 172. játszmában érte el ezt a mérföldkövet – pályafutása során már másodszor! A 174. játszmában az afgánok már átvették a vezetést is, bár ennek már nem sok jelentősége volt, de azért szépen mutatott számukra – a 176-odikban pedig már 600-nál jártak. A 178-adikban Zazái följött 99-re – majd ahelyett, hogy ő is egy biztos szimplát keresett volna a százasához, bátran elvállalt egy nagy ütést, amiből meg is lett a hatos: ünneplés közben a sisakján található Afganisztán-jelvényt is megcsókolta. De bármilyen jól haladt ez a társulás is, ebédig már nem húzták ki: Sean Williams rövid dobása ellen Zazái egy keresztnyesést kísérelt meg, de rosszul időzített, így a beleérését a hátsó csúcson el tudták kapni. Az ebéd végül 189 játszma után jött el: a 236-nál (afgán rekord!) járó Sáhídí társa ekkor Sáhidulláh Kamál volt, az állás pedig 656/4.
Szünet után egy kicsit bátrabb fellépést láttunk az ütősöktől, több négyessel, és Sáhídí már a 250-hez is igen közel került – de a 193. játszmában Brian Bennett előbb őt ejtette ki LKE-vel, majd a következő labdából az új embert, Azmatulláh Omarzít is, elkapva a saját dobását, amit Omarzí visszaütött felé. Afganisztán egy pillanat alatt máris majdnem a sorvégben tartott – sőt, a 196. játszmában Williams dobását Zia ur-Rehmán felütötte jó magasra, és az eredetileg a zárt hosszún helyezkedő helyettesítő mezőnyjátékos, Tadiwanashe Marumani egy nagy rohanás után szépen elkapta a leeső labdát. Már csak 3 kapuja maradt az afgánoknak: azokat pedig mind-mind el is bukták a következő játszmában: Bennett megint kiejtett kettőt egymás után, de a mesterhármas, ahogy az előbb, úgy most sem lett meg neki, mert az utolsó, ötödik kapuja elé még becsúszott egy nullás. De Afganisztán ennek az összeomlásnak az ellenére is 699-ig eljutott, amit körülmények így, körülmények úgy, mégis büszkén mutogathatnak majd a jövőben.
Zimbabwe 113 futásos hátrányból kezdte a harmadik negyedet: egy akármilyen meccsen még mondhattuk volna azt, hogy hát, van egy kis esély rá, hogy a hátralevő körülbelül 50 játszmában mindannyian kiesnek, és akkor még Afganisztán egy utolsó rohammal megnyerheti a meccset. De ez máskor sem lett volna túl valószínű forgatókönyv, most meg itt, Bulawayóban, hiába térített már egy kicsit a talaj, meg hiába maradtak rajta alacsonyan a labdák időnként, kizárt lehetőségnek tűnt. Joylord Gumbie és Ben Curran, a nyitó pár pedig bizonyította is ezt az állítást: 5 játszma után például 32/0-ra álltak, és bár lassítottak egy kicsit utána, a 17. játszma végéig, azaz teáig végigharcolták az időt, és egy 65/0-t alakítottak ki addigra.
Tea után a 20. játszma aztán több eseményt is hozott. A 4. dobásból Zahír Hán dobását Gumbie a katonához élezte, ebben a pillanatban pedig eleredt az eső. A játék még egy dobásig folytatódott, de utána, 15:16-kor megállt, és csak körülbelül 40 perccel később folytatódhatott. Amikor pedig ez megtörtént, Zimbabwe újabb kaput vesztett: ezúttal saját hibájukból. Curran és Takudzwanashe Kaitano ugyanis nem értették meg egymást, Curran elhívta társát egy szimplára, aki viszont nem mozdult, és mire Curran visszafordult, már késő volt. Aztán alig telt el egy játszma, Hán ismét lecsapott: Kaitano LKE-vel végezte. Sőt, a 25. játszmában Alláh Mohammad Gazanfar is eredményes volt: labdája máshogy térült ki, mint ahogy arra Dion Myers számított, így kikerülte a védekező ütőt, és eltalálta a kéz-karót. Most viszont két olyan ütős került sorra, akik az első játékrészben 100-ast szereztek: Swan Williams és Craig Ervine. És most sem adták meg magukat: a 30. játszmában például egy valódi futásokból (nem határból) elért 4-essel már le is dolgozták a csapat hátrányát – csak hogy szép legyen az eredménylap. Aztán a 34. játszma végére 142-ig is eljuttatták a csapatot – de ekkor, az ivószünetben a két csapatkapitány kezet fogott egymással, ami azt jelentette: elfogadják a döntetlent, így a meccs véget ért!
Nem szakadt meg tehát egyik válogatott régóta tartó nyeretlensége sem – talán majd január elején, amikor újra találkoznak egymással? Csak éppen az a bökkenő, hogy ugyanezen a pályán! Viszont várhatóan visszatér hozzájuk egy-egy kulcsjátékos: Rásid Hán és Sikandar Raza – meglátjuk, ez mennyit fog számítani.