A Durban kiszállt a versenyből
2025. január 27. – Szerző: Krikettgalaxis
Megvan az első klub, amelyik már biztosan nem juthat be az SA20 rájátszásába: a Durban’s Super Giants. Pedig a mai meccsen nagyot küzdöttek a listavezető Paarl Royals ellen, de az utolsó előtti labdából mégis kikaptak, így már biztos, hogy az 5. vagy a 6. helyen végeznek majd.

A kép szerzője: Karen Pagel (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Igazi most vagy soha!
-hangulat uralkodhatott a DSG-nél, hiszen tudták: egy esetleges mai vereség biztosan kizárja őket a továbbjutók közül. Igen, egy győzelem is kevés lehetett volna, az esélyük akkor sem lett volna túl nagy, de még mindig több mint nulla, és ez a lényeg. Szóval nem volt mit szépíteniük: kötelező lett volna a győzelem. Csakhogy nem akárki jött szembe: hanem éppen a Royals, akik eddig 7-ből csak egyszer kaptak ki, és 4 nappal ezelőtt, amikor pont ugyanez a két csapat találkozott, könnyed rózsaszín győzelem lett a vége...
A helyszín a teltházas paarli Boland Park volt, ahol múltkor a hazai csapat mind a 20 játszmáját pörgető dobókkal hozta le – és ezen a meccsen pont ugyanazt a dobósávot használták, mint akkor. Mike Haysman, a kommentátor, amikor megvizsgálta a sávot, viccből egy defibrillátort is hozott magával, hogy azzal valami életet leheljen a talajba – Shaun Pollock, a tévés szakértő persze jót nevetett rajta.
A vendég szuperóriások az ütést választották. Csapatukban két cserét hajtottak végre legutóbbi meccsükhöz képest: Matthew Breetzke és Junior Dala maradt ki, míg Bryce Parsons és Jon-Jon Smuts bekerült. A Paarl egyetlen változtatása az volt, hogy Nqabayomzi Peter helyett egy (figyelem!) gyors dobó, Kwena Maphaka játszott ma.
Nem tudni, a lelki feszültség, a nehéz pálya, vagy az ellenfél technikája okozta-e, de a vendégek botrányosan rosszul kezdték az ütést. Quinton de Kock a harmadik dobásból, nulla ponttal a saját lábára ütötte a labdát, ahonnan pedig a kapujára pattant, a második játszmában pedig Maphaka találta el a túl nagy rést hagyó Brandon King középső karóját. Az első határra, ami egy 4-es lett, a 4. játszma utolsó harmadáig kellett várni, aztán viszont majdnem egy kifutás jött – de az ütős még időben visszaért. Utána megint volt egy 4-es, és megint majdnem egy kifutás – de az ütős megint időben beért: ez azonban jelzi, hogy Parsons és Kane Williamson párja sem volt a legmagabiztosabb. Az erőfölény így 30/2-re végződött, majd hamarosan Parson is búcsúzott, ő Dunit Vellálagé balkezes pörgetéséből. Bejött viszont Williamson mellé Marcus Stoinis: a görög–ausztrál idei első SA20-as találkozója igen gyatrára sikerült (aranykacsa, majd dobóként 0 kapu pazarló gazdálkodással), de ma rengeteget javított. Igaz, hogy több szerencsés (élezéses) négyessel, néha pedig a gyenge mezőnyjátékot kihasználva, de a pár a félidő felére már 65/3-ig jutott, ami ezen a pályán annyira nem is volt rossz. Williamson aztán majdnem 50-esig is eljutott, de 45-nél Bjorn Fortuin belepörgetett egy labdát a kapujába: 86/4. Stoinis ekkor 18-ból 18-on állt, de ezek után szépen begyorsított, és a következő 22 labdából további 37 pontot szerzett, amit Heinrich Klaasen még egy értékes 13-mal kiegészített: a csapat így egy talán versenyképes 143-as összpontszámot hozott össze. Ráadásul időközben David Miller, a Royals kapitánya mezőnymunka közben megsérült, és lement a pályáról: ha ő esetleg majd nem tud ütni, az nagy előny lehet a vendégeknek!
A második félidőben Lhuan-dre Pretorius és az a Joe Root kezdte az ütést, aki a két csapat előző egymás elleni meccsén aranykacsázott. Most viszont úgy tűnt, szerencséje van, mert az első labdából nem adta meg ellene az LKE-gyanút a bíró – de csak pár másodpercig tartott ez a szerencseérzés, mert a videózás már kimutatta, hogy érvényes a kiesés: megint kacsa, sőt, megint arany! A Pretorius mellé bejövő Rubin Hermann viszont már máshogy teljesített ma. Hiába alkalmazott most a Durban is csupa pörgetőt már a teljes erőfölényben, ezt a párt már nem tudták felbomlasztani, így az ütősök a 6. játszma végére 41/1-re jöttek föl. Az első nagy esély a felbomlasztásra a 8. játszmában jött meg, mert akkor Hermann visszaütötte a labdát a dobó, Núr Ahmad felé, de neki csak az ujjait súrolta a labda az elkapási kísérlet közben, majd tovagurult. A félidő fele így 72/1-re végződött: ez pont a cél felét is jelentette, vagyis most már elég jó helyzetben volt a Paarl. Hermann a következő játszmában az 50-et is átlépte, majd hamarosan egy hatossal is bejelentkezett – utána viszont Stoinis egy kapuval, miután az ütős egy újabb nagy kísérlete ezúttal éppen a pályán belül hullott le, és el tudták kapni. A szükséges pontarány még nem kezdett el nagyon emelkedni a Royals számára, de azért tudták, hogy egy kis gyorsításra szükség lenne. Ezzel Pretorius próbálkozott meg, aki a 14. és 15. játszma fordulóján 3 négyest is összehozott, de utána egy könnyű röptét nem sikerült eltalálnia, és kidobták! A gyorsítás így nem folytatódott, helyette viszont a feszültség nőtt, hiszen még mindig nem lehetett tudni, mi lesz a vége! A 18. játszmában ráadásul, miután Stoinis ellen Dines Kártik egy hatost is beütött, a dobó ápolást kért, és a játszma felénél elhagyta a pályát. És igaz, hogy az utolsó játszmára már csak 6 pont hiányzott a Paarl győzelméhez, de azzal is megszenvedtek: Wiaan Mulder első három dobásából például csak 2 szimpla jött össze. Utána viszont a bíró szélesnek ítélt egy dobást: a DSG erre kikérte a videóbírót elkapásgyanú miatt – holott teljesen nyilvánvaló volt, hogy erről szó sem lehet, de hát mivel az SA20-ban a széles
ítéletet nem lehet megtámadni, ezért ez, az elkapásért kikért videózás volt az egyetlen lehetőségük, hogy esetleg kiderüljön, hogy mégsem volt széles... De az ítélet megmaradt – viszont utána egy újabb pöttyös labda jött! 3 futás hiányzott 2 dobásból. Most viszont Dayyaan Galiem már nem húzta el 2 dobásig: az elsőt hatosra ütötte a mélységi középpálya fölött, megnyerve a meccset a Royalsnak – és elütve a továbbjutás esélyétől a Durbant.