A Mumbai indult el fölfelé a lenti sűrűségből
2025. április 17. – Szerző: Krikettgalaxis
Alsóházi rangadót játszottak ma az IPL-ben: a meglepő módon gyengélkedő Mumbai Indians fogadta az ugyanennyire meglepő módon gyengélkedő Sunrisers Hyderabadot. Valakinek el kellett mozdulnia fölfelé: végül az MI lett az, akik, bár kicsit vontatottan, de lekergették az eléjük állított közepes célt.
A Cshatrapati Sivádzsí pályaudvar 19. századi, különleges épülete Mumbaiban (illusztráció)A kép szerzője: Anoop Ravi (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Két olyan együttes találkozott ma, amelyektől mindenki többet várt – de akik éppen legutóbbi meccseiken már talán el is indultak abba az irányba, amit ezek az elvárások megfogalmaztak: magyarul mondván mindketten megnyerték az utolsó mérkőzésüket. Most viszont csak egyikük kerülhetett ki győztesen ebből a harcból – igaz, aztán jön a visszavágó, mert pár nap, és újra találkoznak egymással. Ahogyan mindketten összecsapnak az elkövetkező napokban a Chennai Super Kingsszel is, ami azért érdekes, mert ez a három csapat mind a tabella alján tolong 4–4 ponttal...
A mostani találkozó Mumbaiban zajlott, egy olyan pályán, ahol hagyományosan a kergető csapatoknak termett több babér, ám például az utolsó 9-ből éppenséggel 5-öt nyertek az elsőként ütők – így aztán a pénzfeldobásnak valószínűleg nem lehetett sok szerepe. A játékra a 6. számú, vörös talajú sávot jelölték ki, ahol a két keresztirányú határ távolsága között (legalábbis az északi végen) 7 méter volt a különbség.
A pénzérmét a mumbai kapitány, Hárdik Pándjá ezúttal két kézzel, igen erőteljesen dobta fel, ez pedig meghozta neki a szerencsét. És ha már így alakult, hát a dobást választotta, de Pat Cummins a vendégek részéről is elmondta, hogy ő sem bánja, hogy ütniük kell előbb. Mindkét csapat azonos összeállításban lépett pályára a legutóbbi fellépésükhöz képest, úgy értve, hogy az SRH-nak az akkori kezdőjével, az MI-nek az akkor a csere után kialakult 11-ével volt egyforma a mostani kezdője.
A meccs pedig mindjárt egy nagy lehetőséggel kezdődött: Abhisek Sarmá élezése átsiklott az első katona, Will Jacks kezei között... Aztán a következő pár labdából sem éppen a magabiztosságról tettek tanúbizonyságot a vendégek ütősei, de kiesni azért még nem estek ki. A következő játszmában aztán mind Sarmá, mind Travis Head beütött egy-egy lélektani szempontból igen fontos 4-est, és innentől kezdve már valóban jobban is ment nekik minden. Ráadásul a 3. játszmában az MI máris elszenvedett egy veszteséget: Karn Sarmá a mezőnyben megsérült, amiért el is hagyta a pályát. Az erőfölény végéig a két ütős úgy jutott el, hogy szereztek néhány négyest, de például hatost egyet sem, és azért nullások is becsúsztak szép számmal, így az állás csak 46/0 lett: ez körülbelül 3 éve a Sunrisers leggyengébb pontszáma volt azokat az eseteket tekintve, amikor nem esett ki senki ebben az időszakban. A 8. játszmában újabb sérülés érte el a dobó csapatot: ezúttal konkrétan a dobásokat végző Hárdik Pándjá bokáját kellett ápolni, és egy ideig úgy nézett ki, helyette is helyettesítő jön be, de aztán tudta folytatni – Abhisek Sarmá legnagyobb bánatára, ugyanis az ápolás utáni első labdából Pándjá kiejtette őt! A következő játszmában pedig búcsúzott az MI egykori játékosa, Ísán Kisan is – a következőben pedig Head is majdnem, ugyanis el is kapták őt egy Pándjá-dobásból, de kiderült, hogy a dobó túllépett a vonalon... Így a félidő fele 75/2-vel érkezett el. De a 12. játszmában már tényleg sikerült érvényesen is elkapni az amúgy elég botladozva haladó Headet – aki egyébként menet közben azért csak eljutott az összesített 1000 IPL-futásig, méghozzá mindössze 575 dobásból, amivel (30-cal lemaradva) a valaha volt második leggyorsabb lett Andre Russell mögött. A következő társulást Nítís Kumár Reddí és Heinrich Klaasen alkotta: egy olyan pár, akiktől még várható lett volna egy kis gyorsítás. De Kumár Reddínek ma ugyanúgy nem ment, mint Headnek: összeszedett ugyan 19 futást, de 100 alatti aránnyal... A csapat 100-asa csak a 15. játszmában lett meg, az első hatost pedig csak a 18-adikban (!) láttuk, egyébként Klaasen részéről, aki aztán ezt a hatost azonnal egy 6–4–4–6-tá bővítette, és azért ezzel visszahozta a csapatát a meccsbe. Neki ugyan Dzsaszprít Bumráh még a következő játszmában kifordította a földből a kéz-karóját, de aztán a 20. játszmában Pándját Aniket Varmá és Pat Cummins megkínálta 3 maximummal, így összesítésben a Haidarábád csak följött 162-re, ami jónak nem volt ugyan nevezhető, de azért érződött, hogy a pálya kicsit nehéz, így reménytelen sem volt számukra a helyzet. Egy kis statisztikai érdekesség, hogy eddig 53 olyan dobó van az IPL történetében, aki legalább 10 alkalommal dobta le egy játékrész utolsó játszmáját, és ezek közül a maga 14,75-ös gazdálkodásával éppen Pándjá a legpazarlóbb... További apró érdekesség, hogy ebben a mai utolsó játszmában történt egy (nem szándékosnak minősített) rövid futás is, így 2 helyett csak 1 pontot szereztek az ütősök, és mégis ugyanaz (Varmá) maradt az aktív, aki előtte is aktív volt.
A kergetés elején valóban úgy tűnt, ezzel akár meg is gyűlhet a baja az MI-nek: az első két játszmában például nem szereztek határt, és több alkalommal is melléütöttek a labdának. De aztán a régóta formán kívül levő, amúgy csereként beállt Rohit Sarmá hirtelen beindult, és szerzett három hatost is – de aztán ennyi volt tőle, Cummins dobásából elkapták. Méghozzá Head kapta el, aki ugyanezt megtehette volna Jacksszel is a következő játszmában, de valahogyan sikerült elejtenie ezt az igen könnyű lehetőséget... Aztán, mivel az eddig csendes Ryan Rickelton a 6. játszmában összehozott egy 4–4–4-et, az erőfölény 55/1-gyel ért véget. Ezek után ismét egy olyan elkapást láttunk, amit rossz dobás miatt érvénytelenítettek: ezúttal nem a dobó (Cummins) volt a hibás, hanem a kapus, Klaasen, akinek a kesztyűje belógott a kapu elé, amikor Rickelton az ütést kivitelezte, és ez szabálytalan... De ahogy az első félidőben, egy játszmával később itt is sikerült érvényesen kiejteni az ütőst: most azok után, hogy az égbe gyertyázott egy labdát. A félidő felére Jacks és Szúrjakumár Jádav 91/2-ig juttatták el a csapatot, ami igen jó állás volt számukra, és már bizonyára egy gyors, NFA-növelő győzelmen is elkezdhettek gondolkodni, de azért olyan gyors mégsem lett az. A társulás mindkét tagjával Cummins hamarosan végzett, majd a 18. játszmában Ésán Málinga is kiejtett két ütőst (a játszmát majdnem szűzre is hozva!), és végül csak ezek után, a 19. játszmában sikerült a kergetés a kékeknek. Igazából egyik ütősük sem parádézott nekik sem ma, de az első 6 rendű ember mind-mind a 20-as–30-as tartományban végzett, és ez az egyenletes közepes teljesítmény ma elég volt nekik.
Az eredmény azt jelentette, hogy egyik csapat sem mozdult el a helyéről, az MI maradt hetedik, az SRH 9-edik.
