Mi történik a PSL-ben? Most meg a Zalmi nyert rekordméretűt
2025. április 19. – Szerző: Krikettgalaxis
Egyszer már említettük, de most meg kell ismételnünk: eddig eléggé hiányoznak a szoros, izgalmas meccsek az idei PSL-ből. Ezúttal az eddig igencsak gyengélkedő Peshawar Zalmi mért történelmi, 120 futásos vereséget a Multan Sultansra...
Az 1600-as években épült Mahábat Hán-mecset Pesavarban (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Itt az ideje, hogy ne szerénykedjen két klub is pont nélkül a tabella alján, igaz? Szerencsére ma éppen ők ketten találkoztak: a Multán és a Pesavar, így ez a kívánság biztosan teljesült – másrészt viszont biztos volt az is, hogy egyikük továbbra is nulla százalékos marad három lejátszott találkozó után. Ami azért elég nagy szégyen, szóval volt miért beleadniuk mindent ebbe a mai alkalomba.
A találkozót semleges pályán, a magas pontszámok elérésére kiválóan alkalmas Ravalpindiben játszották, ahol a pénzfeldobást megnyerő és az ütést választó Zalmi-kapitány, Bábar Ázam nem is titkolta: kifejezetten céljuk egy legalább 200-as eredmény elérése az első félidőben. Csapatukban egyébként hármat cseréltek múltkorhoz képest: kimaradt George Linde, Szufijan Mukím és Mohammad Alí, helyettük pedig Abdul Szamad, Luke Wood és Aríf Jakúb játszott. A Multán csak kettőt változtatott: ott Chris Jordan és Mohammad Hasznain helyét Ashton Turner és Ákif Dzsáved vette át.
A Zalmi két nyitója Szaím Ajúb és Bábar Ázam volt, de az elején nyoma sem látszott annak, hogy itt teljesülhetne a 200-as szándék. Az első játszmában például 3 szimplán kívül nem is volt más, a másodikban pedig már csak két szimpla volt – ráadásul itt viszont történt valami más
is: Ajúb kiesése, akit Michael Bracewell dobott ki. A 3. játszma elején aztán Ázamot is ki-LKE-zték: borzalmas formája tehát folytatódott, de legalább (ironikusan mondva) javult: az első meccsen elért 0, majd a másodikon szerzett 1 futás után ma már 2-t is sikerült begyűjtenie... Mindenesetre 13 dobás után, 5/2-nél a Pesavar igen kellemetlenül érezhette magát, így Tom Kohler-Cadmore-tól és Mohammad Hárisztól most már valami más szint kellett volna. Hárisz is nyilván érezte ezt, és az első labdaérintéséből máris hatost ütött: ez pedig átszakította a gátat, és innentől már özönleni kezdtek a futások. Az erőfölény végére egy csapásra 69/2-ig jöttek föl, és máris újra kézzelfogható közelségbe került az a bizonyos 200 a végére. A 8. játszma elejére Hárisz már 45-nél tartott, ám az 50-es mégsem lett meg neki, mert ekkor kiesett, de azért a helyére beálló Huszain Talat sem volt túl rossz, így a félidő felére összesítésben 106/3-ig sikerült följönniük. Kohler-Cadmore-nak viszont összejött az 50-es, ami Hárisznak nem, méghozzá a 13. játszmában, de ez az időszak megint egy kicsikét lassabb haladást hozott a Zalmi részéről. Ekkor viszont viszonylag gyors egymásutánban kihullott mind ő, mind Talat, és ismét egy új időszak indult: ezúttal Mitchell Owen és Abdul Szamad kezdett elképesztő tűzijátékba. Az utolsó 5 játszma szinte csak róluk szólt, bár mindketten kiestek a végére, de összesen jóval 200 fölötti aránnyal ütöttek, sőt, Szamad a 300-at is közelítette, így a Pesavar nem hogy 200-ig, de 227-ig elszáguldott a végére. Apró érdekesség, hogy körülbelül ezzel a meccsel egy időben az IPL-ben is játszott egy másik Abdul Szamad, aki pedig éppen 300-as aránnyal gyűjtött be 30 futást.
A helyzet azért nem volt reménytelen a szultánok számára: ne feledjük például, hogy két éve a Zalmi ellen lekergettek egy 243-as célt, ugyanezen a pályán! És most sem indult nekik túl rosszul a második játékrész: Mohammad Rizván és Shai Hope az első 3 játszmában például 9-es arányt hozott, ami megfelelő alap lett volna a folytatásra. És ekkor ugyan Rizván kiesett egy Szaím Ajúb-féle csettintős labdából, de utána Uszmán Hán hasonló agresszív módban kapcsolódott be, mint többen az első félidőben, így az erőfölény 61/1-gyel zárult. Ez még mindig olyan állás volt, ahonnan lett volna esély a sikeres kergetésre, de most hirtelen megváltozott valami, és megindult az összeomlás. Előbb az amúgy lassan haladó Hope esett ki, majd a nagy fiatal reménységnek tartott (17 éves) Alí Ráza ejtette ki Kámrán Gulámot. Sőt, a 10. játszmában aztán tovább bizonyította, hogy talán nem túlzóak a vele szembeni elvárások: két egymás utáni labdából végzett Bracewellel és Turnerrel is, így a félidő fele 88/5-tel érkezett el – most már egyértelműen a Pesavar volt a nagy esélyes. Az ellenfél sorsa aztán a 11. játszmában pecsételődött meg véglegesen, amikor Jakúb is már a második mai kapuját szerezte meg, méghozzá az eddigi legveszélyesebb ember, Uszmán Hán ellen, aki már 44-nél járt, mindössze 21 labdából. A hátralevő időben aztán a maradék négy kapu is elég gyorsan elveszett, ráadásul a kékek közben pontot is alig gyűjtöttek (egyetlen határ jött csak össze részükről): Alí négyes zsákmánnyal zárt, de Jakúb is eljutott 3-ig, sőt, még Owen is összehozott kettőt. És mivel mindezeknek köszönhetően a Multán már a 16. játszmában, 107 futással elfogyott, ez a vereség romba döntötte a nettó futási arányukat – míg a Pesavarén jelentőset szépített.
