Iszlámábád: már négyből négy, és újfent gond nélkül

2025. április 20. – Szerző: Krikettgalaxis

Egyre nagyobb kérdés, hogy vajon le lehet-e győzni egyáltalán idén az Islamabad Unitedot a PSL-ben. Merthogy ma is egy újabb, könnyed sikert arattak, most a Karachi Kings ellenében, és bár még messze vagyunk a csoportkör felétől is, már most szinte biztos továbbjutónak érződnek.

Az iszlámábádi Faiszal-mecset, Pakisztán nemzeti mecsete (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Három győzelemmel és nulla vereséggel az élről várta ezt a mérkőzést a United – ez meggyőző. De annyira a Karacsi sem volt rossz: ők háromból kettőt nyertek, és a dobogó alsó fokán állomásoztak. Érdekesség, hogy eddig mindkét csapat minden alkalommal otthon játszott: most ennek értelemszerűen meg kellett szakadnia. Ez a találkozó Karacsiban volt, így alkalom adódott arra, hogy kiderüljön: vajon mit tud idegenben az IU?

Az Iszlámábád számára azonban érkezett egy kellemetlen hír: ausztrál légiósuk, Matthew Short ugyanis rásérült az előző sérülésére, amit még a Bajnokok Trófeája során szedett össze – pedig már szépen haladt a felépülés útján, de így most már biztos, hogy idén nem mutatkozik be a PSL-ben. Bemutatkozott viszont Mohammad Naváz, aki korábban másik klubokban játszott, és újra bekerült a csapatba Ben Dwarshuis is, míg a két kimaradó ember Andries Gous és Riley Meredith volt. A Karacsi csak annyit változtatott, hogy a fiatal Mohammad Riázulláh helyett ma a nála csak alig idősebb Szád Beg kapott lehetőséget.

A pénzfeldobást a United nyerte, és a dobást választották, így ütni Tim Seifert és David Warner jött be a kezdéskor. De ők igen gyengén kezdtek: Warner konkrétan 3 futás megszerzése után ki is esett, a helyére bejövő James Vince pedig 4 után. Közben ráadásul az első 4 játszmában egyetlen határt sem tudtak ütni, így ha nem lett volna Naszím Sáh három, illetve Jason Holder egy, de ötöt érő széles extrája, a karacsiak a mélységek mélységében találhatták volna magukat. A folytatásban azért Seifert és Beg azért összehozott egy-két négyest, így legalább az erőfölény végére 41/2-ig tudtak szépíteni. Gyorsítás pedig a következő időszakban sem érkezett, de legalább újabb kiesések sem jöttek – egészen a 10. játszmáig, amikor is a 20 pontos Beg búcsúzott, így a félidő felénél 63/3 volt az állás. Ami igen kevésnek érződött, szóval szükség lett volna néhány hatosra vagy valami ilyesmi, de az eddig nem volt egy sem, sőt, négyes is a 8. játszmában utoljára. A következő pedig a 14-ediknek a végén, ráadásul közben még csak egy árva dupla futás sem volt, tripláról meg ne is beszéljünk – kiesés viszont jött még egy, amikor Imád Vaszím dobta-elkapta Seifertet. Azt a Seifertet, akinek így 37 labdából 30 futása gyűlt csak össze: ez Húsz20-ban elég gyatrának tűnik, de még így is ő lett ma csapata legjobbja! Ugyanis ezen a nehéz pályán, ahol a labdák alacsonyan maradtak, megragadtak a talajon, mások sem villogtak egyáltalán: csak a 9. rendű Abbász Afrídí volt az, aki az utolsó két játszmára olyan minden mindegy alapon bátran kísérletezett: ő hozta össze a félidő első hatosát, és ha már összehozta, hát beütött még kettőt, így hirtelen 24 futást adott hozzá csapata teljesítményéhez. De a Kings még ezzel együtt is csak 128-ig jutott el, ami, hiába nem volt túl ütősbarát a pálya, nem látszott túl nagy kihívásnak a vendégek számára.

Az Iszlámábádnak tehát nem kellett annyira igyekeznie – Száhibzádá Farhán, az egyik nyitójuk mégis nagy lendülettel vetette bele magát a játékba. Rövid idő alatt 5 négyest (ebből hármat egymás után) és egy hatost is bemutatott, így 3 játszma után a csapat teljesített aránya közel duplája volt a hátralevő szükséges aránynak... Aztán viszont jött a 4. játszma, és bár azt nem állítjuk, hogy ebben a Karacsi megfordította volna a dolgok menetét, de azért fordított rajta egy kicsit: Haszan Alí előbb Warner szép, futás közbeni elkapásának segítségével kiejtette Farhánt, majd néhány labdával később a helyére beálló Colin Munrót is kidobta egy jócskán befelé görbülő labdával. Az erőfölény végén aztán az eddig nem sokat mutató, bár az elejétől fogva bent levő Ázam Hán is beütött egy 6–4-et, így 6 játszma után az állás 48/2 volt: nehéz lett volna elképzelni, hogy ezt még a Kings megnyeri valahogy... Mostantól egyébként a két Hán, Ázam és Sádáb Hán ütött, akik a félidő feléig minden játszmában hoztak néhány kisebb futáson kívül egy-egy négyest is (na jó, egyszer csak egy 4 mellé extrát), így 10 játszma elteltével 75/2-t mutatott az eredményjelző. Ezek után a négyesek érkezése szünetet tartott, megjelent viszont két hatos, szóval a haladás maradt nagyjából a régi ütemben, és a 14. játszmában már a csapat 100-asa is meglett. Ekkor ugyan megjelent dobóként a szurkolók által már nagyon hiányolt Mohammad Nabí, és rögtön a 3. labdájából eredményes is volt Ázam Hán ellen, de ez már későn jött, innen a fővárosiak már nem tudták elbukni. A végén még kiesett ugyan a 47-nél tartó Sádáb Hán is, de a 18. játszma elején meglett a csapat győzelme: sorozatban a negyedik!

Ezzel természetesen a United maradt is a tabella élén, viszont a vesztes Kings is ugyanúgy harmadik, mint eddig.