Eső és sötétség miatt is rövidebb lett a teszt 3. napja
2025. április 22. – Szerző: Krikettgalaxis
Később kezdődött és korábban fejeződött be a Banglades és Zimbabwe közötti teszt harmadik napja. A lejátszott 44 játszma alatt pedig csak annyi történt, hogy Banglades 137 futással gazdagodott, miközben 3 kapuval szegényedett. Érdekes, kiegyenlített állás.
Egy tesztmérkőzés (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Izgalmas folytatás volt várható azok után, hogy az eddigi két nap elég ellentétesre sikerült: az első Zimbabwének ment jobban, a második Bangladesnek. De ez a folytatás reggel egyelőre még csak lett volna várható
, ugyanis előző estétől folyamatosan esett az eső, és még reggel is szemerkélt – ami persze nem nagy csoda, mert a helyszín, Szilet az egyik legcsapadékosabb területen fekszik az országban. Viszont emiatt a pálya vízelvezetőrendszerét szépen kiépítették, így az eső elállta után általában nem szokott kelleni sokat várni, hogy máris lehessen játszani.
10 órakor, körülbelül akkor, amikor a csapatok megérkeztek a helyszínre, azonban még esett. Végül olyan fél 12 táján állt el, és néhány perc múlva már el is kezdték eltávolítani a ponyvákat a téglányról. A játék végül 13 órakor kezdődött el, az ebédszünet után.
A pályán Máhmudul Hászán Dzsaj és Maminul Hak volt bent ütni, csapatuk 57/1-es állásánál, azaz 25 futásos hátrányában, 13 játszmányira bent a 3. játékrészben. A kezdeti pár játszma elég eseménytelenül telt, talán az első izgalmat
egy 4 mellé extrás dobás hozta a 18. játszma végén. Aztán hamarosan jött egy igazi 4-es is, és az amelletti apró pontocskákkal együtt úgy tűnt, Banglades mindjárt összeszedi a hátrány eltüntetéséhez szükséges 25-öt. Ám még mielőtt ez megtörtént volna, a rövid labdák ellen már egy ideje szenvedő Hászán Dzsaj ki is esett egy ilyen típusú dobásból. Banglades viszont nem ijedt meg: rövidesen az új ember, Nádzsmul Hoszen Sánta kapitány két egymás utáni négyest hozott, amivel pozitívba fordult a csapat mérlege – igaz, két kapujuk el volt veszve, így előnynek ezt még nem nevezhettük, legfeljebb lélektani előnynek. És Hoszen Sánta a folytatásban sem volt rossz, így bizonyára igen bosszantó lehetett a zimbabweieknek, amikor a 26. játszmában (a meccsen nem először) Nyasha Mayavo elejtett egy (könnyű) elkapást... De Hak is jól haladt, és már az 50-est közelítette – ami viszont mégsem lett meg neki, mert a 35. játszma végén Victor Nyauchi dobásába csak az ütője vállával tudott beleérni, és Mayavo kapus ezúttal már nem hibázott. A 38. játszmában egy labda Hoszen Sánta vállát találta el, onnan meg a sisakjára pattant, így szegényt több okból is vizsgálnia kellett az orvosnak a következő időszakban, de szerencsére nem lett komolyabb baja – viszont valószínűleg nagyon jól jött volna neki a teaszünet, amit a 42. játszma után terveztek megtartani. Csakhogy már ebben a játszmában jött egy újabb kapu, méghozzá Musfikur Rahimé, így a szünetet megtartották ekkor: nyilván a sérülésnek jót tett, de a hangulatnak nem annyira, hogy emiatt pár dobással hamarabb lehetett pihenni. Az állás 155/4 volt, ami lényegében 73/4-nek felelt meg.
Az utolsó játékmenet új ütőse Dzsáker Álí volt, aki több szerencsés négyest is összehozott, aztán pedig Hoszen Sánta elérte a maga 50-esét: úgy tűnt, Banglades megint jó pályára állt – már csak azért is, mert a 48. játszmában 100-ra növelték az előnyüket is. Majd a 100-at igazán csigalassúsággal, de tovább és tovább növelgették, miközben a pályát érő fény ereje egyre gyengült. A bíró az 55. játszma után már meg is mérte az erősségét, de akkor még elégedett volt vele – nem úgy, mint két játszmával később, 16:40 körül: akkor szünetet is rendelt el, és a játékosok visszatértek az öltözőkbe. Hamarosan pedig megérkezett a hír: ez a szünet nem csak ideiglenes, hanem mára vége a játéknak. Az állás 194/4 volt, ami 112-es bengáli előnyt jelentett.
