Megvan a válasz: igen, legyőzhető az Iszlámábád
2025. április 30. – Szerző: Krikettgalaxis
Elszenvedte idei első vereségét a PSL-ben az Islamabad United, méghozzá nem is kis különbséggel: a házigazda Lahore Qalandars 88 futással múlta felül őket. A kalandarok ezzel följöttek a tabella második helyére.

A kép szerzője: Muhammadhasnainnaeem (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Az Islamabad United az első 5 meccsén végigszántott mindenkin, viszont legutóbbi fellépésük óta egy teljes hét telt el, ami egy 6 csapatos ligában elég furcsa időbeosztást jelez. Vajon mennyire befolyásolta ez a hosszú szünet a formájukat? – ez volt itt a legfontosabb kérdés. Ráadásul ők még nem is játszottak itt, Lahorban, ahol a hazaiak már kétszer is felléptek az elmúlt 7 napban, és kitapasztalhatták, milyen a pálya. Így aztán hiába a vörösök 100%-os mérlege, egyáltalán nem vehettük lefutottnak ezt az összecsapást már a kezdés előtt.
A játék ugyanazon a sávon zajlott, mint a tegnapi, amikor az első félidőben egy elképesztően alacsony pontszám született, viszont kiderült, hogy nem azért, mert a talaj rossz lenne, ugyanis a kergetés pedig rekordgyorsan és könnyedén történt meg. A mai pénzfeldobást a fővárosiak nyerték, és a dobást választották. Csapatukban rendkívül sok, öt változtatást hajtottak végre a múlt hetihez képest: kimaradt Colin Munro, Mohammad Naváz, Szád Maszúd, Riley Meredith és Szalmán Irsád is, helyükre pedig Szalmán Ága, Ázam Hán, Ben Dwarshuis, valamint a két testvér, Naszím Sáh és Hunain Sáh érkezett – utóbbi idén először. A Lahor ezzel szemben teljesen ugyanazzal a 11-gyel állt ki, mint legutóbb. Ez egyben azt is jelentette, hogy ott volt náluk Tom Curran is – ami azért érdekes, mert neki az egyik testvére, Ben Curran éppen ma játszott a zimbabwei válogatottban egy tesztmeccsen, másik testvére, Sam Curran pedig a Chennai Super Kings játékosaként szerepelt szinte pontosan egy időben ezzel a meccsel az IPL-ben!
A mai nyitó ütősök Fáhar Zamán és Mohammad Naím voltak. Előbbi ugyan egy 4-essel kezdte a félidőt, de utána máris 5 pöttyös labda következett, majd még kettő társa ellen. A hasonlóan döcögős haladás aztán egészen a 4. játszma feléig kitartott, de akkor hirtelen... Naím beköszönt három egymás utáni négyessel, majd Zamán jött a meccs első maximumával, és a csapat pontaránya máris egész elfogadhatóra változott. Igen ám, de még az erőfölény vége előtt túl nagy kockázatot vállaltak egy szimpla futással: nem számítottak arra, hogy Dwarshuis ilyen szépen megállítja, majd azonnal rá is hajítja a labdát a kapura, márpedig ez megtörtént, így Naím kiesett, és végül az erőfölény 56/1-re végződött. A következő 4 játszmában hol gyorsabban (több egymáshoz közeli négyessel), hol hosszabb határmentes szakaszokkal haladt előre Zamán és Abdulláh Safík, mígnem el nem érték a félidő felét: akkor 87/1-et mutatott az eredményjelző. Rövidesen Zamán még egy négyest összehozott, és már igazán nem járt távol az 50-estől, de a következő labdát már nem találta el, és mivel túlzottan előremerészkedett, sima leverés lett a vége. Nem túl sokára Safík is búcsúzott, de akkor már neki is volt 22 futása, viszont Daryl Mitchell és a most bejövő új ember, Sam Billings egy ideig még nem kezdett lendületbe jönni: a 15. játszma első dobása után összeadva még csak 14 futásuk volt 17 labdából. Innentől viszont Billings is lehozott egy 6–4-et, Mitchell is egy 4–6–6-ot, majd utóbbi búcsúja után Billings igen hamar még három hatossal jelentkezett. Az utolsó két játszma aztán Sikandar Razáról szólt, aki pillanatok alatt hármat ütött be mindkét típusú határból, így a csapat két dobással a vége előtt már 208-on állt. Igaz, hogy ekkor egy széles labda után Jason Holder ebből a két utolsó dobásból két kaput szerzett, de összességében így is a Lahor lehetett elégedettebb az elért eredményével. Az ütősök között igazán kiemelkedő egy sem volt, de az első hat közül mindenki legalább 22-t gyűjtött, de többen 40 körüli eredményt is fel tudtak mutatni.
Az IU azonban nyilván nem adta fel. A kergetést az a Száhibzádá Farhán kezdte, aki kirobbanó formában volt, és az az Andries Gous, aki gyengébb kezdés után múltkor már tarolt. Most azért egy kicsit csendesebben kezdtek, sőt, Sahín Sáh Afrídí, ha nem is az első játszmában, ahogy szokta, de a harmadikban ki is ejtette egyiküket, méghozzá Farhánt: az elkapást végrehajtó Raza vad ünneplése is mutatta, milyen fontos pillanat volt ez a csapat számára! Gous és a harmadik rendű Szalmán Ága játéka azonban bosszanthatta még az LQ-t: egyelőre túl jók voltak, és a lassú kezdés ellenére 49/1-es erőfölényt hoztak össze a Unitednak. Mielőtt viszont túlzottan belemerültek volna az ütésbe, a 10. játszmában Raza dobóként is lecsapott egy szép kidobással, amivel Ágát ejtette ki. A félidő felénél az állás 87/2 volt, ami majdnem ugyanolyan jó volt, mint az ellenél 87/1-e ugyanekkor... Vagyis a folytatás igen izgalmasnak ígérkezett. De nem lett az. Már az első labdából LKE-vel búcsúzott Ázam Hán: ő volt Hárisz Rouf mai első áldozata – és ezzel már el is árultuk, hogy ezek szerint később lett neki még több is. Igen, például a 13. játszmában két egymás utáni dobásból végzett a legveszélyesebb mai emberrel, Gousszal (neki a középső karójába talált be), majd a beálló Holderrel is – de mindez már csak azok után történt, hogy előtte Ászif Afrídí is kiejtette Heider Alít. Ezt mind összegezve azt kaphattuk, hogy a 13. játszma végére 104/6 volt az állás, így az izgalmaknak befellegzett. És az Iszlámábádnak is: a következő két játszmában alig gyűlt össze pár apró futás, és az itteni Curran
is összehozott egy kaput – vagyis: mindhárom testvér ma hozzátett valamint a maga meccséhez – igaz, a másik kettő vesztes csapat tagja volt. Most már igazán csak rövid idő kérdése volt a lahori győzelem, amit aztán még tovább siettetett Raza újabb két kapuja a 16., és Rouf újabb kiejtése a 17. játszmában: ezzel el is fogyott az ellenfél, és súlyos, 88 futásos vereséget szenvedett.
Ezzel az IU számára egy tavaly óta húzódó 10 meccses győzelmi sorozat szakadt meg: ez persze így is PSL-rekord! És így is maradtak a tabella élén, de most a Qalandars föllépett közvetlenül mögéjük.