Nagy lépést tett a Gudzsarát a továbbjutás felé

2025. május 2. – Szerző: Krikettgalaxis

Tizedik meccsén már a hetedik győzelmét is megszerezte a Gujarat Titans az IPL-ben, méghozzá az idén gyengélkedő Sunrisers Hyderabad ellen, így a titánoktól már csak valami borzalmas szezonbefejezés vehetné el a továbbjutást.

A Hathíszinh dzsainista templom Ahmadábádban (illusztráció)

A kép szerzője: Kalyan Shah (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Ezt a mérkőzést megelőzően még nagyon nehéz lehetett a számolgatás, ugyanis a két résztvevő még csak 9 mérkőzéssel rendelkezett, míg a többiek már legalább 10-zel. Most viszont végre befoltozódhatott ez a kis lyuk, és sokat tisztulhatott a kép. A Gudzsarátnak egyébként 12, a Haidarábádnak pedig csak 6 pontja volt, ami a 4., illetve a 9. helyhez volt elég, de a titánok nyakában ott lihegett a Delhi is, szintén 12-vel, így nekik ezért lett volna fontos a győzelem – az SRH-nak pedig azért, hogy megtartsák az amúgy nem túl nagy esélyüket a továbbjutásra. Bár igaz, még egy esetleges vereség sem jelentett volna számukra biztos búcsút – csak majdnem biztosat.

A meccset Ahmadábádban rendezték, egy igazán hírhedt, amúgy fekete talajú sávon: ugyanazon, amelyen a 2023-as vébé döntőjében a Sunrisers mostani kapitánya, Pat Cummins győzelemre vezette az ausztrálokat India ellen... Cummins ma is győzelemmel kezdett: a pénzfeldobás megnyerésével, így választhatott, és a dobást választotta. Legutóbbi összeállításukon ők semmit sem módosítottak, a titánok ellenben egyet igen: ott Karím Dzsanat helyét az a Gerald Coetzee vette át, aki idén még nem szerepelt egyszer sem.

A Gudzsarátot sokszor érte az a kritika, hogy túlságosan függnek a magas rendű ütőseiktől. Ha ők jól teljesítenek, akkor minden rendben, de ha nem, akkor küszöbön az összeomlás. Lássuk, ma mire jutottak! Először is Száín Szudarsan és Subman Gil. Eleinte olyan átlagos tempóban haladtak, de a 3. játszmában az egykori Titans-játékos, Mohammad Samí labdáiból Szudarsan öt darab 4-est szerzett (egy közbeékelődött nullással), majd az új játszma Gil részéről is két 4-essel kezdődött, így összesen 6 darab négyest láthattunk egymás után! Aztán egyebek mellett az 5. és 6. játszma fordulóján is jött öt (!) darab belőlük megint sorozatban, így az erőfölény 82/0-ra végződött, ami a Gudzsarát valaha volt legjobb erőfölénye lett! Utána viszont megérkezett a mai első pörgető, Dzsísán Anszárí, és vele együtt a mai első kapu is: egyik, csalóka labdáját Szudarsan csak a kapushoz tudta élezni. (Érdekesség, hogy tegnap két ütős is éppen 23 labdából elért 48-cal fejezte be a maga meccsét, és ma neki is pont ennyiből pont ennyije volt...) Ráadásul sem ebben, sem a következő játszmában nem jött újabb határ, így egy pillanatra azt lehetett hinni, most tartósabban megtorpan a GT – de nem, Gil és a 3. rendű Jos Buttler visszatalált a megkezdett útra, és a félidő felére már 120/1-ig emelték a csapatot, ráadásul Gil közben az 50-et is átlépte. Hamarosan viszont Buttler ellen is adódott egy kiejtési lehetőség, de Cummins elejtette az elkapási esélyt. De ha így nem sikerült kiejteni újabb embert, hát a saját hibájukból már igen: a 13. játszmában egy sima szimplát egyszerűen túl kényelmesen futottak, nem siettek, és így a kapus segítségével sikerült egy kifutást összehozni a 76-nál tartó Gil ellen. Ezek után érezhető lassulás volt észlelhető a pontszerzésben, de aztán a 17. játszmában Buttler újra megjelent néhány határral, és elérte a maga 50-esét is, és csak 64-gyel esett ki a végéhez közeledve. Az utolsó játszma igen mozgalmasra sikeredett: Dzsajdev Unádkat dobásaiból két hatos és három kapu született, így a végére a titánok 224/6-ig jutottak el. Ez szép, de a Sunrisers ellen akkor sem életbiztosítás, ha mostanában gyengélkedtek az ő ütőseik is...

És bizony az első játszmát a szokásos nyitó pár, Abhisek Sarmá és a becserélt Travis Head máris 15 futással hozta le, és bár utána ezt a sebességet nem tudták tartani, de a 4 játszma utáni 45-tel is elégedettek lehettek. Érdekesség, hogy eddigre mindkettejüknek három határja volt, de Headnek ez mind 4-es, Sarmának pedig mind 6-os formájában. A következő játszmában viszont Prasziddh Krisná dobása és Rásid Hán szép elkapása összekombinálódva Head kiesését okozta, a pontszerzés pedig kicsit lassulni kezdett, így az erőfölény vége már csak 57/1 lett. A következő játszmák pedig (legalábbis az elejéhez képest) igen takarékosan sikerültek a titánoknak, sőt, Coetzee a 10. játszmában meg is szerezte idei első kapuját az igen szenvedősen játszó Kisan ellen, így a félidő fele 85/2-vel érkezett el. Abhisek Sarmá viszont folytatta a hatosokkal való üzérkedést: a 12. játszmában is éppen egy maximum segítségével lépte át az egyéni 50-est, egy játszmával később pedig már 67-nél járt, amikor Ráhul Tevatijá majdnem bemutatta a hét elkapását, a határ mellett, egy kézzel, de csak annyi sikerült neki, hogy legalább a pályán belül tudta tartani a labdát. A következő játszmában ugyancsak Sarmá egy LKE-t is megúszott, de a 15. játszma végén Isánt Sarmá már ki tudta ejteni, így az utolsó előtti ember is odalett, akitől még esetleg várhatták volna a csodát – az utolsó pedig Heinrich Klaasen volt. Még 86 futás hiányzott volna 30 labdából, de 3 dobás múlva Klaasen is kiesett, és a csodavárás véget ért... Nem mintha például Aniket Varmá vagy Nítís Kumár Reddí rossz ütős lenne, de abban már nem bízott talán senki, hogy innen megmentik a meccset. Nem is mentették. Kumár Reddí még összehozott egy gyors 21-et, később Cummins is egy szintén gyors 19-et, de ezek is csak arra voltak elegendők, hogy a vereség mértéke csökkenjen. De az még így is 38 futásos lett.

A titánok ezzel följöttek a második helyre, ami már nagyon valószínűvé teszi a továbbjutásukat, ráadásul további jó hír volt számukra, hogy Krisná időközben újra magához vehette a lila sapkát, mert megint ő vezeti a torna dobóranglistáját, miközben Szudarsané meg a narancs sapka a legtöbb futásért.