Tét nélküli, de izgalmas volt a mai első PSL-találkozó

2025. május 18. – Szerző: Krikettgalaxis

Az utolsó labdából húzta be a győzelmet a listavezető Quetta Gladiators a Multan Sultans ellen a délutáni PSL-meccsen, így a szultánok történetük eddigi legrosszabb szezonját fejezték be, míg a lilák megnyerték az alapszakaszt.

Kvetta éjjel (illusztráció)

A kép szerzője: Beluchistan (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0

Mondhatnánk, hogy amikor egy elsöprően játszó, a tabellát vezető csapat találkozik az utolsó helyen állóval, amelyik eddig számos alkalommal óriási vereségekbe szaladt bele, akkor a mérkőzés már réges régen lefutott. De nem mondjuk, méghozzá több okból. Az első, hogy a szárnyaló Kvetta olyannyira szárnyalt eddig, hogy már be is biztosították a helyüket az első elődöntőben, így ma nem igazán volt miért küzdeniük, a Multán meg már régen elvesztette az esélyét a továbbjutásra, így igazán felszabadultak lehettek. A másik ok az az, hogy a gladiátorok sikereiből nem elhanyagolható részt vállaltak eddig új-zélandi játékosaik, többek között Finn Allen, aki eddig 160 futást gyűjtött náluk idén, ám ők nem tértek vissza Pakisztánba a kényszerszünet után.

A helyszín, mint mostanában minden meccsen, Ravalpindi volt, ahol hatalmas forróság uralkodott, ráadásul ez egy délutáni meccs volt: nem is csoda, hogy a pénzfeldobást megnyerő Multán az ütéssel való kezdést választotta. Csapatukat jócskán felforgatták: hiányzott belőle a múltkorihoz képest Shai Hope, Ashton Turner, David Willey és Faiszal Akram is, míg helyükre 4 olyan ember került be, akik még soha nem játszottak a PSL-ben: a máshonnan már ismert Dilsán Madusanka és Peter Hatzoglou, valamint a legtöbbek számára teljesen ismeretlen pakisztáni Dzsahánzeb Szultán és Hamájun Altáf. De még ennél is jobban megváltozott a gladiátorok összeállítása: Allen és új-zélandi honfitársa, Mark Chapman mellett kimaradt még Rilee Rossouw, Kuszal Mendisz és Mohammad Ámir, akik helyére Havádzsa Náfaj, Aviska Pranándu, Dinés Csandimál, Dánis Azíz és Uszmán Tárik került. A két Srí Lanka-inak, Pranándunak és Csandimálnak szintén ez volt élete első PSL-találkozója.

A két nyitó Jászir Hán és Mohammad Rizván volt, akik érdekesen kezdtek: négy nullás után három négyes jött egymás után, majd Rizván kiesése: neki Fahím Ásraf találta el a középső karóját. Így máris, elég hamar bemutatkozhatott Dzsahánzeb Szultán, ő pedig meg is hálálta a bizalmat: hamar beütött két négyest, majd amolyan közepes sebességgel haladva nem rossz kiegészítő szerepet töltött be Hán mellett, aki viszont a maga részéről eredményes, agresszív játékot mutatott be. Az erőfölény 56/1-re végződött, majd Szulán megszerezte első PSL-hatosát is – igen ám, amikor következőre is megpróbálkozott egy nagy ütéssel, csak élezés lett belőle, és a csúcson elkapták. És hamarosan Hán menetelésének is vége szakadt: bár már csak 5 futás hiányzott neki az 50-eshez, de Tárik ma már másodszor volt eredményes ma, amikor LKE-vel kiejtette őt. A félidő fele 82/3-mal érkezett el, a következő időszakban pedig megláthattuk, mire képes egy másik újonc, Altáf. Két négyesre például ő is képes volt, de aztán 16-nál tovább nem jutott, ráadásul ahogy Szultánt Hán, úgy őt Taijab Táhir homályosította el egy kicsit, ugyanis Táhir eközben jóval eredményesebben játszott. De a 15. játszma végén ez az eredményes játék is véget ért 36 futásnál: Tárik mai harmadik áldozata lett. A hátralevő időszakban még néhány ütős próbálkozott, de túl mély nyomokat egyikük sem hagyott, csak Sáhid Azíz játéka volt látványos, aki 13 dobás után már 29-en állt, és csak utána, majdnem az utolsó pillanatban tudták csak elkapni. A Multán végül 185-ig jutott el, ami ezen a pályán inkább átlag alattinak tűnt.

A második félidő nyitó ütősei Szaúd Sakíl és Havádzsa Náfaj voltak, akik ezúttal rendkívül ellentétes pályát futottak be, annak ellenére, hogy nem sok időbeli különbség volt a kiesésük között. Az erőfölényben egyikük sem búcsúzott, de például ekkor Náfaj már 40, míg Sakíl csak 14 futással rendelkezett, pedig csak minimálisan nézett szembe kevesebb dobással. A 8. játszmában Náfajnak már az 50-ese is meglett, aztán viszont Azíz dobását a saját kapujára élezte, és véget ért a menetelése. Sakíl a következő játszmáig bírta, de nem hogy az 50-est nem közelítette meg, de még csak 20 futása sem volt akkor, amikor kiesett, egyébként szintén kidobásból. És még a félidő fele előtt (igen kevés ponttal) kiesett Prandándu is, így az állás 10 játszma után 90/3 volt: tulajdonképpen nem olyan rossz kvettai szempontból. De azok után, hogy a következő 3 labdából Csandimál egy 6–4–4-et hozott le, megismételhettük az iménti állítást, csak már a tulajdonképpen és az olyan szavak kihagyásával: nem rossz kvettai szempontból! A győzelem innentől már sima is lehetett volna számukra, de a Multán még visszajött a meccsbe, nem utolsó sorban a 13. játszmának köszönhetően, amit Ubaid Sáh dobott: akkor csak egyetlen futás született, miközben Csandimál búcsúzott – és később is voltak csendesebb időszakok, ráadásul a 18. játszmában újabb két ember esett ki: Azíz már a 3. kapuját gyűjtötte be, és egy kifutás is volt. De hiába ez a gyengébb kvettai időszak, mindeközben ott volt a pályán a 4. rendű Haszan Naváz, aki minden kiesést elkerült, és bár majdnem kifutás lett a vége, de a 19. játszmában az 50-esét is megszerezte egy duplából. Az utolsó játszma előtt 11 futás hiányzott a QG sikeréhez: ezt a játszmát Mohammad Hasznain dobta, és amikor egy 0–2–0-val indított, egész szép esélyei csillantak fel a Multánnak. De ekkor Naváz beütött egy hatost, és minden megváltozott: hiába sikerült aztán a következő dobásból még egy kifutást összehozni, a legutolsót Naváz megint 6-osra zúdította, így megnyerte a mérkőzést a liláknak.

Azok után tehát, hogy az elmúlt 5 évben kivétel nélkül mindig a dobogón végeztek, idén a szultánoké lett az utolsó hely. A Kvetta viszont pont fordított utat jár be: ők az utóbbi 5 évben pont hogy egyszer sem szereztek érmet, most viszont biztos, hogy fognak, ugyanis az első elődöntőbe jutottak be, ahonnan a legrosszabb esetben is a 3. helyig vihetik a végére.