Egyre közelebb első Fakanalához a CSK
2025. május 20. – Szerző: Krikettgalaxis
Tavaly az ötszörös bajnok Mumbai Indians végzett az utolsó helyen, azaz az övék lett az úgynevezett Fakanál. Idén a másik ötszörös bajnoknak, a Chennai Super Kingsnek van erre a legtöbb esélye: ma ugyanis kikaptak még az utolsó előtti Rajasthan Royalstól is, így már nagyon nehéz dolguk lesz, ha el akarnak kerülni a végén a 10. helyről...

A kép szerzője: Chainwit. (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
És megérkezett a 2025-ös IPL roncsderbije: a 6–6 ponttal a tabella alján szerénykedő két csapat között, akik nem mások, mint a.... a Royals és a Super Kings! Ki hitte volna pár hónappal ezelőtt? A Rádzsasztánnak a mai volt az utolsó esélye, hogy elkerülje a végső utolsó helyet, de a CSK egy fokkal jobban állt: nekik még ezen kívül is volt hátra egy meccsük – igaz, a félelmetesen erős Gudzsarát ellen.
A Fakanállal járó szégyent persze mindenki szerette volna elkerülni, így nem kis tétje volt a mai meccsnek. Ennek ellenére mégis sok szurkoló fejében még most is csak Mahendra Szinh Dhoní járt: mivel a kényszerleállás és a várható időjárás miatt a maradék meccsek helyszíneit is átrendezték, így ez a mostani találkozó sem az eredetileg tervezett módon Csennaiban volt (ahova túl sok esőt jósoltak), hanem Delhiben – lehet, hogy akkor a közönségkedvenc Dhoní már nem is játszik többet hazai pályán? Nem volt/lesz búcsúmeccs? Ha egyáltalán búcsúzik, mert nála sosem lehet tudni, mi lesz jövőre...
Ugyancsak érdekes lehetett ez a meccs a jövőépítés szempontjából. Bár az idei szezon kritikán aluli volt a csapatoktól, azért mindketten fel tudtak mutatni egy-egy nagy reménységű fiatal ütőstehetséget: Ájus Mhátrét a sárgák, Vaibhav Szúrjavansít a kék-rózsaszínek. Ez is egy kiváló alkalom volt számukra is, hogy tovább gyűjtsék a tapasztalatot és fejlődjenek.
A pénzfeldobást nyerő és a dobást választó RR egyet változtatott a legutóbbi összeállításán: Fazalhak Fárúkí helyett ismét Juddhvír Szinh kapott lehetőséget. Ezzel szemben a CSK teljes egészében azzal a 11-gyel állt ki, amelyik a legutóbbi meccsüket a csere után befejezte.
Az első két ütős Devon Conway és Ájus Mhátre volt, és kettejük közül Conway indult meggyőzőbben, ám ő is esett ki előbb: Juddhvír Szinh már a második játszmában kiejtette – ahogy a Conway helyére bejövő Urvil Patelt is, így a sárgák 12/2-re álltak 12 dobás után... Ekkor Mhátre még csak 2 futással rendelkezett, de a következő rövid időszakban gyorsan beütött egy hatost és 8 négyest, és már majdnem az 50-es is meglett az erőfölényben, de akkor egy újabb nagy ütése már nem jött össze, és a határ közelében Kwena Maphaka elkapta: neki ez már a második elkapása volt ma, ráadásul mindkettő egészen látványos! De mivel a 4. rendbe előléptetett Ravicsanran Asvin is jól kezdett, így az erőfölény 68/3-mal zárult, ahol a 68 már kifejezetten szép lehetett az idézőjeles hazai
csapatnak. De aztán sem Ravicsandran, sem a másik rutinos pörgetőlegenda, Ravindra Dzsadedzsá bentléte nem nyúlt hosszúra, a 8. játszmában már mindketten visszamehettek a pavilonba. Dewald Brevis viszont megint jól ütött, így a félidő felére 102/5-ig jöttek föl: itt megint a 102 volt szép az ütősöknek, de a per 5 azért jóval inkább az ellenfélnek tetszhetett. A következő 2 játszma után ráadásul a 102 már 128-ra nőtt, így megint kinézett egy 200 fölötti cél az RR számára – azonban a folytatásban mégiscsak sikerült ezt lejjebbtornászniuk. Jöttek a takarékosabb játszmák, aztán jött Ákás Madhvál is, és végzett az 50-es felé száguldó Brevisszel – a folytatásban pedig nem száguldott senki sehova. Néha még bejött egy-egy hatos, de azon kívül vajmi kevés hasznos ütést láttunk, Dhoní is inkább hátráltatta a csapatot a maga 100 alatti arányával, mint segítette – de úgy látszik, ő túl népszerű ahhoz, hogy ki merjék hagyni... Az utolsó játszmában ráadásul Madhvál még két kaput szerzett, így a 200 fölötti cél helyett csak egy 188 állt a rádzsasztániak előtt.
A kergetést Jasaszví Dzsájszvál és Vaibhav Szúrjavansí kezdte, és egy kicsit hasonlóan alakultak a dolgok, mint az első játékrész elején: az idősebb játékos indult jobban, de ő esett ki előbb – csak itt még nagyobb különbség volt a két ütős között, hiszen az első 32 futást mind egyedül Dzsájszvál gyűjtötte be, és amikor 37-nél kiesett, abból is 36 volt az övé... Aztán Szúrjavansí egyelőre a folytatásban sem gyorsult be, ahogy Szandzsu Szaimszan sem, így az erőfölény csak 56/1-re végződött, de persze ez sem volt rossz a Royalsnak. Az meg végképp nem, hogy a folytatásban jobban magukra találtak az ütősök: Szúrjavansí például a 8. játszmát egy 6–4–4-gyel zárta, így a félidő fele 95/1-gyel érkezett el, azaz a hátralevő szükséges pontarány kevesebb volt, mint az eddig teljesített. És akkor még most jött három újabb Szúrjavansí-hatos rövid időn belül (amivel az ütős az 50-et is átlépte), így 13 játszma után már 134/1 volt az állás. Azért emeltük ki pont a 13 játszmát, mert aztán a 14-edikben Ravicsandran dobásaiból mindkét ütőst elkapták – természetesen mindkettőt egy-egy újabb nagy ütési kísérlet során. És bár Riján Parág ezek után nem sok vizet zavart, de Dhruv Dzsurel annál többet: ő például 12 dobásból 5-öt határra ütött, és a dobók is kisegítették még őket jópár széles extrával, így a kergetés már a 18. játszma elején sikeresen véget ért.
Ezzel tehát még nem dőlt el, hogy a két csapat közül melyik lesz az utolsó, de az esélyek most már megfordultak: most már sokkal valószínűbb, hogy a Super Kingsé lesz a Fakanál. Hacsak nem győzik le nagyon nagy különbséggel a titánokat...