Negyedik a Karacsi, biztosan érmes a Lahor

2025. május 22. – Szerző: Krikettgalaxis

Lezajlott a PSL végselejtezője, méghozzá a lehető legnagyobb pakisztáni rangadóval: a Lahore Qalandars fogadta a Karachi Kingst. A találkozót a hazaiak nyerték, így a Kings idénre befejezte, méghozzá a 4. helyen, míg a kalandarok már nem lehetnek harmadiknál rosszabbak.

A lahori Bádsáhi-mecset (illusztráció)

A kép szerzője: Muhammadhasnainnaeem (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Egy ilyen rangadóból, mint a mai, sosem elég – szóval idén elég jól alakult, hogy a rájátszásban is összejött egy, csak azt az egyet sajnálhattuk, hogy nem a döntőben. És mivel, ellentétben a tegnapi első elődöntővel, most a vesztes már biztosan búcsút inthetett 2025-nek, esély sem volt rá, hogy mindkét csapat eljusson a legvégéig. Csak egy maradhatott, az pedig itt és most dőlt el, hogy melyik. Az előzmények szoros küzdelmet ígértek: a két együttes között csak egyetlen pont volt a különbség a tabellán, és egymás ellen is egyszer az egyik, másszor a másik nyert – érdekes módon mindig az, amelyik éppen idegenben játszott. Ezúttal Lahor volt a helyszín: akkor ez tehát a Karacsinak kedvezett?

Egy érdekes hír is kiszivárgott a kezdés előtt: a kényszerű leállás óta azért nem volt elérhető a DFR a tornán (ugyanis nem volt), mert a technikát üzemeltető csapat legalább egy része nem érkezett vissza Pakisztánba. Bár a pakisztáni szövetség vagy a torna vezetői hivatalosan még nem nyilatkoztak, de úgy tudni, a folytatásban, így még a döntőben sem lesz videóbírózás.

A pénzfeldobást a Karacsi nyerte, és az ütést választották. Csapatukban egyet változtattak legutóbbi fellépésükhöz képest: Ámir Dzsamál helyét Favád Alí vette át, míg a Lahornál annyi változás történt, hogy Sikandar Raza elhagyta a csapatot, hogy a zimbabwei válogatottban játszhasson az angolok elleni teszten (ahol azonban nem sok öröme akadhatott eddig...), a helyére pedig Bhánuka Rádzsapaksa került be, aki 2023 óta először játszott a PSL-ben. Érdekes, hogy hiába jött vissza hozzájuk most már Risád Hoszen és hiába egészült ki csapatuk egy új emberrel Mehedí Hászán Mirádzs személyében, a két bangladesi kiválóság nem kapott ma lehetőséget.

Az idő kissé (nagyon) meleg volt, a kezdés táján is még több mint 35 fok, de azért lassan kezdett lehűlni. A lelátókon természetesen rengeteg szurkoló foglalt helyet, akik kiváló hangulatot is teremtettek.

A Kings két nyitója David Warner és Tim Seifert volt, az első játszma pedig annak ellenére végződött 14 futással, hogy az első három labda nullás volt. A folytatás változó, de inkább több, mint kevesebb sikerrel zajlott az ütősöknek, egészen a 4. játszma végéig, amikor Sahín Sáh Afrídí dobásából Ászif Alí egy zseniális vetődős elkapással búcsúztatta Seifertet. De Warner még nagyobb lendületbe jött, mint ahogy indult, például csak a 6. játszmában egymaga 17-et adott hozzá az összpontszámhoz, ami így az erőfölény végére a 70-et is elérte. Ezek után jött viszont a rutinos Szákib ál-Hászán, aki amellett, hogy egy takarékos játszmát hozott le, a végén még James Vince-t is kiejtette, és a következő játszmában volt egy nagy esély Warner kiejtésére is, de akkor Hárisz Rouf elejtette a könnyű elkapást! De azért ezzel együtt sem sikerült nagyon rosszul ez az időszak az LQ számára, mert most nem gyűltek túl gyorsan a futások: a félidő felénél 93/2 volt az állás. Ráadásul Rouf javított is a hibáján azzal, hogy hamarosan dobóként legalább eredményes volt, igaz, nem a mai napon félelmetes Warner, csak Szád Beg ellen, de azért az is valami. A 13. játszmában aztán Warner egy újabb életet kapott, most Mohammad Naím hibázott el ellene egy csemegének ígérkező elkapást, és még következőnek sem ő esett ki, hanem Irfán Hán: de amikor már úgy nézett ki, az ausztrál akár 100-ast is szerezhet ma, azért csak kiesett, méghozzá elég csúfos módon, hiszen egy könnyű labdát ütött pont a rövid ferde láb mezőnyjátékoshoz... Az utolsó pár játszmában, amikor viszont a leginkább gyorsítania kellett volna a megmaradt ütősöknek, ez nem igazán sikerült: szinte felváltva jöttek a hatosok és az újabb kapuk, Rouf is például még két embert kiejtett, és az utolsó játszmában is három nullás dobás volt, így a Karacsi csak 190-ig jutott el. Ez lehetett volna több is, ha a végén jobban összpontosítanak, de kevesebb is, ha nincs a Lahor részéről az a sok mezőnyhiba (amiket nem is mind említettünk meg), vagy éppen nincs az a 4 rossz dobás, ami volt: ilyen sokat ők még sosem dobtak rosszat egy játékrészben történetük során.

A szakértők a meccs előtt olyan 200-as átlagot jósoltak, így ez a 190 talán egy kicsit kevés lehetett. Főleg azok után érződhetett annak, hogy Fáhar Zamán már az elején 15 dobásból 27-ig viharzott el, és nyitó társa, Naím is beütött két határt, mielőtt az 5. játszmában kiesett. De ez után a kiesés után Zamán még bejött egy 4–6–4-gyel, így az erőfölény 60/1-re végződött – igaz, aztán az 50-es már nem lett meg neki, mert a 9. játszma elején, 47-nél Favád Alí megszerezte ellene pályafutása 2. PSL-kapuját. A félidő fele 89/2-vel érkezett el, és igazán nem lehetett tudni, ebből mi kerekedik még ki: az ilyen meccseket szeretjük! A folytatásban az kerekedett, hogy Abdulláh Safík és Kuszal Perérá igen jól megtalálta a ritmust, és játszmáról játszmára szépen közelítették a célt. Safík a 15. játszma elején egy hatossal máris 50 fölé jutott, sőt, utána a következő labdát is kirepítette a pályáról, így 5 játszmával a vége előtt már csak 35 futás hiányzott a Lahornak: most már egyértelműen ők voltak az esélyesek. Tovább szomorította a KK-t, hogy ezek után ők is elejtettek egy elkapást, személy szerint a helyettesítő mezőnyjátékosként játszó Ámir Dzsamál, méghozzá a 61-nél tartó Safík ellen – szerencséjükre ezen kevés múlt, mert a következő dobásból Vince már egy amúgy jóval nehezebb esélyt sikerrel elkapott. Most Perérá mellé megérkezett Rádzsapaksa, a Srí Lanka-i társulás pedig már nagyon közel vitte a lahoriakat a célhoz: hiába esett ki a 19. játszma elején Perérá, hamarosan honfitársa igazán stílusosan, egy hatossal vitte el a csapatot 191-ig, ami tehát egy 6 kapus sikert jelentett számukra.

A Karacsinak ennyi volt tehát a 2025, a Qalandars viszont holnap újra pályára lép: akkor már az Iszlámábád ellen, közvetlenül a döntőbe jutásért!