Jól kezdett, de szétesett Zimbabwe a teszt második napján
2025. május 23. – Szerző: Krikettgalaxis
Folytatódott az Anglia és Zimbabwe közti teszt. Az elején a vendég afrikaiak három gyors kapuval indítottak, majd miután Anglia lezárta a játékrészt, a zimbabwei ütősök is szívósan harcoltak. A nap második felére azonban nagyon visszaestek, elfogyott az egész csapat, és este még a továbbjátszásban is elvesztettek két embert.
A Stonehenge, Anglia talán leghíresebb nevezetessége (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az első nap elég egyértelmű helyzetet hozott azzal, hogy Anglia 88 játszma alatt 498/3-at teljesített – két dolog azonban mégsem volt egyértelmű. Az első, hogy ennek ellenére sikerül-e megnyerniük a végén a meccset, nem lesz-e valahogy döntetlen belőle (hiszen alapból csak 4 naposra tervezték, és még eső is várható volt), a másik pedig, hogy épp a döntetlen elkerülése érdekében nem zárják-e le a játékrészüket mondjuk mára virradóan.
Nos, nem zárták le, így Ollie Pope 169, Harry Brook pedig 9 futásról folytatta. Pope be is gyűjtött két futást, amivel meglett az összesített 500, de a mai nap, ellentétben a tegnapival, gyorsan elhozta az áttörést Zimbabwe számára: Pope a kapushoz élezte a labdát, igaz, csak olyan finoman, hogy ő maga nem is érezte, ezért videózást kért, de persze hiába. Az 5. rendű ütős Ben Stokes volt, aki szintén nem kezdett rosszul, de Brook teljesen elvonta előle a figyelmet: először két egymás utáni 4-essel, aztán két egymás utáni 6-ossal, majd megint 2 négyessel (igaz, itt az első egy Wellington Masakadza általi elejtett elkapásból jött). Sőt, a 95. játszmában Stokes ki is esett, Root tegnapi esetéhez hasonlóan szintén egy Muzarabani-féle, a vártnál nagyobbat pattanó labda után, amibe ő is csak a felső élével ért bele, így el tudták kapni. A 96. játszmában viszont meglett az angol 550, majd a következőben egy hatossal Brook 50-ese is, azonban két labdával később ugyanő ráütötte Muzarabani labdáját a saját kapujára: 565/6, és Anglia ebben a pillanatban lezártnak nyilvánította a játékrészt.
A második negyedet Brian Bennett és az igazából angol, de zimbabweinek (is) számító Ben Curran kezdte ütésben, míg dobóként bemutatkozott a Kis konyhafőnök, azaz Sam Cook: közel 22 év után történt meg újra, hogy az angoloknál egy újonc nyitotta a dobást! Szegénynek azonban nem sikerült valami ízletesre ez a bemutatkozás, mert játszmája egy kicsit túl lett fűszerezve három négyessel... De aztán kiderült, hogy nem feltétlenül ő itt a hibás, hiszen Bennett nem csak őt kínálta meg a határjaival: 4 játszma után ár 31/0 volt az állás. De ez a nagy afrikai menetelés nem tartott ki sokáig: Cook már az 5. játszmában megszerezte élete első tesztkapuját, amikor labdáját Curran a második katonához élezte. Viszont aztán Bennett és Craig Ervine, ha lassabban is, de megint jól haladt előre, csak kisebb lehetőségek maradtak ki ellenük. A 13. játszma volt az első, amikor Anglia megpróbálkozott az első pörgetővel, de áttörést ő sem ért el, így 16. játszma után, amikor megtartották az ebédet, 73/1 volt az állás, és mindkét ütős már legalább 30-nál járt.
A szünet után aztán egy idő után mindketten 40 fölé is eljutottak, és 20 játszma után már összesítésben a 100-at is megközelítette a csapat, de aztán lényegében a semmiből Shoaib Bashirnak sikerült az áttörés: dobását a 42-nél tartó Ervine a katonához élezte. Az ütős azonban eleinte nem akart lemenni a pályáról: még megvárta, amíg a videóbíró is megbizonyosodik róla, hogy elkapás közben nem ért le a labda a földre. Ez lett egyébként Bashir 50. tesztkapuja, méghozzá körülbelül 21 és fél éves korában: ezzel a legfiatalabb angliai dobó lett, aki elérte ezt a számot. De Zimbabwe nem ijedt meg: miért is ijedt volna, hiszen most meg a rendkívül sokat tapasztalt Sean Williams jött be. A 23. játszmában elérték a 100-at, majd a következőben Bennett egy 4-essel a saját 50-esét is, a 31. játszma végére pedig máris 151/2-nél jártak. De hiába volt jó a mai zimbabwei játék, azért elég jó mégsem. Egy újabb kapu jött ugyanis ezek után: a 33. játszmában Bashir úszó labdáját Williams az ütője belső élével a kéz-karójára piszkálta rá. A 37. játszmában viszont az angolok is vesztettek egy embert, csak ők máshogy: Bashir, a dobó keze ugyanis megsérült (még vérzett is), amikor egy elütött labdáért mozdult, hogy elkapja, így amellett, hogy ez elejtésként kerül be a krónikákba, még le is kellett mennie, és egy ideig nem is dobott többet. Az események pedig pörögtek tovább: a következő játszma 3 újabb Bennett-négyest hozott, amivel az ütős elérte a 100-ast: méghozzá 97 dobásból, amivel Zimbabwe teszttörténetének leggyorsabb századosa lett! De aztán kapkodhattuk tovább a fejünket: a következő játszma meg egy kaput hozott, méghozzá a Bashir helyére dobni bejött Stokes jóvoltából: labdáját Sikandar Raza élezte a kapushoz. Stokes pedig, ha már ott volt, nem ált le, és pár játszma múlva Wesley Madhevere kapuját is szétdobta (az ütős is beleért), így valószínűleg jól jött Zimbabwe számára egy kis pihenő: a teaszünetet 43 játszma után, 210/5-nél tartották meg.
Mindenki érezte: itt már szinte csak Bennetten múlik, hogy Zimbabwe meddig húzza. A többi ütős természetesen most már nem sok kezdeményezőkészséget mutatott, bár azért például Tawadzwa Tsiga csak be-beütött egy-két négyest a következő időszakban. De az 53. játszma csak elhozta Bennett végét – legalábbis egy pillanatra úgy tűnt, hiszen Pope egy szép egykezes elkapással megfogta az elütött labdáját – de kiderült, hogy Josh Tongue, a dobó, pár milliméterrel túllépett a vonalon... De ha most nem, hát két játszmával később már valóban sikerült Tongue-nek kiejtenie Bennettet, ráadásul megint Pope elkapásával: a fiatal ütős 139 futással búcsúzott. És most már, ahogy várható volt, a többi ütős nem tartott ki túl sokáig: a végén még Gus Atkinson is két kiejtéssel feliratkozott a kapuszerzők közé, és mivel a tegnap megsérült Richard Ngarava nem vállalta az ütőjátékot sem, így 9 ember elvesztése után véget is ért a zimbabwei játékrész: a jó indulás ellenére csak 265-ig jutottak el. Anglia persze kikérte a továbbjátszást: hiszen nem volt túl sok idő hátra, és a dobóik sem lehettek végzetesen kifáradva.
Így akkor kezdődött megint: Curran és Bennett jelent meg ütősként középen. De Bennett másodjára már nem tudott csodát művelni: a 4. játszmában, amikor még csak 1 futása volt, Atkinson LKE-t érően találta el, és hiába kért videózást, az eset egyértelmű volt. Rövidesen Anglia is kikért egy videót, akkor Currannal szemben, de itt az ütősnek kedvezett a szerencse – pontosabban a valóság – ugyanis kiderült, hogy beleért az ütővel, így nem történt még egy láb a kapu előtt. Történt viszont még egy elkapás: most Ervine találta el rosszul, az elülső éllel Tongue labdáját. A napból most már nagyon kevés volt hátra, de legalább ez alatt az idő alatt Williams még szépített egy kicsit: gyorsan beütött négy 4-est, így 10 játszma után, a nap végén 30/2 volt az állás. Ez azonban még mindig 270 futásos angol előnyt jelentett, szóval ha holnap az időjárás nem szól közbe (pedig lehet, hogy közbe fog!), akkor holnap meglehet a játékrészes hazai győzelem.
