Sétagalopp volt a Lahor számára a döntőbe jutás
2025. május 23. – Szerző: Krikettgalaxis
Elődöntőtől nem várt nagyságú különbséggel, majdnem 100 futással múlta felül ma este a Lahore Qalandars az Islamabad Unitedot, így kialakult a döntő párosítása: vasárnap a két Q betűs együttes, a Qalandars és a Quetta Gladiators csap össze az aranyért!
A lahori Bádsáhi-mecset (illusztráció)A kép szerzője: Muhammadhasnainnaeem (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Az alapszakasz első két helyezettjének nem csak az a (nagy) előnye volt meg, hogy kétszer próbálkozhattak a döntőbe jutással, hanem még az (a kicsi) is, hogy esetleges vereségük után egy nappal többet pihenhettek a második elődöntő előtt, mint ellenfelük. Lélektani hátrányt jelenthetett viszont, hogy ők, az Iszlámábád tehát vereség után érkeztek meg ide, míg a tegnapi végselejtezőből továbbjutott Lahor pedig természetesen egy győzelem után. Ráadásul utóbbiak hazai pályán léptek fel, ahol eddig is sokkal jobban szerepeltek, míg az IU-nak pont ez a helyszín ízlett eddig a legkevésbé.
A pénzfeldobást megnyerő és az ütést választó kalandaroknál egy változás történt az összeállításukban: Zamán Hán helyére a csapathoz visszatért Risád Hoszen került be, míg a vendégek hármat is cseréltek az első elődöntőhöz képest: ott Alex Hales, Ben Dwarshuis és Gázi Gori is kimaradt, az újak pedig Mohammad Sahzád, Heider Alí és Tymal Mills voltak. Érdemes megjegyezni, hogy Imád Vaszím ma játszotta pályafutása 101. PSL-meccsét, amivel egyedüli csúcstartóvá vált a világon!
A két nyitó ütős az idén eddig nagyon jó formában levő Fáhar Zamán és az utóbbi pár hét egyik legkellemesebb meglepetését okozó Mohammad Naím volt. Zamán ma is hamar bejelentkezett három négyessel, viszont ennél tovább nem jutott, mert Mills dobását a második játszmában a kapushoz felsőélezte egy elrontott húzás során. Most viszont Naímon volt a sor, hogy a nemrég még sokak számára teljesen ismeretlen játékos tovább növelje tekintélyét: ezt pedig legjobban az 5. játszmában tette meg a 2025-ben eddig elég gyengén játszó Naszím Sáh ellen, méghozzá egy 4–0–4–6–4-es sorozattal. Ennek is köszönhetően az erőfölény 58/1-gyel végződött, a 9. játszmában pedig Naímnak már az 50-es is meglett, idén harmadjára. De aztán azon nyomban ki is hullott: melléütött Vaszím labdájának, így a kapusnak könnyű dolga volt a leverésnél. Társa, a 3. rendű Abdulláh Safík már egy ideje bent volt, de elég észrevétlen maradt: ha az erőfölény utolsó dobását nem ütötte volna 4-esre, akkor bizony a félidő felére 100 alatti aránnyal érkezett volna meg. Így viszont csak a csapat pontszáma volt valamivel 100 alatt, ami viszont nem számított rossznak: az állás 93/2 volt. Egyelőre azonban a 4. rendű Kuszal Perérá sem indult túl gyorsan, Safík pedig búcsúzott a 12. játszmában, így a United számára még egyáltalán nem volt reménytelen a helyzet. Most viszont összeállt egy Srí Lanka-i kettős: Perérá megkapta maga mellé Bhánuka Rádzsapaksát, ők pedig például egy 17 futást hozó 16. játszmával a 150-et is megszerezték a csapatuknak. Bár Rádzsapaksa ezek után kiesett, de még ennél is jobban sikerült a 18. játszma, amelynek során Perérá egy négyes mellett két egymás utáni hatost is szerzett, így megszerezte a maga 50-esét, majd hamarosan Ászif Alínak is volt egy dupla hatosa, amivel a 200 föötti eredmény már szinte garantálva érződött. Valóban, meg is lett a végére a 202, de azért lehetett egy kis keserű szájíze a Lahornak, ugyanis a legvégén 9 dobás alatt 4 kaput vesztettek, így azt érezhették, pár futást azért csak benne hagytak a meccsben.
Igen ám, de ha az imént dicsértük az LQ nyitóit, hát ugyanezt meg kell tennünk az Iszlámábád egyik játékosával, Száhibzádá Farhánnal is, aki minden várakozást felülmúlóan teljesített eddig. Máig. De ma nem. Ahogy nyitó társa, Sahzád sem: ő már az első játszmában Sahín Sáh Afrídí áldozata lett (na, csak viszontlátjuk most már a régi Afrídít?), majd két dobás múlva, immáron a második játszmában Farhán is kiesett, méghozzá úgy, hogy Szalmán Mirzá labdáját az ütője belső élével a saját kapujára továbbította. Erre a kezdésre pedig tovább építkeztek a hazaiak: egy újabb igen takarékos játszma jött Afrídítól, majd megint Mirzá csapott le, amikor dobásából Rassie van der Dussent kapta el egy látványos vetődéssel a kapus, Perérá. A 4 játszma utáni, borzasztóan kinéző 14/3-on még néhány négyessel szépítettek a vörösök, de még az erőfölényben Mirzá egy harmadik kaput is szerzett (Imád Vaszím ellen), így az első 6 játszma 33/4-gyel ért véget, és szinte el is dőlt, hogy ki jut be a döntőbe... Persze Szalmán Ága és Sádáb Hán még megpróbálta megmenteni a helyzetet: a félidő feléig azonban csak 5 határt sikerült beütniük (ami persze ahhoz képest még mindig jó, mint ahogy kezdett a csapat), és a 10. játszma végefelé Risád Hoszen is feliratkozott a kapuszerzők listájára, így amikor egy fél félidő volt hátra, az eredményjelző 72/5-öt mutatott. Reménytelen. De igazából rosszul is fogalmaztunk: nem volt hátra már a fél félidő, mert ahogy várható volt, innentől az Iszlámábád már elfogyott, mielőtt letelt volna a 20 játszma. De ha ez várható is volt, talán az azért mégsem, hogy mennyire hamar fogyott el: a 12. játszmában két újabb kaput vesztettek (így Risád Hoszen is 3-ra jött föl), majd zavarodottságukat mutatva egy olyan kifutást is összehoztak, hogy az egyik ütős nagyjából a sáv felénél volt, amikor ledöntötték a kaput... Hamarosan még Afrídí is bekaszált két újabb kaput, így a 16. játszma elején kiesett az utolsó ember: a fővárosiak elődöntőhöz méltatlan játékkal búcsúztak az idei PSL-től, de a bronzérem így is az övék lett.
De hogy kié lesz az arany, az majd vasárnap eldől: vajon a Kvettáé másodszor vagy a Lahoré harmadszor?
