Csak idő kérdése volt: Anglia játékrésszel nyerte meg a tesztet
2025. május 24. – Szerző: Krikettgalaxis
Néhány zimbabwei ütős még kitartott az Anglia elleni teszt harmadik napján, de igazából maguk az afrikaiak sem bíztak igazán abban, hogy ebből a meccsből még kihozhatnak valamit. Végül még azt sem hozták ki, hogy legyen negyedik negyed: Anglia egy játékrésszel és 45 futással nyert.
A Háromoroszlánosok jelképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az első nap után még kétséges volt, hogy az esőt is tartalmazó előrejelzést is figyelembe véve vajon nem fordulhat-e elő, hogy az angolok csak egy döntetlenbe futnak bele. A második nap viszont már úgy végződött, hogy érezte mindenki: itt akár eső is lehet, hacsak nem két napig folyamatosan esik, akkor ezt az angolok már behúzzák. Hiszen Zimbabwét továbbjátszásra tudták kényszeríteni, a harmadik játékrészben is kiejtettek már két embert, és a vendégek hátránya még így is 270 futás volt.
Az eső valóban meg is érkezett, de csak éjszaka, illetve még délelőtt is volt egy kis szemerkélés, viszont a játék kezdetekor már csak az ég volt borult, de nem hullott belőle semmi. Tegnap 10 játszma zajlott le ebből a játékrészről, az állás 30/2 volt, a pályán pedig Ben Curran volt bent 4, illetve Sean Williams 22 futással.
Az első kiejtési esély a 13. játszma elején érkezett el, bár ez egy nehéz elkapás lett volna: Ben Stokesnak, a dobónak nem is sikerült megfognia a visszaütött labdát. Ezen túl viszont nem igazán hibáztak az ütősök, és a teljesen megjátszhatatlan labdák sem hemzsegtek – sőt, az ég is kezdett kiderülni, és ez sem volt éppen rossz jel Zimbabwének. A 21. játszmában Williams egy újabb 4-essel már az 50-esét is megszerezte, aztán, bár egy dobást majdnem ráütött a saját kapujára, utána menetelt tovább. A 23. játszmában megint ő volt a főszereplő, de most sajnos azért, mert egy labda az alkarját találta el, ami miatt ápolni is kellett (és akkor már egy ivószünetet is beiktattak), de szerencsére tudta folytatni. A 25. játszmában a vendégek már 100-nál jártak, de ezek után megérkeztek a pörgetők, és ők már jóval veszélyesebbek voltak. Elsősorban Shoaib Bashir, ugyanis Joe Root csak egyetlen játszmát kapott. De ez a veszélyesség, amit írtunk, még nem most jött el. Williams egyelőre Bashiron is kifogott, és a következő veszélyt is még egy gyors dobó, Josh Tongue alakította ki a 30. játszmában, de azt Stokes a középpályán elejtette. A következő játszmában viszont a bíró már kiküldte Currant LKE-vel egy Bashir-dobás után, ekkor azonban a videózás még megmentette az ütőst, mert kiderült, hogy a labda fölépattant volna! A valódi áttörés aztán a 33. játszmában érkezett el, amikor a 88-nál tartó Williams ellen megint megadott egy Bashir-LKE-t a játékvezető, és most már a videózás sem ért semmi, csak azt, hogy kimutatta, hogy bíró szava
, azaz kevésen múlt, de Williams valóban kiesett. A 35. játszma után, 13 órakor aztán eljött az ebédszünet: az állás 141/3 volt.
A szünet után az egyik végről még mindig Bashir folytatta, és ez jó húzás volt: második labdájából a 37 futással rendelkező Currant is búcsúztatta, aki pont a rövid fedezethez hajtotta a labdát. Most Sikandar Raza és Wesley Madhevere volt az ütős társulás, akik a 39. játszmában 150-ig emelték a csapatot, és amúgy is jól, sokáig közel 100-as aránnyal haladtak (bár azért volt szűz játszma is). A 46. játszma végén már 200/3-at mutatott az eredményjelző, és úgy tűnt: az afrikaiak le fogják tudni dolgozni a hátrányukat, és ha mást nem, de legalább azt elérik, hogy az angolok még egyszer bejöjjenek ütni. De a 48. játszmában Stokes labdájába Madhevere csak beleélezni tudott, Harry Brook pedig egy olyan elkapást mutatott be, amit szemmel láthatóan még Stokes kapitány is alig hitt el: a katona mezőnyjátékos egy hatalmasat vetődött balra, közben pedig felnyújtotta a jobb kezét, a labda pedig megragadt benne! Stokes hosszú másodpercekig a fejét fogta, miközben tátott szájjal mosolygott. Ez az eset pedig megindította a teljes zimbabwei beomlást: innen már szinte minden második játszmára jutott egy-egy kiesés, és mivel mindegyik páratlan számú játszma volt, így mindegyiket Bashir dobta: ő így 6-os zsákmánnyal fejezte be a meccset. De miért is csak 4 kiesés volt hátra, és nem öt? Azért, mert szegény Richard Ngarava, aki az első napon megsérült, még mindig nem jött rendbe, és nem vállalta az ütést.
Anglia tehát 1 játékrésszel és 45 futással nyert. Mondhatnánk, hogy az ilyen meccseknek nem sok értelme van, de azért sok szurkoló élvezte így is. És önbizalmat is meríthet belőle mindkét válogatott: az angolok azért, mert hiába könnyű ellenfél ellen, de csak-csak nagy győzelmet arattak, Zimbabwe pedig azért, mert volt néhány kifejezetten jó időszakuk és kiváló egyéni teljesítményük nekik is.
