Írország–Karib-térség: mindkét irányban nagyon kilengett az inga
2025. május 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Különleges ENN-sorozatot játszott egymással az ír fővárosban a házigazda Írország és a Karib-térség: amellett, hogy az egyik meccs eredmény nélkül végződött az eső miatt, mindkét csapat nyert egyet-egyet, de elképesztően nagy különbséggel. Na most akkor mondja meg valaki: melyikük a jobb?
Egyensúly (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Írország és a Karib-térség: régen láttuk őket ENN-ben, hiszen mindketten lemaradtak például a Bajnokok Trófeájáról is. De a vendég karibiak ezzel együtt is jobb formában levőnek érződtek, hiszen ne feledjük: tavaly ősszel nem csak Banglades ellen nyertek meg egy sorozatot, hanem még Angliát is legyőzték – igaz, az angolok nem a legerősebb csapatukkal álltak ki. Írország viszont gyengélkedett, és ami még fájóbb volt számukra: három kulcsjátékosukra sérülés miatt nem is számíthattak ezúttal. Mark Adair még gyógyulgat a térdsérüléséből (amúgy már jól áll a gyógyulással), viszont Craig Youngnak nemrég a combja sérült meg, Curtis Camphernek pedig két nappal a kezdés előtt edzés közben törött el az ujja.
Az első találkozón (ami egyébként Richard Illingworth 100. ENN-mérkőzése volt játékvezetőként) a sérülések miatt aztán máris három újoncot avattak a hazaiak, méghozzá három olyat, aki még más formátumban sem volt válogatott soha: Cade Carmichaelt, Thomas Mayest és Liam McCarthyt. Az ütésre kényszerülő Írországnál mindkét nyitó, Paul Stirling és Andy Balbirnie is jól kezdett, Stirling ráadásul menet közben megszerezte a három nemzetközi formátumban összesített 10 000-edik futását, méghozzá első írországi játékosként, viszont aztán nem sokkal mai 50-ese után kiesett. Az újonc Carmichael csak 16-ig jutott, de utána Harry Tector is begyűjtött egy 50-est, sőt, Balbirnie végül egy 100-ast is, amit a végén Lorcan Tucker egy gyors 30-cal is kiegészített – és bár az utolsó játszmák inkább a dobóknak sikerültek jobban, és viszonylag jól le tudták korlátozni az íreket, de a hazaiaknak így is meglett a 300, sőt, a 303 is. A legeredményesebb dobó egyébként Matthew Forde volt a maga három skalpjával. A kergetés elején aztán a karibiak gyorsan összeomlottak. Már az első erőfölényben (10 játszma) 5 ütősüket elvesztették (az újonc Mayes is eredményes volt, méghozzá éppen a kapitányt, Shai Hope-ot dobta ki), így a folytatásban már nem sok esélyük volt: igaz, hogy a 6., a 7. és a 8. rendű ütős, Justin Greaves, Roston Chase és Matthew Forde már sokkal jobb volt, Chase 50-ig is elmenetelt, de a végén (többek között Barry McCarthy 4-es zsákmányának köszönhetően) a 35. játszmában kiesett az utolsó ember is, így Írország nagy, 124 futásos győzelmet aratott. És hogy ez mennyire nagy? Annyira, hogy az írek teljes jogú ICC-tagválogatottat még sosem győztek le ilyen sok futással!
A második összecsapáson az írek a dobást választották, viszont ezúttal is az elsőként ütő csapat volt a jobb. Ezúttal rá sem lehetett ismerni a Karib-térség ütőseire, főként azokra, akik a 3. rendtől kezdve léptek pályára: Keacy Carty például körülbelül 100 dobásból teljesített egy 100 fölötti eredményt, benne 13 négyessel, de aztán majdnem 50-ig jutott Shai Hope és Justin Greaves is. Már az sem volt rossz a vendégeknek, hogy a 44. játszma elején 246/5-re álltak, de ami ezek után következett, az az egész világot ámulatba ejtette. A 8. rendű Matthew Forde ugyanis 16 dobásból jutott el 50-ig, ami A. B. de Villires 2015-ös rekordjának beállítását jelentette! Erről egy kicsit bővebben megírtunk egy külön hírt aznap. Ennek a tűzijátéknak köszönhetően a karibiak 352-ig jöttek föl a félidő végére, és eléggé esélyesnek tűntek – ám a megérkező eső miatt a második játékrészbe már bele sem lehetett kezdeni, így az írek megúszták: a meccs eredmény nélkül végződött.
A harmadik mérkőzés inkább az előzőhöz hasonlított, bár ilyen nagy rekord nem született. De azért elképesztő számok így is összejöttek... A hasonlóság két dologban nyilvánult meg: először is az esőben, bár az most több kisebb részletben érkezett, és nem kellett miatta lefújni a meccset, csak 4 játszmányi idő veszett el, másodszor pedig az elsöprő karibi ütőjátékban. Bár a nyitók megint hamar kiestek, de Carty és Hope újfent nagyot alkotott, sőt, még nagyobbat, mint múltkor: előbbi 170 (!), utóbbi pedig 75 futásig jutott el. Az írek egyébként egy újonc dobót is bevetettek Jordan Neill személyében, de sem ő, sem mások nem nagyon bírtak velük... A legtöbbet a két McCarthy próbálkozott, azaz Barry és Liam, de ennek csúfos vége lett: bár összességében végül ketten együtt 5 kaput szereztek, de Barry 100, míg Liam 93 futást hagyott az ellenfélnek, miközben a történelem eddigi legpazarlóbb ír dobója 95-öt – vagyis új negatív csúcs is született. A vendégek 385-ig jöttek föl a végére, ami egyrészt pályarekord, másrészt a csapat valaha volt második legjobb eredménye lett. Egy ekkora célt persze nem sok esély volt lekergetni, ráadásul Neill és Josh Little meg is sérült menet közben, így nem 10, de 8 kapu elvesztése után ért véget az írek játékrésze. Ez pedig már a 30. játszmában eljött, aminek az lett az eredménye, hogy (a DL-eljárást is figyelembe véve) 197 (!) futással nyertek a vendégek, így a sorozat 1–1-re végződött.
Összesítésben a legtöbb futást természetesen Keacy Carty gyűjtötte (278-at), akit nem túl meglepő módon a sorozat legjobbjának is megválasztottak. A dobók közül viszont egy ír játékos, Barry McCarty volt a legeredményesebb, aki 9 ütőst ejtett ki.
A két válogatott közti férfi ENN-örökmérleg ezek után úgy néz ki, hogy 18 találkozóból 12-t nyert a Karib-térség, 4-et Írország, 2 pedig eredmény nélkül végződött.
