A csúcson fejezte be a Sunrisers, csak éppen nem a tabella csúcsán
2025. május 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Utolsó meccsét is győzelemmel, méghozzá igen nagy győzelemmel fejezte be a Sunrisers Hyderabad, akik legalább most, tét nélkül visszavágtak a Kolkata Knight Ridersnek a tavalyi döntőért. Csakhogy a korábbi gyenge szereplés miatt ezúttal ez a siker sem ért továbbjutást a narancsoknak.
Haidarábád jelképe, a 16. századi Csármínár (illusztráció)A kép szerzője: Hari Om Prakash (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Amikor tavaly a szezon végén a Kalkutta és a Haidarábád találkozott, az izgatottság India-szerte a tetőfokára hágott – hiszen az első elődöntőben és a döntőben találkoztak egymással. Ma azonban talán a szezon egyik legálmosabb meccse volt várható, abszolút tét nélkül, hiszen két középmezőnybeli együttes utolsó mérkőzéséről volt szó, és már egyikük sem mozdulhatott el ebből a zónából sem felfelé, sem lefelé. Ráadásul a mérkőzésre Delhiben került sor, azaz semleges pályán, nem éppen egy kőhajításnyira a két résztvevő csapat székvárosától... Így aztán nem is csoda, hogy finoman szólva is messze voltunk a teltháztól. A semleges tévénézők közül is valószínűleg akik tehették, és mindkettőhöz volt hozzáférésük, inkább a PSL döntőjét választották.
A stadionnak ezúttal egy teljesen új, korábbi meccseken nem használt sávját használták, sok száraz, belehengerelt fűvel, csillogó felülettel. Az SRH kapitánya, Pat Cummins ezt egy jó ütőstalajnak vélte, így amikor megnyerte a pénzfeldobást, nem is habozott az ütéssel való kezdés mellett dönteni. Csapatukban nem változtattak semmit, viszont a lilák igen: ott Rahmánulláh Gurbáz, Angkris Raghuvansí és Moeen Ali sem volt a kezdőben, viszont visszatért Harsit Ráná, Anrich Nortje és hosszú idő után Quinton de Kock.
Nem sokkal azok után, hogy a stadion névadójának, Arun Dzsetlínek a fia, Rohan Dzsetlí, aki most a Delhi és Környéke Krikettszövetség elnöke is, megkondította a pálya kis harangját, kezdődhetett a játék. A Sunrisers két nyitója persze Abhisek Sarmá és Travis Head volt, akiktől megszoktuk, hogy egy-egy adott meccsen vagy nagyon jók, vagy szinte egyáltalán nem. Most az utóbbira terelődött a gyanú az első játszma után, hiszen akkor mindkettejüktől csak 1-1 szimplára futotta, de utána kiderült, hogy ez rossz sejtés volt. Elsősorban Headnek köszönhetően már a 4. játszma közepén meglett a csapat 50-ese (igen, egy ilyen rossz kezdés után!), az erőfölény végére pedig Headnek már majdnem az egyéni 50-es is: akkor 47-en állt, miközben Sarmá csak 20-on, és volt még 12 extra is, így a csapat máris 79/0-nál tartott. De aztán Sarmá sem akart lemaradni, és a következő játszmában beütötte IPL-pályafutása 100-adik, majd rögtön utána 101-edik hatosát is – viszont aztán sorozatban a harmadik már nem jött össze, és a mélységi középpályán elkapták. A következő játszma azonban elhozta Head 50-esét, amit szintén egy 6-osból ért el, és a frissen beállt Heinrich Klaasen sem tétlenkedett sokáig, és ő is maximumra ütötte már a 3. labdát, amit kapott. Az úthenger pedig nem állt meg: a félidő feléig 139/1-ig repült a csapat, és egyes szurkolók már a világ első 300-asát kezdték vizionálni. Amikor a 12. játszma végén pedig már 174/1 volt (miközben Klaasen is átlépte az 50-et, mindössze 16 labdából!), valószínűleg még tovább nőtt ezen vizionálók száma – csak hogy aztán le is csökkenjen, amikor Sunil Narine a 13-adikat úgy hozta le, hogy azt az előzmények után senki sem várta: 1, azaz egy futással, közben pedig Head kiejtésével! De azért mondjuk egy 250–270 lehetősége még most is bőven benne volt, és ehhez most Klaasen és Ísán Kisan közelített rohamtempóban. A 19. játszma előtt már meg is volt a 250, sőt, a 254 is, Klaasen pedig már 98-on állt, viszont aztán Kisan előbb véletlenül ráélezett egy labdát a saját sisakjára, ami miatt azonnal ki is szaladt az orvos a pályára, de szerencsére nem lett baja – lett azonban másmilyen baja két dobás múlva, ugyanis akkor egy megtévesztően lassabb labdát rosszul nyesett meg, és a mélységi csúcson elkapták. De a játszma végén Klaasen már ünnepelhetett: 37 dobásból, azaz az IPL történetében 3. leggyorsabbként meglett a százasa! Az utolsó játszmában pedig még 17-et hozzáadtak, így a Sunrisers 278-cal zárt: ez az IPL harmadik legmagasabb eredménye lett, csak a Sunrisers és a Sunrisers előzte meg őket kétszer :)
A második félidőt De Kock és Narine nyitotta, és hiába ütött be utóbbi máris két hatost az első játszmában, a csapat megszerzett 13 futása időarányosan még így is kevesebb volt, mint a szükséges! De ha csak Narine-on múlt volna, lehet, hogy sikerült volna valami komoly eredményt elérniük, ő ugyanis folytatta a gyors határokat, és 15 dobásból már 31-nél tartott – de utána Dzsajdev Unádkat dobásának melléütött, így a láb-karójának annyi lett. Két dobás múlva az új ütős, Adzsinkja Raháne is komoly veszélybe került, de amikor futásuk közben Unádkat ráhajította a labdát a kapura, nem sikerült eltalálnia azt (ráadásul a mozdulat közben a földre is esett, és igencsak fájt utána a válla). Ugyancsak Raháne még egy videózásos LKE-esélyt is túlélt (a labda fölépattant volna), de a 6. játszmában egy elkapást már nem úszott meg: szinte függőlegesen felütött labdáját az extra fedezet elkapta – és ami még nagyobb baj volt, a pontok sem gyűltek közben olyan villámgyorsan, így az erőfölény csak 59/2-re végződött. De mi volt közben De Kockkal? Hát, nem véletlenül hanyagoltuk eddig a megemlítését, ugyanis nem sokat csinált: csak most, a 7. játszmában említjük meg, amikor nyitó létére 9 futással kiesett... Aztán a 8-adikban jött dobni a csereként behozott Hars Dube, és ha valakinek még lettek volna kétségei az eredménnyel kapcsolatban, akkor azokat gyorsan eloszlatta: két dobásból két újabb ütőst ejtett ki, és mivel a két következő játszmában egyetlen határ sem született, így a félidő felénél 81/5-öt mutatott az eredményjelző – az SRH győzelmi valószínűsége már most a 100%-ot súrolta. Angkris Raghuvansí szenvedése (80 alatti aránnyal ütött) a 13. játszmában ért véget, amikor pedig Ramandíp Szinhnek sikerült két egymás utáni hatos, akkor a következő dobásból Dube az ő kapuját is eltalálta. A végén Manís Pánde és Harsit Ráná még beütött pár szép határt, de a 19. játszmára az utolsó ember is kiesett, és a telangánaiak nem kevesebb mint 110 futással megnyerték utolsó meccsüket, és így a KKR előtt végeztek a tabellán. Hogy végül a 6. vagy a 7. hely lesz az övék, az majd a Lakhnautól függ.
