Két nagy játékos részbeni visszavonulásáról érkezett ma hír

2025. június 2. – Szerző: Krikettgalaxis

Az ausztrál Glenn Maxwell csak az ENN formátumtól való visszavonulását jelentette be, de a dél-afrikai Heinrich Klaasen minden nemzetközi formátumról lemondott, miután áprilisban nem kapott központi szerződést az ország krikettszövetségétől.

Krikettfelszerelés lerakva a fűre (illusztráció)

A kép szerzője: Acabashi (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Glenn Maxwell és az egynapos krikett. Erről minden ausztrálnak és talán minden afgánnak is az a bizonyos 2023-as vébémeccs jut eszébe, amikor egy szinte biztos vereség mélységeiből egy elképesztő 201-neskivel emelte győzelemre hazája válogatottját. De persze Maxwell ENN-pályafutása nem csak ennyiből állt: azon kívül még további 148 mérkőzésen lépett pályára ebben a formátumban, és kétszer világbajnokságot is nyert benne.

A 36 éves játékos a Final Word című hangfolyamnak adott hosszabb interjújában jelentette be a visszavonulást, okként pedig azt említette meg, hogy neki ez a formátum már túl megterhelő fizikailag: három évvel ezelőtt eltörött lába azóta sem gyógyult meg 100%-osan, és mostanában már erős fájdalmat érzett egy-egy ilyen mérkőzésen való szereplés után. Mint elmondta: beszélt erről George Bailey-vel, a válogatóbizottság vezetőjével is, és tudtára adta, hogy a 2027-es világbajnokságot már biztosan nem bírná – és most még van idő találni valakit az ő pozíciójára a csapatban.

Maxwell a teszttől hivatalosan még nem vonult vissza, de szinte biztos, hogy már nem számítanak rá ebben a formátumban sem. A Húsz20-tól viszont még nem búcsúzik: a jövő évi Húsz20-as világbajnokságig még legalább szeretné folytatni.

Heinrich Klaasen még csak most lesz nemsokára 34 éves: nála nem is a kor vagy az azzal járó testi problémák jelentették a visszavonulás okát. És még csak nem is a forma: utoljára az IPL-ben láthattuk játszani, ahol több remek eredménye is volt, például egy 100-asa is, összesítésben pedig 13 játékrész alatt 487 futást gyűjtött. A kiváló játékos nemzetközi pályafutása így mindössze hét évig tartott: ez alatt 4 tesztet, 60 ENN-t és 58 NH20-at játszott le.

Az ő esetében egy igen sajnálatos, de manapság egyre gyakoribb jelenség áll a háttérben: a túlzsúfolt krikettnaptár miatt egyszerűen képtelenség állandóan teljesíteni a válogatottban és a lehető legtöbb Húsz20-as ligában egyidejűleg. A legjobb játékosok egyszer csak választásra kényszerülnek, és ha (mint például Dél-Afrika esetében Shukri Conrad, a válogatott fehér labdás vezetőedzője) azt várják el tőlük, hogy a válogatottat részesítsék előnyben, lesznek olyan játékosok, akik inkább lemondanak a válogatottságról. Pénz? Hírnév? Valószínűleg sok tényező számít, de valóban a ligák erős vonzerőt jelentenek... Maga Klaasen például csak ezen a nyáron az MLC-vel és a Hundreddal is szerződésben áll, míg eközben a dél-afrikai nemzeti csapatnak több fellépése is lesz.

Mint a játékos búcsúzó bejegyzésében fogalmazott: bár a Próteák jelvényével a mezén játszott mérkőzések mindig is a legnagyobb megtiszteltetésnek számítanak pályafutása során, most egy olyan nehéz és szomorú döntést kellett hoznia, amin sokáig gondolkodott, de figyelembe kellett vennie, mi a legjobb a saját és családjának jövője szempontjából.