Hoppá: Nicholas Pooran örökre lemondta a válogatottságot

2025. június 10. – Szerző: Krikettgalaxis

Mindössze 29 évesen visszavonul a nemzetközi szerepléstől a Karib-térség közelmúltbeli egyik legjobb játékosa, Nicholas Pooran, aki NH20-ban a legtöbbszörös válogatottjuk és legtöbb futásuk szerzője volt. A hír teljesen váratlanul jött mindenki számára.

Krikettfelszerelés lerakva a fűre (illusztráció)

A kép szerzője: Acabashi (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Nicholas Pooran, a 29 éves trinidadi ütős tavaly ősszel, amikor 100-adik NH20-as meccsét játszotta, úgy nyilatkozott: úgy érzi, még további száz mérkőzés is benne lehet. Néhány hónap alatt viszont úgy tűnik, 180 fokot fordult vele a világ, ugyanis most már nem további száz, hanem további nulla meccsre készül...

A most zajló, Anglia elleni NH20-as sorozat előtt már jelezte, hogy a pihentetését kéri, ezért nem is került be a karibi keretbe. De hogy pár nap múlva azt közli, hogy soha többé nem szeretne bekerülni, arra bizony senki sem számított.

Pooran 2016-ban mutatkozott be a válogatottban NH20-ban, majd 2019-ben ENN-ben is. 2022-ben fehér labdás kapitánnyá is kinevezték, de a gyenge eredmények, elsősorban a tavalyi világbajnokság miatt lemondott a tisztségről. Összesen 61 egynapos meccsen 1983 futást gyűjtött, NH20-ban viszont ennél is jobb volt: ott 106 mérkőzésen 2275 futást teljesített, ami a valaha volt legtöbb a karibi válogatott színeiben.

Az elsősorban rengeteg hatosáról ismert ütős klubszinten viszont még folytatja a pályafutását. A világ szinte összes nagy ligájában megjelent már korábban is, és a közeljövőben (most nyáron) is láthatjuk majd őt az MLC-ben és a Hundredban is.

A közösségi oldalán megjelentetett búcsúüzenetében a krikettező így fogalmazott: Sok gondolkodás és mérlegelés után úgy döntöttem, hogy bejelentem a visszavonulásomat a nemzetközi krikettől. Ez a játék, amit szeretünk, rengeteget adott és fog adni ezután is – örömöt, célt, felejthetetlen emlékeket és esélyt, hogy képviselhessük a Karib-térség népét. Azt a bordó ruhát viselni, a himnusz alatt állni, és mindent beleadni minden alkalommal, amikor pályára léptem... nehéz szavakba önteni, hogy mit is jelent ez nekem valójában. Az, hogy kapitányként vezethettem a csapatot, egy olyan kiváltság, amit mindig a szívemhez közel fogok őrizni. – majd természetesen, ahogy ilyenkor szokás, köszönetet mondott a szurkolóknak, családjának, barátainak és csapattársainak is.