Nepál életben tartotta a reményeit a 2. ligában

2025. június 12. – Szerző: Krikettgalaxis

Több mint megduplázta győzelmei számát a nepáli válogatott a világbajnokság 2023–2027-es 2. ligájának 14. fordulójában: eddig csak 2 meccset nyertek meg, de most még hármat. De nem maradt pont nélkül a fordulóban a házigazda Skócia és Hollandia sem.

Nepáli táj (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

A forduló előtt Hollandia és Skócia kényelmes helyzetben volt: a hollandok a 2. helyen álltak a tabellán, Skócia pedig úgy volt negyedik, hogy az első 6 csapatból csak nekik volt 16 lejátszott meccsük, mindenki másnak már 20. Nepál viszont szinte az utolsó szalmaszálba kapaszkodott: igaz, hogy ők még csak 12 mérkőzésen voltak túl, de abból csak 2-t nyertek meg, és így a 7. helyről várták ezt a fordulót: tudták, ha most sem alakítanak valami nagyot, akkor már most, 13 forduló után bajba kerülhetnek.

Az első találkozón pedig máris láttuk, mennyire tudatában voltak ennek a nepáliak, és hogy milyen kitartóan és lelkesen képesek küzdeni az utolsó pillanatig. A házigazda skótok ellen az ázsiaiak a dobással való kezdést választották, viszont az ütősök mindjárt az elejétől kezdve eléggé rákapcsoltak, és csak az első erőfölény (10 játszma) után vettek egy kicsit visszább. A legnagyobb hős egyértelműen az egyik nyitó, Charlie Tear volt, aki egymaga 80 futást szerzett, de például Finlay McCreath sem állt meg 55-ig. A csapat kiegyensúlyozottságát mutatja, hogy az első 8 ütős mind két számjegyű eredményt teljesített, de a nepáli dobók között is szépen megoszlottak a kapuk, és aki nem szerzett, általában az sem gazdálkodott túl pazarlóan. Sokáig úgy tűnt, Skócia a végére kényelmesen elérheti a 300-at, de az utolsó pár játszmában a dobóknak szépen sikerült őket visszafogniuk, így csak 296-ig jutottak: persze ez sem volt rossz! A nepáli ütősök a kergetés legelején még lassan indultak, de aztán szépen magukra találtak: Khusal Bhurtel 50-est teljesített, és itt sem sokan voltak, akik 10-nél kevesebb futással búcsúztak. Ám a csapat időarányosan szinte teljesen a végéig egy picikét el volt maradva Skóciától: a legvégén viszont nagyot küzdöttek, és a 9. rendű (!) Karan Khatrí Ksetrí 41 labdából elért 65 futásának köszönhetően 1 megmaradó dobással és 1 kapuval megnyerték a találkozót! Az utolsó dobás, amely előtt a pontszámok egyenlők voltak, rendkívül drámaira sikerült: Skócia már kifutást (és ezáltal szuperjátszmát) ünnepelt, miután az amúgy elcsúszó kapusnak az utolsó pillanatban mégis sikerült ledöntenie a kaput, de a bíró, kicsit késve, de teljesen jogosan végül széles dobást ítélt, amivel viszont Nepál nyert! A pályára ekkor ünneplő nepáli szurkolók tódultak be, akiket a rendezőknek sem sikerült visszatartaniuk, de szerencsére mindenki jóindulatú volt – elvégre ünneplésről volt szó, és ez itt nem Párizs és nem a PSG... (Pár nappal ezelőtt a foci-BL megnyert döntője után ugyanis a franciák szurkolóinak egy része randalírozásba, autógyújtogatásba és rablásba kezdett a saját fővárosában...) Amúgy pedig érdemes megjegyezni: ez lett Nepál valaha volt legnagyobb sikeres kergetése!

A második mérkőzés már jóval kevésbé lett drámai, de abban hasonlított az előzőre, hogy itt is Nepál nyert kergetve, igaz, most már a 48. játszma elején. Az ellenfél, Hollandia az ütést választotta, viszont már az elején igen alacsony pontszámokkal elvesztették két nyitó ütősüket is. A feltámadás csak ezek után jött: Vikramjit Singh és Scott Edwards a 22. játszmára 88 futásig hozta föl a csapatot újabb kapuvesztés nélkül. Utána azonban megint elkezdődtek a kiesések: időről időre búcsúzott egy-egy újabb ütős, és bár Edwards, később pedig Noah Croes is megközelítette az 50 futást, de ennél kiemelkedőbb eredményük nem volt, így összesítve csak 225-ig tudtak fellépdelni. Nepál a második félidő elején lehozott pár nagyon jó játszmát (például az ötödikben 13 futást szereztek), így sokáig időarányosan jobban álltak, mint a hollandok, de úgy a 20. játszma táján már Hollandia grafikonja járt magasabban – igaz, Nepál is csak három kaput vesztett eddigre. A fő különbség viszont ezek után az lett, hogy az ázsiaiaknak innentől kezdve már kevés embere esett ki, így például Árif Sekh is eljuthatott 78-ig, és a többiek is mind két számjegyű eredményt produkáltak – így aztán nagyobb izgalmak nélkül, a 48. játszmában sikerült levadászniuk a célt.

A harmadik meccsen tehát a két eddigi vesztes, Hollandia és Skócia csapott össze. Előbbiek a dobást választották, és bizony igen jól is haladtak vele: Aryan Dutt például már az első 20 játszmában két ütőst ejtett ki, amivel összesítésben 59 kapura jött föl, ami új holland rekord lett. De nem csak ő szerzett itt kapukat, hiszen például Kyle Klein is kétszer volt eredményes ebben az időszakban, és még egy ötödik ember is kiesett, hamarosan meg még egy, így a skótok a félidő fele előtt igen nagy bajban, 97/6-on találhatták magukat. Ekkor azonban Finlay McCreath és a 8. rendű Mark Watt egy igen jó párt alkotva újabb közel 20 játszmán át bent maradt, egyénileg pedig 81, illetve 60 futásig jutottak el. Ezt a végén a 10. rendű Safyaan Sharif még egy gyors 34-gyel fejelte meg, és máris kész volt a védhetőnek érződő 262-es pontszám. Ráadásul a hollandok is elvesztettek már 3 embert az első 20 játszmában (itt főleg Brandon McMullen dobásainak köszönhetően), majd kettőt még gyorsan, így ők is volt, hogy 97/5-ön álltak, és még a félidő felénél sem tartottak. De a fő különbség a folytatásban jött: náluk nem volt több kiemelkedő ember, mindenki (az elejétől a végéig) legfeljebb 35-ig jutott, és bár az is igaz, hogy legtöbben 10 vagy 20 fölé is benéztek, de ez kevés volt. Ráadásul 5 játszmával a tervezett vége előtt eljött az igazi vége, mert kiesett az utolsó ütős is, így Skócia 44 futással diadalmaskodott.

A negyedik összecsapás megint Skócia és Nepál találkozója volt, és ha hiszik, kedves olvasók, ha nem, de megint az utolsó labdáig nyitott maradt a győztes kérdése! Ezúttal viszont a skótok lettek azok. Bár ütéssel kezdve két embert nagyon gyorsan elvesztettek, de utána például Charlie Tear 68-at teljesített, majd 3 újabb kapuvesztés után jött a félidő fő attrakciója: a Richie Berrington és a 7. rendű Michael Leask alkotta társulás, akik közösen 125-öt szedtek össze, skót rekordot jelentő 6. kapus párt alkotva, hiszen az eddigi csúcs 116 volt ebben a pozícióban. Sőt, Berrington egyéni 100-asig is eljutott, Leask pedig 96-ig, így a skótok egy megnyugtató 323-at építettek fel. Azt mondtuk, hogy megnyugtató? Akkor tévedtünk. Nepál ugyanis végig ott loholt a nyomukban, időarányosan egyáltalán nem szakadtak le, és náluk is akadt egy rekordtársulás: igaz, már csak a végefelé, jóval Bhím Szárkí egyéni 73-ja után – itt a 7. kapus pár, Dípendra Szinh Airí és Szompál Kámí ért el egy közös 105-öt, miközben a csapatcsúcs eddig 68 volt. Ez pedig az utolsó játszma előtti pillanatra igen izgalmas helyzetbe hozta az állást: 7 futás kellett volna Nepál sikeréhez, de már csak 2 kapujuk volt meg. Sharif első 5 dobásából végül 4 futás gyűlt össze, és egy ember kiesett – de mivel az utolsó is kieséssel végződött, így ezúttal Skócia örülhetett: 2 futással megnyerték!

Az ötödik találkozó Nepál és Hollandia között zajlott. Az európaiak a dobást választották, ami jól is indult nekik: amellett, hogy Paul van Meekeren hamar kiejtette a két nyitó ütőst, a folytatásban nagyon lassú haladásra sikerült korlátozniuk a következő ütősöket. Igaz, hogy a 4. ütős csak a 25. játszmában esett ki, de Nepálnak ekkor még alig volt többje, mint 100 futás. Viszont ekkor már a pályán volt a mai hős, Árif Sekh, aki végül 84 futást halmozott fel, és csak a legvégén búcsúzott. Igaz, a sorban utána következők általában csak 10–16 futás körül teljesítettek, így aztán olyan kimagasló összeredmény nem született, csak 236. Közben egyébként Van Meekeren még két embert ejtett ki, így megelőzte a holland dobóranglista élén Duttot, hiszen neki most már 61 kapuja lett. Tovább rontotta Nepál helyzetét, hogy az első félidőben a figyelmeztetések ellenére két alkalommal is a dobósáv védett területére futottak, ezért kétszer öt büntetőpontot kaptak – azaz a hollandok kaptak 10 futást a saját félidejük elejére. A narancsok azonban még ezt sem tudták kihasználni: ahogy telt az idő, úgy ugyanis sorra potyogtak ki az ütőseik, a legmagasabb pontszámuk is csak 36 volt, de az is nagyon lassan gyűlt össze. Abban, hogy ebből a kiváló dobó, Szandíp Lámicsháne is három kapuval kivette a részét, nem sok meglepetés van, viszont az külön szót érdemel, hogy a mai ENN-újonc, Nandan Jádav is ugyanennyi ütőst ejtett ki. Mindezt összesítve végül Hollandia csak 220-ig jutott el, és 16 futással kikapott.

A hatodik mérkőzés, ahol Skócia és Hollandia találkozott, számos kisebb vagy közepes futásrekordot megdöntött. Az ütést választó skótok egyik nyitója, George Munsey egészen a 49. játszmáig volt bent, és 191 (!) futást gyűjtött, amivel nem csak Skócia valaha volt legmagasabb egyéni pontszámát teljesítette, hanem bármely nem teljes jogú ICC-tagország játékosait tekintve is csúcsot döntött, ráadásul közben 9 hatost ütött, ami szintén új skót rekord, és a Matthew Crosszal alkotott társulása (150 futás) is megdöntötte hazája legjobb 5. kapus párjának csúcsát, ami eddig 138 volt. Mindeközben viszont Aryan Dutt is szerzett 2 kaput, így megint ő vált a legeredményesebb hollandiai dobóvá. Skócia a félidő végére 369-ig jutott, ami szinte lehetetlen célnak tűnt, de a hollandoknál is volt egy hasonlóan kiemelkedő nyitó ütős, Max O’Dowd, aki ugyan csak 158-neskiig jutott, de egyrészt ezzel is a valaha volt legjobb holland pontszámot érte el, másrészt átvette a vezetést is a holland összesített ütősranglistán. És mivel emellett is volt még két 50-es meg más egyéb hasznos pontszámok, a kergetés végül sikerrel zárult, és Hollandia 4 kapuval megnyerte a találkozót!

A forduló után így Hollandia a második 28 ponttal, Skócia a harmadik 24-gyel, Nepál pedig a hetedik 12-vel, csakhogy Hollandia 24, Skócia 20, Nepál viszont csak 16 meccset játszott!