Ma is pont 14 kiesés és kis ausztrál előny, mint tegnap

2025. június 12. – Szerző: Krikettgalaxis

Az már biztos, hogy a tesztvébé döntője sem fog 5 napig tartani: még csak a második napon vagyunk túl, és máris a harmadik játékrész végén járunk. A másodikban Ausztrália igen alacsony pontszámmal kidobta Dél-Afrikát, de aztán ők is sorozatosan vesztették az ütőseiket. A nap végére még 2 kapujuk megmaradt, és 218 futással vezetnek: ezen a meccsen azért az nem olyan kevés.

Az Uluru (vagy Ayers-szikla), Ausztrália egyik jelképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Tegnap egy kicsit megijedhettek az ausztrálok: csapatuk ugyanis 212-vel elfogyott az első negyedben. Ám a tea utáni időszakban dobóik visszavágtak: 4 dél-afrikai ütőst is kiejtettek, miközben csak 43 futás született, így a mai nap 169-es ausztrál előnnyel indult.

A pályán levő két ütős Temba Bavuma és David Bedingham volt: előbbi 37 dobásból 3 futást gyűjtött, míg utóbbi 9-ből 8-at, köszönhetően annak, hogy a nap utolsó két labdáját négyesre ütötte. A mai nap a játékrész 23. játszmájával folytatódott, néhány perccel azok után, hogy a napokban az ICC Hírességek Csarnokába első pakisztáni nőként bekerült Szaná Mír megszólaltatta a pálya kis harangját. Az ég ma is felhős volt, de nem annyira, mint a tegnapi kezdéskor. Az első pár játszma a tegnapiakhoz hasonló volt, rengeteg nullással, de aztán Bavuma előjött két négyessel – de nem csak ez a két ütés bizonyította, hanem sok apró egyéb jelenség is, hogy a talaj most ütésre alkalmasabbnak látszott. Ennek ellenére a 28. játszmában Bavuma ellen megadott egy LKE-t a játékvezető, amire az ütős csak némi gondolkodás után kért videózást, vagyis úgy tűnt, nem érezte, hogy beleért – pedig de, így meg is menekült. Bár furcsa volt, mert a beleérést csak a rezgésérzékelő mutatta ki, a képfelvételeken nem látszott, hogy hozzáért volna a labda az ütőhöz... Így aztán a pár haladt tovább, és a 34. játszmában már a közös 50-est is elérte, a 35-ödikben pedig az egész mérkőzés első 6-osa is megjött, szintén Bavuma jóvoltából. A 37. játszmára megérkezett a mai első pörgetés, Nathan Lyon részéről, aki tegnappal ellentétben most nem csak egy szempillantásnyi időt kapott. Ám az áttörést nem ő hozta meg, hanem Pat Cummins, vagy méginkább Marnus Labuschagne, mert bár a dobás sem volt rossz, de a fő érdem az elkapóé, aki az elhibázott Bavuma-emelés után a labdát a fedezeten teljes testével kinyúlva jobbra vetődve, két kézzel kaparintotta meg. A játék képe ettől aztán egy csapásra megváltozott, és az eddig tapasztalt dél-afrikai kezdeményező stílus elpárolgott. Megint özönleni kezdtek a nullás labdák, szinte csak a kevésbé vérbeli dobó, Beau Webster labdáiból gyűltek jobb arányban a futások, így a 49. játszma végén elérkező ebéd idején 121/5 volt az állás, ami 91-es ausztrál vezetést jelentett. Pár labdával ebéd előtt egyébként volt egy vitatott jelenet: Bedingham az ütője élével beleért egy labdába, ami elhalt a lábszárvédőjén, majd szépen kézzel megfogta, pedig még mozgott. Az ausztrálok persze kezezésért (mezőnyjáték akadályozásáért) apelláltak, de a bíró úgy vélekedett, ez már egy holt labda volt akkor. Hát, lehet erről vitatkozni, biztosan fognak is.

Szünetben fenyegető fekete felhők érkeztek a stadion fölé, és pont amikor folytatni lehetett volna a játékot, 13 óra környékén, az eső is eleredt. Szerencsére viszont csak körülbelül 15–20 perc veszett el emiatt, és máris kisütött a Nap. Nem tudni, hogy ez az időjárásváltozás vagy más okozta, de szünet után Dél-Afrika eléggé összezavarodott. Az 52. játszmában először egy LKE-gyanús eset után Kyle Verreynne nekifutott az apelláló dobónak, Cumminsnak, aki el is esett, de felkelve kikérte a videózást, mivel a bíró nem adta meg a kiesést – és itt kiderült, hogy az ítélet téves volt, ugyanis a labda simán eltalálta volna a kaput. Három labda múlva pedig Marco Jansen ütött vissza igen könnyelműen egy labdát Cummins felé, aki el is kapta: hirtelen 126/7-re változott az állás. A másik végről továbbra is Lyon próbálkozott, de minek itt több dobó, mikor ott van Cummins is: az 56. játszmában a régóta küzdő, és már 50-eshez közelítő Bedinghammel is ő végzett, immáron 9-edik tesztbeli 5-ös zsákmányát szerezve kapitányként (csak Imrán Hánnak van ennél több) – és mindössze ő lett a második vendégkapitány a Lord’sban (Daniel Vettori után), aki egyetlen ötös zsákmányt is összehozott itt! A mondás pedig, miszerint a szegény embert még az ág is húzza, itt is beigazolódott: nem elég, hogy kiváló az ellenfél dobójátéka, Dél-Afrika még saját magának is összehozott egy kaput, amikor az 57. játszmában Keshav Maharaj és Kagiso Rabada fölöslegesen vállalt el egy második futást: talán alábecsülték Travis Head sebességét, aki azonban elég gyorsan összeszedte a mezőnyben a labdát, visszahajította a kapusnak, és meg is volt a baj: Maharaj nem ért be a vonalra. Az ausztrálok örömét pedig két dobás múlva az koronázta meg, hogy Cummins mai hatodik, összesítésben pedig 300-adik kapuját is megszerezve kiejtette Rabadát, azaz a 10-edik ütőst, mindössze 138-as állásnál, így Ausztrália jelentős, 74 futásos előnnyel várhatta a folytatást. Ez utóbbi kiesésnél azonban érdemes megdicsérni Webstert is, aki a mélységi keresztlábon egy látványos előrevetődős elkapást mutatott be, alig pár centivel a föld fölött.

A harmadik negyedet ismét Usman Khawaja és Marnus Labuschagne nyitotta, méghozzá ha nem is túl nagy aránnyal ütve, de azért nem is rosszul – és ismét elég szerecsésen. A 4. játszmában Khawaja egy szimplával megszerezte pályafutása 15 ezredik (!) első osztályú futását, majd viszont hamarosan egy dobáson belül volt egy LKE-apelláció (Labuschagne ellen) és egy kifutási esély, de egyikből sem lett semmi. Ahogy egy elkapásért kikért videózásból sem a 6. játszmában: a labda a közelében sem járt az ütőnek, szóval nehéz elgondolni, mit láttak ebben a dél-afrikaiak... Az ausztrál előny aztán szép lassan, a 10. játszmára már 100 fölé duzzadt, és még az összes kapujuk megvolt: Dél-Afrika nagyon nagy bajban érezhette magát. Ezen viszont jelentősen változtatott a következő játszma: Rabada egyik labdáját előbb Khawaja élezte a kapushoz, majd az új ember, Cameron Green mutatott be egy még rövidebb epizódszerepet, mint tegnap: akkor 3 dobásig volt bent, most meg csak kettőig, mert a másodikból a harmadik katona kényelmesen, derékmagasságban elkapta a labdát, amibe beleért. A következő (amúgy szűz) játszma után, 32/2-es állásnál tartották meg a teát: ez lényegében 106/2-nek felelt meg.

Szünet után újra felhős égbolt alatt, bekapcsolt világításnál zajlott a játék. Labuschagne folytatta a tőle gyakran látott türelmes tesztjátékot, de mostani társa, Steven Smith (akit néhány szurkoló, talán semleges angolok, fújolva fogadtak, amikor pályára lépett) sem volt túl gyors. De a lassú haladással sem mindig lehet tovább érni: a 18. játszmában Jansen kellemes fél-röptéjét Labuschagne rosszul próbálta meg meghajtani, és ebből is kapuselkapás lett. És ez a kiesés megint hozott egy másikat, igaz, most nem azonos játszmában, csak a következőben: akkor Lungi Ndigi amúgy teljesen egyenes vonalú labdáját sem sikerült Smithnek eltalálnia, és bár a bíró elsőre nem ítélt LKE-t, de videózás után már igen. Ezek után Travis Head és Beau Webster kezdett (volna) bele a helyzet stabilizálásába, de ők is egy ilyen páros kiesés áldozatai lettek a 23. és 24. játszmákban, mindössze 4 dobásnyi különbséggel: előbb Ngidi dobásából történt LKE Webster ellen, majd Wiaan Mulder találta el úgy Head lábát, hogy onnan a kéz-karóra vágódott a labda: 66/6. Sok az ausztrál kiesés az utóbbi pár játszmában? Sok a kidobás a meccsen? Igen és igen – úgyhogy a változatosság kedvéért pillanatokon belül még egy kidobás következett: Ngidi jorkija is Cummins lábáról pattant a kapura – 73/7, és máris Ausztrália volt nagy bajban! Az ide-oda hullámzás viszont nem állt meg: a következő időszak megint az ausztráloké volt. Ezúttal Alex Carey és a 9. rendű Mitchell Starc volt a pályán, akikkel viszont nem bírtak a dobók sokáig – bár többször volt, hogy egy-egy élezés csak kicsit kerülte el valamelyik mezőnyjátékost. Természetesen Starc volt a védekezőbb felfogású, míg Carey inkább gyűjtögette a pontokat – egészen a 33. játszmáig, amikor LKE-vel kiküldték! Igaz, erre olyan gyorsan kikérte a videót, hogy sejteni lehetett, hogy beleért: és tényleg, szóval még tovább is gyűjtögethetett. Egyébként ekkor már pont 100-nál tartottak az ausztrálok, hamarosan pedig (miután Starc megúszott egy elejtett elkapást és egy majdnem-kidobást) a 126 is meglett, ami 200-as vezetést jelentett számukra. Már nagyon közeledett a nap vége, de két dolog még belefért: először Carey kiesése, most már érvényes láb a kapu előttből, másodszor pedig egy újabb elejtett elkapás, ezúttal az árok Jansen részéről. 40 játszma után végül 144/8-nál ért véget a nap: rendkívül sok múlik majd a holnap reggeli időszakon, hogy sikerül-e gyorsan kiejteni a megmaradt két ütőst, vagy pedig jelentősen tovább tudják még építeni a most 218-as előnyüket.