Nagy küzdés után Dél-Afrika a vébécím kapujában

2025. június 13. – Szerző: Krikettgalaxis

Teljesen egyértelműen Dél-Afrikáé volt a döntő mai, harmadik napja, így a csapat máris története első nagy trófeájának megnyerésére készülhet! Bár reggel Ausztrália sorvége szívósan kitartott, és egy 282-es célt állt fel Dél-Afrika számára, ők ebből 213-at már be is gyűjtöttek, és még csak 2 emberük esett ki.

Fokváros látképe (illusztráció)Fokváros látképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Borzasztó fontos időszak elé érkezett ma reggel a tesztvébé döntője: Ausztrália 218-as előnnyel, de 8 vesztett kapuval állt, és innentől minden egyes összekuporgatott futásnak nagy jelentősége lehetett. Igaz, hogy az eddigi játékrészek egyikében sem gyűlt össze még csak 218 futás sem, ezt a harmadikat is beleértve, de ki tudja: ha most nem szereznek elég további pontot az ausztrálok, Dél-Afrika akár még le is vadászhatja a célt a negyedik negyedben.

A játékosok ma fekete karszalaggal léptek pályára a tegnapi, több mint 200 halálos áldozatot követelő indiai repülőgépszerencsétlenség áldozataira emlékezve. A kezdés közeledtét jelző kis harangot ma Matthew Hayden szólaltatta meg: ezek után következett még a gyászszünet, majd indulhatott a játék. A lelátón egyébként később meg lehetett pillantani a híres zenészt, Mick Jaggert is, de azt nem tudjuk, hogy már a kezdéskor is itt volt-e.

A harmadik játékrészből eddig 40 játszma telt el, az állás 144/8 volt, a két bent levő ütős pedig a tegnap már sok labdát (néha csak szerencsével) túlélt Mitchell Starc és a tegnap nap végén bejött Nathan Lyon volt. Az ég ma sokkal felhőtlenebb volt, a talaj pedig még csak két napnyit romlott, így még viszonylag ütősbarát körülmények voltak várhatók. De Lyon persze nem volt éppenséggel tapasztalt ütősnek mondható: nem is bírta tovább a 43. játszmánál, amikor Kagiso Rabada LKE-t érően találta el. Bár az is igaz, az utolsó ember, Josh Hazlewood sem a legrutinosabb ütőjátékos, de ő meg jóval tovább bírta ma. A Starc–Hazlewood pár dél-afrikai szempontból rettentő bosszantóan játszott, ráadásul nem csak védekeztek foggal-körömmel, de időnként még négyeseik is összejöttek a szimplák mellett. Az 52. játszmában az ausztrál vezetés már 250-re duzzadt, ami sok volt, de szemmel látható volt, hogy ma a labdák nem annyira görbülnek és varratozódnak, így a 4. játékrészben még bármi megtörténhetett. De egyelőre a harmadikban történtek a dolgok: méghozzá az, hogy a két sorvégi ütős tovább haladt és haladt. Hiába a tönkrement labda cseréje az 57. játszma után, a cserelabdával sem ment a dobás, a 64. játszmában Starc már az 50-esét is megszerezte, és mivel a társulás is közös 50-et teljesített, így ők lettek a világon a második pár, akiknek legalább három 50-es közös eredménye is van 10. kapus párként! Végül Aiden Markram lett az afrikaiak nyerő embere: az ő dobásából tudták végre elkapni Hazlewoodot a 65. játszma végén. Az ausztrál eredmény 207 lett, ami 282-es célt eredményezett Dél-Afrika számára... Ekkor egyébként megtartották az ebédet is.

Na akkor nézzük, Markram mennyire lett nyerő ember ütésben! Ugyanis ő volt az egyik nyitó Ryan Rickelton mellett. Egy biztos: Rickelton ma nem lett nyerő, mert bár bátran kezdett, de a 3. játszmában Starc széles, kigörbülő, majdnem jorki labdájába beleélezett, a kapus pedig elkapta – csak egy pillanatig volt kérdéses, hogy nem pattant-e le a földre előtte, de a felvételeken látszott, hogy nem. Utána viszont Markram és Wiaan Mulder eléggé ráijesztett az ausztrálokra: szinte minden játszmában hoztak 1–2 négyest, és az eddig látottaknál jóval gyorsabban haladtak előre, 10 játszma után például már 47/1-re álltak. Amikor az 50-et is elérték, a nézőtéren már hangos tapssal jelezték a szurkolók: érzik az esélyt! Ez pedig még annak ellenére is megmaradt, hogy a 18. játszmában Starc újra lecsapott: akkor talán egy pillanatra leragadt a labda a földre, így Mulder korán mozdult rá, így csak a fedezethez sikerült ütnie, aki elkapta. A 20. játszma viszont Ausztrália számára lett duplán sajnálatos: Steven Smith elejtett egy elkapást a rövid első katona pozícióban, ráadásul közben a jobb kisujja is megsérült: az ujjcsontja ki is mozdult a helyéről, így a játékos elhagyta a pályát, és később kórházba vitték megröntgenezni. Helyére helyettesítő mezőnyjátékosnak Sam Konstas állt be. A 24. játszma végén, amikor a teát megtartották, 94/2 volt az állás, azaz még 188 futás hiányzott Dél-Afrikának, 8 kapu az ausztráloknak – Markramnak pedig 1 az 50-eséhez. A pályán egyébként ekkor a társa Temba Bavuma volt, akinek különösen jól jöhetett a szünet, ugyanis neki meg a bal combja húzódott meg közben. De nem olyan súlyosan: pihenés után újult erővel tért vissza.

A folytatásban Markram igen hamar megszerezte azt a bizonyos 50-est, majd a következő játszmában a csapat 100-asa is meglett. Az ütősök pedig csak nem akartak kiesni: ha volt is valami veszély (például mint a 28. játszmában, amikor Markram majdnem a saját kapujára ütötte a labdát), azt is mindig megúszták. A 32. játszmában már a társulás közös 50-e is megszületett, a 38-adikban pedig Dél-Afrika már a 150-et is elérte. Lyon annak ellenére próbálkozott kitartóan, hogy amúgy a talaj semmit sem tartogatott a pörgetőknek, de ha egyszer a sebes dobók is hatástalanok voltak, akkor miért ne? Sőt, hamarosan a lassabban dobó Beau Webster, sőt, a részidős pörgető, Travis Head is kapott pár játszmát, de minden hiába: az 52. játszmában már a 200 is meglett Dél-Afrikának – a közönség velük szimpatizáló része (nyilván beleértve az ausztrálok ellen szurkoló angolokat is) ekkor már vidáman énekelt: kezdték érezni a valós esélyt a trófea begyűjtésére. Ekkor már kicsit megint befelhősödött az ég, ráadásul a tönkrement labdát megint kicserélték: csupa olyasmi apróság, ami segíthette volna a dobókat, de nem, nem és nem. Az 55. játszmában Markram egy 4-essel már a 100-at is átlépte, majd a következő játszma végén befejeződött a játéknap: az állás 213/2 volt, vagyis már csak 69 futás kellett az afrikaiaknak – vagy 8 kapu az ausztráloknak. Eléggé egyértelműnek tűnik, melyik a könnyebb, de tesztben minden megtörtént már az elmúlt 148 évben... Ki tudja, mit hoz a holnap?


Alapból nem látható kép
×