Javított a bajnok az MLC-ben
2025. június 15. – Szerző: Krikettgalaxis
A nyitómeccsen elszenvedett súlyos vereség után a Washington Freedom megmutatta: azért még nem kell őket leírni. A mai második mérkőzésen viszonylag könnyedén verték a Seattle Orcast, így a tabella 3. helyére jöttek föl.
A Kapitólium, a washingtoni törvényhozás székhelye (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A szombati dupla nap második találkozóján (ami magyar idő szerint már vasárnap volt) két olyan együttes találkozott, amelyeknek igazán lett volna bizonyítanivalója. A Freedom egy elképesztően súlyos vereséggel nyitotta az idényt, míg a 2025-ben most először pályára lépő Orcasnak a tavalyi utolsó helyét kellett volna feledtetnie. A fővárosiak annyiban előnyben voltak, hogy már ismerték a pályát: ugyanis ezt a meccset is még mindig az oaklandi stadionban játszották.
A pénzfeldobást a Seattle nyerte, és az ütést választották. Csapatuk igencsak átalakult a tavalyi eredménytelen szezon után: ma például nem kevesebb mint hét újoncot avattak, köztük olyan világhírű nevekkel, mint David Warner, Sikandar Raza vagy éppen Kyle Mayers. A Washingtonnál a nagy vereséget elszenvedő 11-en csak egyet változtattak: Ben Sears helyére Abhishek Paradkart tették be.
A játék egy kicsi (tényleg csak pár perc) csúszással kezdődött, mert az előző meccs (ugyanitt) is egy parányit elhúzódott. De amikor végre megindult az akció, rögtön két újonc, Warner és Mayers vetette bele magát az ütésbe. Méghozzá elsősorban Warner: neki 3 játszma után már 27 futása volt, míg társának csupán 1, igaz, az ausztrál jóval több labdához is jutott. De nem akart lemaradni Mayers sem, és a 4. játszmában két hatost is összehozott, az ötödikben pedig egy 6–4–4-es sorozatot: úgy tűnt, ez a meccs is hasonlíthat majd az elsőre... De még az erőfölényben belül Jack Edwards amúgy elég ártalmatlan dobásából Warner kiesett, így 6 játszma után az állás 66/1 volt. Utána aztán azonnal Mayers is kiesett, bár a felütött labdájára két mezőnyjátékos (a kapus és a csúcs) is rámozdult, és majdnem összeütköztek, de végül sikerült elkapniuk. A következő időszakban Steven Taylor és Heinrich Klaasen ütött, olyan közepesen, vagy mondhattuk volna azt is, hogy elég jól, de aztán a félidő közepén hirtelen kiestek mindketten: Klaasen éppen a félidő fele előtt, Taylor pedig éppen utána, és még a csapat 100 pontja sem volt meg. Az ezt követő játszmák nagyon szenvedősre sikerültek ütősszempontból, alig gyűlt össze egy-két futás, majd amikor Aaron Jones megpróbált begyorsítani, és a 14. játszmát két négyessel kezdte, utána a dobó, Ian Holland két kapuval válaszolt. Sőt, Holland hamarosan már 4-es zsákmányig is eljutott, az Orcas ütősei pedig nem igazán találták a helyüket. Súlyosbította a helyzetüket, hogy Raza ma elképesztő lassan, 60-as arány alatt teljesített, illetve az is, hogy a 18. játszmában Jasdeep Singh, miután elütötte a labdát, és kimozdult a vonalról, nem volt elég gyors, hogy visszaérjen, és Mitchell Owen egy szép közvetlen rádobással kifutotta. Ráadásul a 19. játszma majdnem szűz lett, és a 20-adikban is csak egy hatos volt az, ami még szépített egy picit az eredményen – de az így sem lett túl acélos, csak 145.
Az pedig, hogy mennyire gyengus ez az eredmény, már a második játékrész erőfölényében kiderült. Owen például az első labdát máris 6-osra zúdította, de Rachin Ravindra is hasonlóan indult, még ha nem is konkrétan maximummal. De például csak az első játszmában 20 futás gyűlt össze, és hiába sikerült Cameron Gannonnak a 3. játszma végén kiejtenie az ausztrált, Andries Gous és főként Ravindra az erőfölény végéig 90/1-ig repítették a fővárosiakat, Ravindrának pedig máris majdnem megvolt a saját 50-ese... Igaz, ezek után Vakár Szalámhíl egy rendkívül hasznos játszmát hozott le, mindössze egyetlen futással és Gous kiejtésével, sőt, utána Obed McCoy ezt majdnem meg tudta ismételni (csak éppen 4 futás volt benne, és Ravindra esett ki), de a meccsbe így sem igazán jött vissza az Orcas. Főleg azért nem, mert most megjött Glenn Maxwell kapitány, és például 9. játszmában beütött egy 6–4-4–et, majd nemsokára még egy hatost, így a félidő felénél máris 119/3 volt az állás: szinte csak percek kérdésének tűnt, mikor nyer a WF. Még azért a Seattle-iek javítottak egy picit a saját statisztikáikon azzal, hogy Maxwell mellől gyorsan kiejtettek még két társat, de ami elkerülhetetlen volt, az megtörtént: ellenfelük már a 14. játszmában beért a célba.
Ezzel az eredménnyel az Orcas a tabella utolsó helyén jelent meg, a Washington viszont följött a harmadik pozícióba.
