Texas és Los Angeles: kettőből kettő, de más előjellel
2025. június 16. – Szerző: Krikettgalaxis
Második mérkőzését is megnyerte az MLC-ben a Texas Super Kings, viszont a másodikat is elvesztette a Los Angeles Knight Riders. Azt még korai kijelenteni, hogy ettől szétszakadt a tabella, de azért kezd.
Dallas látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Újabb IPL-rangadó
Amerikában: ez persze nem meglepő, hiszen a hatból három csapat is 100%-os IPL-klón, és azért titokban
az Orcas is az (hiszen tulajdonosuk azonos a Delhi Capitalséval). Ezúttal a texasi Super Kings és a Los Angeles-i Knight Riders csapott össze Oaklandben. A mérkőzésre ellentétes nyitány után érkeztek meg: a TSK győzelemmel, az LAKR viszont vereséggel kezdett.
A csapatokat szép, napos idő és kiváló hangulat fogadta. A pénzfeldobást a Knight Riders nyerte, és a dobást választották. Bár, mint írtuk, múltkor kikaptak, de bíztak az akkori 11-ben, így ma is ugyanazok a játékosok léptek náluk pályára. Ellenben a Texasnál meg, hiába nyertek, kettőt is változtattak ahhoz képest: kimaradt Milind Kumar és Mohammad Muhszin, akik helyett Subham Randzsane és Stephen Wiig játszott.
A sárgák két nyitó ütőse Devon Conway és Faf du Plessis volt, akik, valljuk meg, nem a legmeggyőzőbben indítottak. Az első 15 labdából például csak egy határra futotta (az is négyes volt), és bár utána az addig 8 dobásból csak 2 ponton álló Du Plessis végre bemutatott egy 6-ost, de a következő dobásból Andre Russell egy szép jorkival betalált a kapujába. Az új ember, Saiteja Mukkamalla viszont jobban szállt be, és gyorsan összehozott két négyest és két hatost, majd Conway is begyorsított, így erőfölény így már 55/1-re végződött. Az ütősök jó haladását Tanveer Sangha törte meg Conway kiejtésével – de mondhatnánk Sangha helyett inkább Alex Halest is, akinek a szuper elkapása kellett hozzá: bár elsőre könnyedén meglett neki a labda, de a mozdulat éppen a határvonal mentén történt, és a lendület kivitte őt a pályáról, ezért még éppen időben fel is dobta a labdát a levegőbe, visszalépett a pályára és újra elkapta! Pillanatokon belül Mukkamallát is el lehetett volna kapni, de Matthew Tromp elejtette a könnyű esélyt... A Knight Riders szerencséjére azonban ezen nem sok múlt, mert a következő játszmában már valóban búcsúztatták őt, így a félidő fele 83/3-mal érkezett el: ez egy picit átlag alattinak érződött ezen a pályán. Gyorsítani a következő időszakban sem tudott Daryl Mithcell és Randzsane (főleg a ragadós talajon kellemetlenül pattanó pörgő labdák miatt), de legalább sok szimplájuk volt, ha más nem – de azért aztán becsúszott egy-két, majd egyre több határ is, és a Texas egyre szebben építgetett valami versenyképes pontszámot. Randzsane ugyan kiesett a 16. játszmában, de a helyére bejövő Donovan Ferreira már végig bírta a félidőt, és mivel neki a 32 futása 200-as aránnyal gyűlt össze, így a Super Kings 181-ig ért el a végére.
A második játékrészt Andre Fletcher és Alex Hales eléggé bizonytalankodva kezdte, de mondhatjuk úgy is, hogy a Texas jól dobott, kiváltképp Adam Milne, aki nem csak takarékos volt, de már a 2. játszmában kaput is szerzett Fletcher ellen, sőt, a következő labdából Unmukt Csandot is kiejthette volna, ha apellálnak – de senki, még a dobó sem vette észre, hogy az ütős beleért a labdába, amit aztán elkaptak... Hales aztán bejelentkezett pár hatossal, de az 5. játszmában, miután kettő maximum is sikerült neki egymás után, a következő labdát már nem tudta jól megütni, és Du Plessis egy szép, vetődős elkapással megszerezte azt. A kapuvesztések pedig folytatódtak: az erőfölény legvégén és az azt követő második dobásból is kihullott egy-egy ember, és a 8. játszmában Tromp 4–4–6-os sorozata is csak egy rövid fellángolásnak bizonyult. Mivel a 10. játszmában még Mitchell is szerzett egy kaput, így a félidő fele 72/5-tel érkezett el, és a Knight Riders szinte minden esélye odalett. Hát még akkor, amikor a következő játszmában Núr Ahmad két egymást követő labdából (két közéékelődő széles extrával) kiejtette az utolsó két veszélyes ütőst, Andre Russellt és Sunil Narine-t is: erről a 74/7-ről már elképzelhetetlen volt a visszaút. A végén Shadley van Schalkwyk és Ali Khan még összesen 7 határeseményt is összehozott, de mindenki tudta már jóval előtte, hogy ez is kevés lesz: a csapat végül a 18. játszma elejére teljesen elfogyott, és súlyos, 57 futásos vereséget szenvedett. A dobók közül Milne egészen kiemelkedett: 2 kapuját 2,52-es gazdálkodás mellett szerezte, de Núr Ahmad sem volt rossz a maga négyes zsákmányával.
