Tapad a Texas az éllovasra
2025. június 17. – Szerző: Krikettgalaxis
A San Franciscóhoz hasonlóan a Texas Super Kings is háromból a harmadik győzelmét szerezte már meg: ezúttal a második félidőben teljesen összeomló Seattle Orcas ellen. A szuperkirályok 93 futással nyertek, ami valaha volt legnagyobb sikerük lett.
Dallas látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A két évvel ezelőtti döntős Orcas a tavalyi szezon végével együtt immáron egy hatmeccses vereségsorozatban volt benne: egyszerűen muszáj lett volna most már kijönniük a gödörből. Nehéz megérteni, hogy egyáltalán hogyan kerültek oda, hiszen kiemelkedő amerikai játékosok mellett több igazi világsztár is csapatuk tagja – de valami úgy tűnik, nagyon hiányzott náluk. Ellenben a Texas idén eddig mindkét meccsét megnyerte, és megvolt az esélye, hogy legalább pontszámban utolérje a listavezető Unicornst.
A helyszín továbbra is az oaklandi aréna volt, ahol a pénzfeldobást megnyerő Orcas ezúttal a dobást választotta. Csapatukból ezúttal kimaradt eddigi történetük legeredményesebb dobója, Cameron Gannon, helyére pedig egy újonc került: az indiai születésű Szudzsít Nájak 35, sőt, pár nap híján 36 évesen játszotta első meccsét valamelyik nagy ligában. Ellenfelük, hiába nyert múltkor nagyot, hármat is cserélt ahhoz az összeállításához képet: most Donovan Ferreira, Stephen Wiig és Adam Milne sem játszott, viszont Milind Kumar, Marcus Stoinis és a tavaly még a zöldeket erősítő Nandre Burger igen.
Az első két ütős Devon Conway és Faf du Plessis volt. Conway már az első labdát 4-esre ütötte, de aztán nem ez a stílus lett a meghatározó a következő időszakban: bár be-becsúszott még néhány határ, de például az 5. játszma közepén, amikor Du Plessis kiesett, mindkét ütős 100 alatti aránnyal állt, és Conway sem lépett ennél feljebb, mire a 6. játszma elején szintén búcsúzott. Ezek után még négy pöttyös labda érkezett, Daryl Mitchell négyese csak arra volt elég, hogy az erőfölény végére 30/2-re szépítsenek: ez messze elmaradt a várakozásoktól, főleg ezen a pályán, ahol korábban röpködtek a 200-ak! De azért Mitchell és Saiteja Mukkamalla még jelentősen tudott ezen az álláson javítani, főleg utóbbi, akitől hamarosan megláthattuk az első, majd a második hatost is, a félidő felére pedig már 19 dobásból 28-nál tartott – a csapat pedig 66/2-nél. Ezek után nem meglepő, hogy Mukkamallát a mélységben kapták el egy nagy ütési kísérlete során, és talán az sem, hogy a most bejövő Stoinis is szívesen kísérletezgetett a hatosokkal, méghozzá nem is rosszul: a 12–15. játszmákban játszmánként pontosan egy sikerült is neki (miközben négyese egy sem volt), de aztán következő nyesésével csak a csúcs mezőnyjátékost találta meg. Ezek után megint egy kis lassulás következett a pontszerzésben, és egyre inkább úgy tűnt, még a lélektani 150-es határ sem lesz meg a végre: ehhez pedig Steven Taylor nagyszerű mentése is hozzájárult a 18. játszma végén, amikor egy biztosnak tűnő hatost sikerült bent tartania a pályán, és így csak egy dupla futás lett belőle. De a 20. játszma még hozott egy utolsó fellángolást a Texasnak: Milind Kumár és Subham Randzsane ekkor 18 futást gyűjtött, így mégiscsak meglett az a 150, sőt, a 153 is. A pálya ugyan ma nehezebbnek tűnt, főleg a lassabb labdák voltak nehezen megjátszhatók, de azért a Seattle önbizalommal várhatta a folytatást.
Az ütés azonban két neves nyitójuknak, David Warnernek és Kyle Mayersnek sem ment igazán. Olyannyira nem, hogy a második játszma, amit Nandre Burger dobott, szűz lett, méghozzá az első szűz játszma az ide MLC-ben, ráadásul Mayerst el is kapták közben, és a következő ember, Taylor is csak egy apró-apró beleérés miatt menekült meg az LKE-től. Warner ezek után még összehozott egy második négyest (egy már volt neki), de aztán Ziá ul-Hak dobásából elkapták – majd pedig Burger Taylor ellen is lehozott egy olyan játszmát, amiben volt négy pöttyös labda, utána pedig egy kapu: 16/3, és még csak most jött a java! Az 5. játszmában ugyanis Ul-Hak még két embert kiejtett, és nem is akárkiket: a rendkívül veszélyesnek ígérkező Heinrich Klaasent és Sikandar Razát, és bár az erőfölény utolsó játszmájában nem született újabb kapu, de futás sem sok, így az állás hat játszma után egy borzalmas 23/5 volt... Mi lehet még ennél is katasztrofálisabb? Például egy 27/7? Hát igen, márpedig Núr Ahmad következő 4 dobása után máris ennyit mutatott az eredményjelző. A győzelem és a vereség kérdése már rég eldőlt, most már csak az NFA javítása lehetett feladat mindkét csapat számára. A Seattle-nél ennek érdekében legtöbbet Aaron Jones tett, akinek sikerült összehoznia egy-egy hatost a 8. és a 9. játszmában is, de aztán neki is ennyi volt, és a félidő felénél már 47/8 volt az állás. A végén Núr Ahmad és Burger is bővítette még eggyel-eggyel a kapuinak a számát, az Orcas pedig csak 60-ig tudott felkapaszkodni, és a 14. játszmában kiesett az utolsó emberük is.
A Texas Super Kings tehát 93 futással nyert: ekkora győzelmük még sosem volt történetük során. De még ez sem volt elég ahhoz, hogy az első helyre jöjjenek föl, igaz, nagyon ott vannak az SFU nyakán... A kardszárnyú delfinek viszont ugyanúgy utolsók, ahogy ez előtt a mérkőzés előtt voltak.
