A Knight Riders újabb vereségével most már tényleg szétszakadt a tabella
2025. június 18. – Szerző: Krikettgalaxis
Egy-két mérkőzés után is látszott, de akkor még nem volt érdemes nagyon emlegetni, most viszont már inkább: kialakult egy apró szakadék az MLC tabelláján. Ugyanis a legutóbbi meccsen a Washington Freedom legyőzte a Los Angeles Knightr Riderst, amivel most már nincs 2 pontos csapat, csak nullások, meg 2 fölöttiek.
A Kapitólium, a washingtoni törvényhozás székhelye (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Elérkezett az MLC történetének 50-edik meccse: nem sok, de egyelőre ez is mérföldkőnek számít, és tudjuk, idővel lesz ez még 500, majd 5000 is, satöbbi. (Hacsak mondjuk valami atomháború addigra el nem pusztítja az emberiséget.)
A két mai résztvevő csapat ellentétes formában érkezett meg ide: az LAKR eddig kettőből két vereséget számlál, míg a Freedom az első meccsén kikapott ugyan, de visszapattant, és a következőn már meggyőző teljesítménnyel aratott sikert, ráadásul úgy tűnt, kapitányuk, Glenn Maxwell (akinek egyébként a szülei ma a lelátóról figyelték őt) most már maga mögött hagyta a közelmúlt hullámvölgyét.
A találkozóra az oaklandi pályán került sor, sajnos nem valami sok néző előtt, de hát semleges csapatok, hétköznap, meg minden. A pénzfeldobást a fővárosiak nyerték, és az ütést választották. Összeállításukat három helyen változtatták meg legutóbbhoz képest: kimaradt Glenn Phillips, Mahtár Ahmed és Abhishek Paradkar is, akiket Mark Chapman, Mark Adair és Yasir Mohammad pótolt. A Los Angelesnél a legfontosabb hír az volt, hogy most már megérkezett a csapathoz a karibi válogatottól Jason Holder, az új kapitány, így mától ő vezette a csapatot. Rajta kívül bekerült még a szintén karibi Rovman Powell, valamint Corné Dry is, méghozzá Andre Fletcher, Nitish Kumar és Ali Khan helyére.
Dry pedig, ha már lehetőséget kapott, hát élt is vele: az első játszmában, azok után, hogy Rachin Ravindra két négyessel ajándékozta meg, viszonozta az ajándékot, és betalált a melléütő játékos kapujába. A másik nyitó, Mitchell Owen viszont elsöprően indult: a 2. és a 3. játszmában máris 4 négyest és 2 hatost ütött – igaz, aztán Holder neki is visszaadta, amit tőle kapott, és kiejtette őt. Aztán a 4. játszma nagyon hasonlított az elsőhöz: megint Dry dobta, megint két egymás utáni négyest kapott (ezúttal Andries Goustól), de utána erre megint kapuval válaszolt. A következő két játszma már jóval takarékosabb lett, az erőfölény így 63/3-mal végződött: ez kiegyenlített állásnak tűnt. A folytatásban viszont ez a kiegyenlítettség a Knight Riders felé billent ki: a takarékos Sunil Narine-nak és az újabb ütőst is kiejtő Tanveer Sanghának köszönhetően most 4 újabb játszma alatt csak 21 futás gyűlt, így a félidő felénél 84/4-et mutatott az eredményjelző. A 13. játszma végéig még szintén nem született újabb határ, így a Washingtonnak ekkor még a 100-as pontszáma sem volt meg, de az utolsó 7 játszma mindent megváltoztatott. Azon belül is egy személyben Glenn Maxwell. Ekkor Maxwell még 15 dobásból 11 futáson állt, de a következő 34 labdából újabb 95-öt szerzett! Mindezt úgy, hogy ebből 13 darab (!) hatos volt, és mindössze két négyes. Társa, Obus Pienaar ugyanezen idő alatt 14 futásig jutott el... Ez Maxwellnek már a 8-adik százasát jelentette Húsz20-as formátumban, a WF-nek pedig azt, hogy 208-as eredményt tudtak felmutatni a végére. Hozzá kell tenni azonban valamit: amikor Maxwell még csak 46-on állt, Matthew Tromp a határon elejtett ellene egy könnyű elkapást (ráadásul úgy, hogy abból is 6-os lett) – szóval ki tudja, mi lett volna, ha... De ezen nem is érdemes gondolkodni.
A második félidő aztán nem is kezdődhetett volna jobban/rosszabbul, attól függ, ki honnan nézi: az első játszmát Saurabh Netravalkar szűzre dobta, kiejtve közben ráadásul Alex Halest is. Aztán jött Adair, és első labdájából búcsúztatta Narine-t, majd megint Netravalkar dobott, aki most meg csak egyetlen szimplát hagyott az ellenfélnek, végül Jack Edwards tette föl az I-re a pontot azzal, hogy a 4. játszmában kiejtette Unmukt Csandot is – így a lilák első három (!) ütőse mind nulla ponttal távozott... És ezt még tovább lehetett súlyosbítani: a következő játszmát Netravalkar megint egyetlen futással hozta le, így ezek után Széf Badar két négyese csak ahhoz volt elég, hogy az erőfölény végére 23/3-ra szépítsenek. A Los Angeles válsága pedig csak tovább mélyült és mélyült: a következő labdából Edwards Powellel is végzett, majd Owen is szerzett egy kaput (Trompét) – 26/5-nél már az volt a kérdés, milyen vereségi rekordok dőlhetnek ma meg. De azért annyira mégsem alakult szélsőségesen a helyzet. Badar beütött még néhány négyest, majd Holder három egymás utáni hatossal jelentkezett be a 10. játszmában, így a félidő fele már 61/5-tel érkezett el. Ekkor aztán megint jött Owen, és a 11. játszmában kiejtette még a 32-nél tartó Badart, majd pár labda múlva Andre Russellt is, és nem kellett sok idő ahhoz sem, hogy Edwards is megszerezze a mai harmadik kapuját. A győzelem természetesen nagyon simán meglett ezek után a Washingtonnak, már a 17. játszmában, 113 futással, ami a valaha volt legnagyobb különbségű sikerük lett! Csak azt sajnálhatták egy picit, hogy Netravalkar ellen a végén Dry beütött egy 4-est, így 1,71-re rontotta le
a dobó addig elképesztően jó gazdálkodását...
Az eredménynek köszönhetően egyébként nem történt elmozdulás a tabellán: a Freedom továbbra is harmadik, a Knight Riders pedig ötödik. De most már 4 pontnyi rés tátong köztük.
