Nem érezte meg a helyszínváltást a San Francisco
2025. június 21. – Szerző: Krikettgalaxis
Új, texasi szakaszába érkezett az MLC, de ez a San Francisco Unicorns játékában nem volt érzékelhető: ők most is ugyanolyan elsöprő ütőjátékot mutattak be, mint korábban, és a lehető legkönnyedébben kergették le a Texas Super Kings által felállított majdnem 200-as célt.
A Golden Gate híd San Franciscónál (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Egy napnyi szünet után végre újra itt az MLC! Miért is kellett ez a szünet? Azért, mert a bajnokság kaliforniai (oaklandi) szakasza lezárult, a csapatok pedig átutaztak Texasba, ahol a Dallas szomszédságában található Grand Prairie-i krikettstadionban zajlott tovább a liga. És nem is akármilyen meccsel kezdtünk: a tabella két első helyén 6–6 ponttal, 100%-os teljesítménnyel álló csapat találkozójával, azaz a házigazda Texas Super Kings és az eddigi mérkőzések házigazdája, a San Francisco Unicorns csatájával.
A pénzfeldobást megnyerő vendégek ezúttal a dobást választották. Csapatuknál a legfontosabb hír az volt, hogy kapitányuk, Corey Anderson sérülés miatt nem játszhatott, így a csapatot mostantól az a Matthew Short vezette, aki idén most játszott először egyáltalán náluk. Ezen kívül még két változtatás történt múltkorhoz képest: Cooper Connolly és Juanoy Drysdale helyét Brody Couch és Karima Gore vette át. A TSK kettőt cserélt: ott Milind Kumar és Nandre Burger került ki, be pedig Mohammad Muhszin és Adam Milne.
A texasiak két nyitója Devon Conway és Faf du Plessis volt, akik már a negyedik dobás után egy kicsit összezavarodtak, de a mezőnyjátékos sem volt elég pontos, így nem lett belőle kifutás. Az első 3 játszmában csak két négyes határ volt, de azon kívül elég sok apró futás is, majd pedig Du Plessis két egymás utáni hatossal is előhozakodott, így nem indult rosszul a csapat. Az 5. játszma közepén aztán Conway nagy veszélybe került, a nem igazán nehéz elkapási esélyt azonban Short kapitány elejtette, miután túlfutott a leérkező labdán. Rövidesen Du Plessis még egy 6–6-ot mutatott be, így az erőfölény 71/0-val zárult: ez eddig a csapat idei legjobbja volt. A következő játszmában Du Plessis-nek már az 50-es is meglett, a 9. játszma végére pedig, amikor Conway még csak 23-on állt, ő már 70-nél tartott! Ráadásul Conway a következő dobásból búcsúzott is, méghozzá a torna dobóranglistáját eddig is vezető, de most még jobban elhúzó Hárisz Rouf labdájából. A félidő fele azonban így is 106/1-gyel érkezett el, ami nagyon is a Super Kings számára tűnt kedvező állásnak. Du Plessis új társa most Saiteja Mukkamalla volt, aki szintén nem indult rosszul, például csak a 12. játszmában csak ő 15 futást szedett össze, és egészen a 16. játszma végéig úgy volt bent, hogy a pár alig-alig hagyott egy-egy nullás labdát, Du Plessis pedig éppen elérte a 100-ast is! Ekkor azonban két dobáson belül mindkét ütős kiesett, két külön játszmában: Xavier Bartlett és ismét Rouf voltak a kapuszerzők. Egy játszmával később még Marcus Stoinis is kiesett, és a Texas jóval távolabb került a 200-tól, mint ahogy pár játszmával előbb hinni lehetett. De azért a végén többek között Calvin Savage három négyesének is köszönhetően majdnem feltornászták magukat addig: eredményük 198 lett, ami a pálya történeti adatai alapján igen jónak volt mondható.
Ez viszont talán azt jelezte, hogy a pálya idén más, mint korábban. És lehet, hogy tényleg így volt, mert a második félidő elejétől kezdve a Unicorns ütősein is látszott, hogy kényelmesen tudnak nagy értékű ütéseket összehozni. Először is Short és Finn Allen, ugyanis ma ők voltak a nyitók, vagyis Tim Seifert lejjebb szorult a rendben. Viszont ha az első félidőben kiegyenlítetlennek tűnt a két nyitó ütős teljesítménye egymáshoz képest (emlékezhetünk a 70–23-ra), akkor mit mondjunk most? 3 játszma után ugyanis Short 33, míg Allen 1 futással rendelkezett – persze nem Allen hibájából, hiszen ő mindössze 2 labdával nézett szembe a 18-ból. Aztán már ő is több lehetőséghez jutott, és ki is használta: az erőfölény 83/0-ján 46–34 arányban osztozott meg Short és Allen. A következő játszmában Short egy négyessel az 50-est is megszerezte, majd a 8-adikban Allen, ugyancsak egy 4-essel úgyszintén. Ekkor máris úgy tűnt, hogy kevés lesz az a 198 – és ezen az érzésen az sem változtatott sokat, hogy Short most már rövidesen kiesett: a mélységi extra fedezet tájékára ütötte a labdát, ahol a mezőnyjátékos egy szép, alacsony elkapással megszerezte azt. A félidő fele így 138/1-gyel érkezett el, és már nagy csoda lett volna, ha ezt a Texas megnyeri. Hát még úgy, hogy a 3. rendű Jake Fraser-McGurk ma éppen egy jó napot fogott ki, és szintén jópár határt hozott össze. A 13. játszmában azért csak sikerült szépíteni egy kicsit a sárgáknak, amikor Milne dobásából elkapták a már 78-nál járó Allent, aki egyébként időközben a teljes MLC történetének legtöbb futását szerző ütősévé is följött. De ekkor már olyan kevés pont hiányzott az SFU-nak, hogy, ahogy mondani szokás, akár a játékosok nagymamái is lekergették volna, ha ők állnak be... Igaz, még Fraser-McGurk is kiesett a végén, de ezzel együtt is már a 17. játszma elején sikerült a kergetés.
Így tehát a két hibátlan csapat közül már csak a San Francisco maradt az, a tabella elején pedig nem változott a sorrend.
