Folyamatosan jön följebb az MLC-bajnok
2025. június 22. – Szerző: Krikettgalaxis
Újabb mérkőzést tudott le győzelemmel a címvédő Washington Freedom az MLC-ben, ezúttal az MI New York ellen, így egyre inkább valóban készülhet a címvédésre. A New York viszont csak annak örülhet, hogy egyelőre létezik két másik csapat, akik még náluk is rosszabbak...
A Kapitólium, a washingtoni törvényhozás székhelye (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az MLC eddigi rövid történetének két bajnokcsapata találkozott ma: az első szezont megnyerő MINY és a második győztese, a Freedom. Akár azt is gondolhattuk volna, hogy akkor ez az év egyik legnagyobb meccse lesz, de azért ha az idei formákat megnéztük, akkor már nem annyira. A New York ugyanis eddig igencsak gyengélkedett, és a Washingtonnak is volt már egy veresége – igaz, ők azóta két másikat egymás után megnyertek. Szóval, bár a tabellán csak 2 pont választotta el őket, és szomszédos helyeken álltak (3. és 4.) azért inkább a fővárosiak érződtek ma esélyesnek.
A pénzfeldobásnál, mint utólag kiderült, mindkét kapitány a dobást szerette volna választani, de erre végül csak Glenn Maxwellnek, a Washington kapitányának volt lehetősége, mert ő nyerte a pénzfeldobást. Érdekességképp elmondta azt is, hogy neki, mint kapitánynak, az előző, oaklandi pályán rémálom
volt a mezőnyt összerakni, és örül neki, hogy végre új helyszínen játszanak...
A Freedom esetében egy változás történt a múltkori összeállításhoz képest: Yasir Mohammad helyett most Mahtár Ahmed játszott. Ugyancsak egyet cserélt a New York is: náluk Ehszán Ádil maradt ki, és idén először Rushil Ugarkar kapott lehetőséget.
Az első két ütős Monank Patel és Quinton de Kock volt, akik az első játszmában csak egy négyest hoztak össze, de a következő 4-ben már játszmánként pontosan kettőt, a hatodikban pedig csak azért nem lett megint két négyesük, mert akkor az első 4-est egy hatos követte. Mindeközben kiesésnek nyoma sem volt, így az erőfölény 70/0-val zárult: idén ezen a pályán háromból ez lett a harmadik játékrész, amikor nem esett ki senki az első 6 játszmában! De csak éppen hogy: a következő labdából ugyanis igen. Ekkor jött ugyanis Mitchell Owen, és egy amúgy nem annyira kiváló labdából, de kiejtette Patelt, és amúgy az egész játszmát igen takarékosan hozta le. De azért a félidő felénél, amikor 98/1 volt az állás, még mindig az MI érezhette jobban magát, azon belül is De Kock, akinek már nem sok hiányzott az 50-eshez. Az pedig a következő játszmában, egy 6–4-es párnak hála, meg is lett neki: ez bizonyára nagyon kellett már az önbizalmának! Hamarosan viszont egy ütéséből megtalálta a mélységi középpályást, így ballaghatott le, helyére pedig, Nicholas Pooran mellé, Michael Bracewell állt be. Ő pedig igen agresszív módba kapcsolt, amire szükség is volt, mert Poorannek ma sem ment igazán a játék. Igaz, hogy begyűjtött végül 33 futást, de összesen 30 labdát kapott, ami Húsz20-ban elég rossz mutató... Kiejtője egyébként Maxwell volt: érdekesség, hogy ez lett még csak az első kapu, amit a WF-nél idén egy pörgető dobó szerzett! De a következő, szintén karibi ütős, Kieron Pollard sem tudott sok hasznosat cselekedni ma, csak 9 dobásból 9 futást, ráadásul a végén a saját hibájából futották ki, amikor bevállalt egy túl kockázatos második futást. Az MI így végül 188-ig jutott el, ami a jó kezdéshez képest csalódást keltő lehetett.
Sőt, nem csak csalódást keltő, de hamar kiderült az is, hogy valószínűleg bőven elégtelen is lesz. Rachin Ravindra és elsősorban Owen ugyanis elsöprően kezdte a második játékrészt: utóbbi például a 2. játszmában egymaga 22 futást gyűjtött szegény Ugarkar ellen. Ráadásul hamar kaptak két rossz extrát is az ellenféltől, igaz, a szabadütéseket nem igazán tudták kihasználni. De azért a 3. játszma hozott egy kis megkönnyebbülést a dobóknak is: Navín ul-Hak megszerezte a pálya első 2025-ös erőfölénybeli kapuját, Ravindrát kiejtve, amikor az ütős luftot ütött, így a labda a kapujába vágódott. Aztán meglett még ma a második erőfölénybeli kiesés is, most Sunny Patel jóvoltából, aki a 3. rendű Andries Goust búcsúztatta, de az állás így is 74/2 lett a hatodik játszma végére, Owennek pedig már csak kettő hiányzott az 50-hez. Azt pedig a következő labdából máris teljesítette, sőt, gyorsan 60-ig is elért, viszont aztán itt volt a vége: Patel dobásából pont kiszúrta a nyílt hosszú Poorant. A következő ütőspár Mark Chapman és Jack Edwards volt, akik olyan közepes sebességgel haladtak, és a félidő felére 111/3-ig vitték a csapatot: ez bőven elégnek látszott nekik a győzelemre. A következő időszakban, bár kevés nullás volt, de kevés határ is, vagyis a közepes haladás folytatódott, majd a 14. játszma elején egy szerencsétlen módon Edwards ki is esett. Az aktív ütős, Chapman ugyanis a dobó felé ütötte vissza a labdát, aki ezek után éppen csak beleért ujjheggyel, és a labda az inaktív kaput találta el, ahol Edwards éppen a vonalon kívül tartózkodott: ez bizony kifutás! Maxwell ezek után rövid időt töltött a pályán, de annál tartalmasabbat: 4 dobásból 16 futást kaszált be, majd az ötödikből Trent Boult kidobta. A hátralevő játszmákban a Washington győzelme nem igazán forgott veszélyben, de azért azt az elsöprő magabiztosságot nem láttuk tőlük: Chapman még jól gyűjtögette a pontokat, de azért egyre több volt a nullás, és még három ember ki is esett itt a végén, de az MI már nem tudta visszahozni a meccset: 4 megmaradó dobással és 2 megmaradó kapuval a fővárosiak nyerték meg.
A két csapat helyezése ezek után nem változott a tabellán, de a köztük levő rés most már 4 pontra tágult.
