A New Yorkon is átgázoltak az egyszarvúk
2025. június 24. – Szerző: Krikettgalaxis
Megállíthatatlan az MLC-ben a San Francisco Unicorns: ezúttal az MI New Yorkot söpörték el. Igaz, a közel 250-es céljuk lekergetésére egész sokáig meg volt az esélye az ellenfélnek, de aztán a végére mégis elég nagy lett a különbség a nyugati partiak javára.
Egy egyszarvú ábrázolása a 13. századból (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Bár még nem tartunk az MLC-csoportkör felénél (csak majdnem), de elérkezett az első olyan meccs, aminek már volt egy kiadása idén: a New York és a San Francisco küzdelme. Az előző alkalom, amikor találkoztak, 8 nappal ezelőtt, egy viszonylag szoros csatát hozott és természetesen kaliforniai győzelmet – de miért is természetes ez? Csak nézzünk rá a tabellára, és nyilvánvaló lesz. Mostanra az SFU négyből négy győzelemmel rendelkezik, a MINY pedig négyből 3 vereséggel. Ilyen előzmények után ma az is meglepő lett volna, ha egyáltalán szorossá tudták volna tenni a New York-iak a meccset.
A pénzfeldobást az MI nyerte, és a dobást választották. Előző meccsükhöz képest egy cserét eszközöltek az összeállításukban: a múltkor igen pazarlóan dobó Rushil Ugarkar helyére Nosthush Kenjigét tették be. A San Franciscónál viszont két változás is volt: Carmi le Roux és a megbetegedett Finn Allen helyét Liam Plunkett és Romario Shepherd vette át. A játékosok közül érdemes kiemelni a New York-i Kieron Pollardot: ő ma játszotta 700-adik (!) Húsz20-as mérkőzését.
Az ütést Matthew Short és Tim Seifert kezdte, akiket úgy tűnik, igazán nem érdekelt, ki dob: valamelyik amerikai dobó vagy éppen a világhírű Trent Boult – mindenki ellen szórták a határokat, igaz, az 5. és a 6. játszmában már csak egyet-egyet, így az erőfölény eredménye 63/0 lett. Ezek után két játszmában újabb két dobó próbálkozott, de az eredmény ugyanaz lett (közben Short már bőven 50 fölé is eljutott), és végül a 9. játszmában Kenjige lett az, akinek sikerült az első kaput megszereznie, méghozzá Seifertét. A most beálló Jake Fraser-McGurk azonban még nagyobb lendületet vitt az ütőjátékba, és Michael Bracewell 10. játszmájában (igaz, közben egy kimaradt kifutási eséllyel) egy 2–6–6–4–2–6-os sorozatot hozott le, ami bizony összeadva 26, így a félidő fele 117/1-gyel érkezett el. Ezek után a 12. játszma, amit Sunny Patel dobott, kész felüdülés lehetett az MI-nek, hiszen itt csak 5 futás esett, de aztán ilyen sem volt több... Short 91-ig viharzott el, de a 100-as már nem lett meg, mert Pollard dobásából szinte pontosan a zárt hosszú mezőnyjátékost találta meg. A 15. játszmában Fraser-McGurk is megszerezte az 50-esét (mindössze 21 dobásból), de aztán 64-nél ő is Pollard dobásából búcsúzott. Ez azonban még mindig nem vetett véget a San Francsco szárnyalásának: bár Shepherd nagyon olcsón kiesett, de Sanjay Krishnamurthi is beütött egy gyors 27-et, a végén Hasszan Hán egy még gyorsabb 31-et: ehhez neki mindössze 9 dobásra volt szüksége! És nem elég, hogy az MI előtt egy 247-es cél tornyosult, időközben (a 19. játszmában) még dobójuk, Navín ul-Hak bokája is megsérült, ráadásul úgy nézett ki, elég súlyosan.
A második félidőt Quinton de Kock és Monank Patel kezdte, akik eléggé lemásolták az első játékrész kezdését. A San Francisco már az erőfölényben 5 különböző dobót használt ellenük, de bárki is próbálkozott, ez a két ütős is rengeteg pontot szerzett ellene, így az erőfölény még jobb, 77/0-s eredménnyel zárult, mint az előző felvonásban. A következő két játszmában már a 6. és a 7. dobó jött (hoppá!), de hiába, mire ők is ledobták a maguk első játszmáját, az állás már 99/0 volt, és úgy tűnt, akár még ez a hatalmas cél is meglehet az ellenfélnek. Az áttörést végül a rutinos Plunkett szállította a 10. játszmában, amikor kiejtette a már 60 futással rendelkező Patelt, így a félidő fele 122/1-gyel érkezett el. A folytatásban azonban kissé lelassult a pontszerzés, és bár De Kock a 12. játszma elején szintén teljesített egy 50-est, de a szükséges pontarány elkezdett egyre feljebb és feljebb kúszni. Ehhez az is hozzájárult, hogy Nicholas Pooran ma is folytatta a már régebb óta tapasztalt gyenge formáját, és eredménye még a 15. játszma végén is 100-as arány alatt járt. Így aztán talán még meg is könnyebbültek az MI-szurkolók, amikor a következő dobásból a videóbíró visszavonatta a pályán hozott neski-ítéletet ellene... Amúgy nem volt könnyű eset, mert egy elkapásgyanút vizsgáltak, és gyanús volt, hogy a hang, amit hallani és érzékelni lehetett, az abból származott, hogy az ütő leért a földre, miközben a labda szinte ugyanekkor haladt el az ütő mellett. De végül abban állapodtak meg a bírók, hogy két hang volt gyorsan egymás után, vagyis a labda is érintette az ütőt. A 17. játszma aztán Shepherd két egymás utáni kapujával indult (közülük az egyik áldozat De Kock volt), így innen már nem igazán volt visszaút a kékek számára. Igaz, a végén Pollard még egy játszmán belül beütött 20 futást, de ez már csak a szépítésre volt elég: a csapat összesítésben a 200-at sem érte el, és 47 futással kikapott.
A Unicorns ezzel megerősítette az első helyét a tabellán, míg az MI nettó futási aránya egy kicsit leromlott – de még nem annyira, hogy esetleg lesüllyedtek volna az 5. helyre.
