És Anglia megcsinálta!
2025. június 24. – Szerző: Krikettgalaxis
Bár nem mikroszkpikus, hanem azért még mérhető volt az esély arra, hogy Anglia az India elleni teszt utolsó napján még meg tudja nyerni a találkozót, de azért a legtöbben nem számítottak rá, hogy megtörténik. És megtörtént: ütőseik kitartóak voltak, India pedig néha fontosakat hibázott a mezőnyben, így az utolsó órában meglett az angol siker.
A Háromoroszlánosok jelképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
350 futás az sok egy teszt ötödik napján. Márpedig Angliának ennyit kellett volna még összegyűjtenie a győzelemhez. Azonban, azonban... Vegyünk figyelembe két dolgot! Az első, hogy érdekes módon ez a leedsi sáv sem viselkedett még tegnap este sem 4 naposként, bár azért nyilvánvalóan romlott az elejéhez képest. A másik, hogy Anglia pár év óta kifejezetten jó abban, hogy a tesztek végén nagy célokat kergessen le. Ha a papírforma India sikerét vagy döntetlent jósolt is, azért ezekre még nem vehettünk mérget.
Nagy kérdés volt viszont, milyen lesz az idő, mert furcsa módon ezt még tegnap este sem tudták rendesen előrejelezni. A kezdés előtt nem sokkal még felhős volt az ég, egy kicsit az eső is szemerkélt, de aztán néha jobban kitisztult az idő, néha megint erősen felhős volt, a szél pedig erősen fújt.
Ez egyébként már a mérkőzés harmadik olyan napja volt, amikor fekete karszalaggal játszottak a játékosok: ezúttal a kiváló pörgető dobót, Dilíp Dosít gyászolták, akinek mindkét országhoz sok köze volt: Indiából származott, de sokat játszott és élt Angliában, itt született a fia is, és ő maga is itt halt meg tegnap.
Tegnap a 4. negyedből 6 játszma telt el, Anglia pedig a szükséges 371-ből 21-et szerzett meg, így jött ki a mára kellő 350. A két nyitó ütős, Zak Crawley és Ben Duckett 12, illetve 9 futással rendelkezett, de egyelőre nem törekedtek minden erejükkel arra, hogy ezt gyorsan növeljék: bár a szükséges játszmánkénti pontszám 4 körül lett volna mára, de tudták, hogy ez a labda ilyen körülmények között akkor a legveszélyesebb, amíg új vagy újszerű – igaz, ma azért a görbülés nem annyira jött ki belőle, mint ahogy arra India számított. De más okból sem voltak elégedettek a labdával: a 14. játszmában például többször is odaadták a játékvezetőnek, hogy vizsgálja meg, de mindig átfért az idomszeren (a bilincsen
), ezért azzal kellett folytatniuk. A 16. játszmában aztán végre egy komoly veszélyt is teremtettek vele: a nap eddigi legjobb dobója, Mohammad Szirádzs Crawley lábát találta el. A bíró nem ítélt kiesést, ezért India kikérte a videózást, de kiderült, hogy a labda mellément volna. A következő játszmában Angliának meglett az 50: ha sok idő lett volna még hátra, akkor ez szép eredmény, de lassan-lassan egyre sürgetőbbé vált a gyorsabb pontszerzés. A folytatásban mintha egy kicsit valóban nagyobbá is vált volna a vállalkozó kedvük, szinte játszmánként beütöttek egy-egy négyest is, ami, ha így tudják folytatni, bőven elég lehetett nekik a végén. A 22. játszmában Duckett 50-ese is meglett, a 27-edik végén viszont egy indiai sikert könyvelhettünk el: végre sikerült elérniük, hogy cseréljék ki a labdát, az ugyanis most már kissé tojásdad lett, és nem fért át a bilincsen. Ravindra Dzsadedzsá az öklét rázva ünnepelte ezt a hatalmas eredményt, amire Chris Gaffaney játékvezető mosolygással és vállveregetéssel válaszolt. De az új labda sem hozott sikert a dobók számára, bár majdnem: a 29. játszmában Dzsaszprít Bumráh majdnem elkapta a felé visszaütött labdát, de az a tenyeréből a földre pattant ki. Az ebédet a 30. játszma után tartották meg: az állás ekkor 117/0 volt, ami igen izgalmas folytatást ígért. Duckett és Crawley egyébként ezzel az eredménnyel a leedsi pálya valaha volt legjobb 4. játékrészbeli nyitótársulásává váltak, egy 1949-es rekordot megdöntve.
A szünetben megint szitált egy kicsit az eső, a sávot is letakarták, de a játék időben folytatódhatott. Méghozzá ugyanúgy, ahogy eddig. Anglia tartotta 4 körüli arányt, a dobók pedig eredménytelenek voltak. A 36. játszmában Crawley-nak is megvolt az 50-es, ugyanezen játszma végén pedig az angol 150-es. A szerencse pedig továbbra is elkerülte Indiát: a 39. játszmában Jasaszví Dzsájszvál egy újabb elkapást ejtett el, hiába ért oda nagy távolságból, de a kezéből valahogyan kicsúszott a labda... Ez pedig éppen Duckett ellen történt, akinek a következő játszmában a 100-asa is meglett: ez már a hetedik százas volt a meccsen, Duckett pedig 15 év után az első angol nyitó ütős volt, aki egy negyedik negyedben 100-ig jutott! Ráadásul az angol hiány ekkor már 200 alatt járt: lépésről lépésre nőttek a hazaiak esélyei. Ám a 41. játszmában, nem sokkal 14:30 után már olyan erősségű eső eredt el, hogy muszáj volt megszakítani a játékot és lefedni a sávot. Szerencsére azonban még fél óráig sem tartott a kényszerszünet, így tervezett játszmák nem vesztek el miatta, még mindig 55 játszma és 1 dobás volt hátra, ami alatt 190 futás vagy 10 kapu kellett volna a csapatoknak. Ebből pedig néhány futás után 1 kapu máris ledolgozásra került: Prasziddh Krisná labdáját Crawley a fedezet felé próbálta meghajtani, de az túlzottan kigörbült, így rosszul ért bele, és az első katona elkapta. A 188-as társulás azonban így is a világ 5. legjobbja lett egy negyedik játékrészben, sőt, 1995 óta a legjobb. És mint tudjuk: egy kapu gyakran hozza a következőt, ami most is megtörtént. A friss ember, Ollie Pope két négyes után csak az ütője belső élével tudott beleérni Krisná dobásába, a labda pedig onnan a láb-karóra repült tovább. Bizony, mintha az eső óta a görbülés jobban kijött volna a labdákból, így aztán Anglia nehéz időszak elé nézett. De Duckett állta a sarat, és például az 52. játszma végére egy hatossal már 143-ig följött, amivel most már ő lett az az ütős, aki India ellen valaha is a legtöbb pontot érte el egy negyedik negyedben. Az 55. játszma viszont hirtelen felrázta a dolgokat: Sárdul Thákur kiejtette a 149-nél tartó Duckettet, majd a következő dobásából a pályára érkező Harry Brookot is: a hosszú kapucsend után hirtelen 253/4-re változott az állás, és ismét izgalmassá vált a helyzet. Hát még akkor milyen izgalmassá vált volna, ha a következő játszmában Dzsadedzsának sikerült volna végeznie Ben Stokesszal: egy ideig azt is hitte, sikerült, de a bíró nem adta meg az elkapást, és a technológia sem mutatta ki, hogy Stokes beleért volna ebbe a befelé csapódó labdába. Az 58. játszmában újra esni kezdett az eső, és a teaszünet úgyis esedékes lett volna már hamarosan, ezért pár perccel előre is hozták: az 59. játszma felénél tartották meg, 269/4-nél.
Szerencsére a szünetet csak egy nagyon picit kellett meghosszabbítani, mert az eső ismét elállt. A folytatásban Stokes hamar beütött egy négyest, amivel a leküzdendő akadály 100 futás alá csökkent számukra, és Joe Root is magabiztosan állt a lábán: most megint Anglia esélyei kezdtek növekedni. Úgy meg főleg, hogy a 62. játszmában Root megúszott egy LKE-t, mert a videózás kimutatta, hogy a labda fölépattant volna. Időközben a lelátók is lassan egyre jobban megteltek nézőkkel (a kezdőskor bizony alig voltak mondjuk 100-an), és mostanra egész pezsgő hangulatot is teremtettek: érezte mindenki, emlékezetes végjátéknak nézhetünk elébe! A 66. játszmában két egymás utáni Stokes-négyes után Anglia már a 300-ig is eljutott, de a következőben Dzsadedzsá dobásából már elkapták őt a rövid hármason egy elhibázott fordított söprés után – a meccs még mindig nem volt lefutott! 69 futás vagy 5 kapu. Az új ütős Jamie Smith volt, aki lassan kezdett, például 15 dobás után csak 3 futása volt, de aztán egyre jobban felbátorodott: hiszen a cél egyre közeledett, és sem ő, sem Root nem esett ki továbbra sem. A 74. játszmában éppen az ő 4-esével csökkent 50 alá a céltávolság, és a 80. játszma végére, amikor is India kikérte az új labdát, már csak 22 futás hiányzott az angoloknak. De India valamiért az új labdával is egyik irányból Dzsadedzsát dobatta, és ez nem jött be: a 82. játszmában Smith egy négyest és két hatost is beütött ellene – utóbbival szerezve meg a győztes futásokat!
Anglia tehát győzelemmel kezdte a tesztvilágbajnokság új szezonját, és egy nem is akármilyen győzelemmel. A világon csak egyszer, 1948-ban történt meg, hogy egy ennél nagyobb célt egy csapat teljes egészében egy teszt utolsó napján kergetett le – érdekesség, hogy ez pont ugyanezen a pályán történt. És olyan meg nem volt még korábban a világon egyszer sem, hogy egy csapat emberei 5 százast is szerezzenek, és mégis kikapjanak – márpedig India most így járt.
