Máris eldőlt volna az MLC-ben az első három hely?
2025. június 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Még csak a csoportkör felénél tartunk, így még bármi megtörténhet, de nehéz elképzelni, hogy a végére felfordul a tabella. Most ugyanis, azzal, hogy a Texas Super Kings legyőzte a Los Angeles Knight Riderst, hat pontra nőtt a különbség a harmadik és a negyedik hely között...
Dallas látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Van az úgy, hogy egy csapat két vereség, ellenfele pedig egy győzelem után érkezik meg egy összecsapásra, és mégis az előbbit érezzük esélyesnek. Például most így volt. A Texason az idény során mindvégig látszott, hogy jól össze vannak rakva, és háromból három sikerrel is kezdtek, és csak utána kaptak ki attól a két klubtól, amelyek idén tényleg a legerősebbnek tűnnek – míg az LAKR három vereség után csak a szintén pont nélküli Orcast tudta legyűrni.
A pénzfeldobást megnyerő vendég Los Angeles a dobást választotta. Múltkori győztes csapatukból ezúttal kihagyták Corné Dry-t és Tanveer Sanghát, viszont visszakerült Ali Khan, és ami még fontosabb, a múltkor egy kisebb sérülés miatt hiányzó Sunil Narine. A meccs előtt X-oldalukon pedig bemutatták két híres szurkolójukat: a Los Angelesi Korbin Milest és Rick Segallt, akiknek Hülye reakcióink című YouTube-csatornáját közel 1,4 millióan követik, így remélhetően segítenek szélesebb körben is elterjeszteni az LAKR, sőt, az egész MLC vagy az egész krikett ismertségét Amerikában. Ami pedig, visszatérve a meccsre, a Super Kingst illeti, náluk Milind Kumar és Adam Milne maradt ki, akik helyett Akeal Hosein és Ziá ul-Hak játszott.
Az ütést Smit Patel és Faf du Plessis kezdte, a dobást meg Ali Khan, akik csatájából eleinte az ütősök jöttek ki jobban, hiszen az 1. játszmában 11 futást gyűjtöttek, az egyetlen LKE-gyanút pedig még videózás után sem adta meg a bíró. De aztán jött egy újabb dobó, Shadley van Schalkwyk, és ő már egész más eredményeket hozott: a 2. játszma közepén a dobásából a mélységi ferde láb máris elkapta Du Plessist, majd a 4. játszma végén két labdán belül Saiteja Mukkamallát és Marcus Stoinist is kiejtette. És mivel a környező játszmák sem voltak nagyon pazarlók, így az erőfölény csak 49/3-mal végződött, ami egyértelműen lila örömökre adhatott okot. A folytatásban Patel és Subham Randzsane stabilabban játszott, és egy picikét még a csapat pontarányán is tudtak javítani, többek között annak is köszönhetően, hogy a 9. játszmában Van Schalkwyknak nem sikerült elkapnia a labdát a mélységben, csak úgy tudott beleérni, hogy az hatosra ment ki (nagyon nehéz is lett volna amúgy). Így a félidő felénél 87/3 volt az állás, ami már jobb volt texasi nézőpontból nézve, de a következő időszakban nem tudtak rajta tovább javítani. A 12. játszmában Patel ugyanis elhibázott egy kanalazást, így a rövid ferde láb elkapta, és a 15. játszma végéig is csak 124/4-ig jutottak el. Ekkor Randzsanénak 43, Donovan Ferreirának pedig 14 futása volt, de ezek után hirtelen mindketten rákapcsoltak, és megmentették csapatuk esélyeit. Ferreira hamarosan egy 6–4–4-gyel jelentkezett, és például a 18. játszmában is volt három hatos, így ennek a játszmának a végén már 172/4-re álltak. Igaz, hogy az utolsó kettőben még négy embert is elvesztettek (egyet egy vicces kifutásból, amikor mindkét ütős egy sávvégen gyűlt össze), de amellett még volt még két hatosuk és két négyesük, így a legvégére a 200-at is megközelítették: egy 197-es célt állítottak fel.
A második félidőt Unmukt Csand és Alex Hales nyitotta, utóbbi pedig máris egy szép mérföldkőhöz érkezett a 2. játszmában: megszerezte ugyanis (méghozzá elsőként a világon) pályafutása 1500-adik 4-esét a Húsz20-as formátumban! De nem sokáig örülhetett ennek, hiszen két dobás múlva Hosein dobásából máris elkapta a rövid fedezet, sőt, a következő labda pedig átsuhant az új ember, Nitish Kumar lába és ütője között, így megtörtént a kidobás: 10/2 mindjárt az elején. A folytatásban Hosein még két igen takarékos játszmát is lehozott, és bár a többiben azért például több négyes is esett, meg széles extrák is voltak, de az erőfölény így is 39/2-vel zárult, ami a Texasnak volt sokkal kedvezőbb állás. Ugyanez (négyesek, szélesek, de nem túl sok pont) még két játszmán át folytatódott, majd Stoinis, javítva a kacsáján, dobóként legalább eredményes lett, és búcsúztatta a 19-nél tartó Széf Badart. A 10. játszmában a változatosság kedvéért volt még egy széles, egy négyes, de csak 7 futás gyűlt össze, így a félidő fele 64/3-mal telt. Vagyis: a szükséges pontarány több mint kétszerese volt az eddig teljesítettnek... És ez csak tovább romlott a folytatásban, ráadásul Ferreira, aki ütősként is jó volt ma, még egy kaput is szerzett a 12. játszmában (Csandot ejtette ki kidobással egy elrontott fejszés söprés során), a 14-edikben pedig egy újabb kidobást láttunk, ezúttal Núr Ahmad részéről, az áldozat pedig Sherfane Rutherford volt. Sokat elmond a félidőről, hogy az első hatos csak a 15. játszmában született – igaz, akkor kettő is, Rovman Powell jóvoltából, de a játszma végén még mindig csak 100-nál tartott a Knight Riders, így most már minden esélyük elszállt. A végén pedig még két ütősük kiesett, összesítésben pedig csak 144-ig tudtak felkapaszkodni, azaz súlyos, 52 futásos vereség lett a vége.
A TSK ezzel a győzelmével föl is jött a második helyre, igaz, eggyel többet játszva, mint a most megelőzött Washington. A Los Angeles pedig maradt az ötödik, de mivel a New York is igen gyenge idén, így még nincs veszve számukra semmi, még közel a negyedik hely.
